Másik blogom! :))

Sziasztok! :))

Tudom már várjátok az új fejezetet. Nekiálltam újra elolvasni a sztorit, és úgy folytatom:) Augusztusban várható a friss:))

Viszont amiért most írtam az az hogy van egy másik blogom, amin igaz, hogy nem RobSten sztorit írok, de egy másik kedvencemhez írtam fanfictiont, a Szívek szállodája (Gilmore Girls) sorozathoz. Ide kattintva eljuttok a blogra. Olvasgassatok, legyetek rendszeres olvasók, és lájkoljátok a facebbok oldalt! 
Megköszönném! :$

Puszi
Regii

Helyzetjelentés...

Sziasztok!

Tudom töröltem a blogot, de a facebookon kaptam pár üzit, hogy sajnálják, ezért meggondoltam magam és visszavontam. Nem garantálom, hogy hamarosan lesz friss, de újra átolvasom a sztorit, hátha jön ötlet amivel folytatni tudnám.
 Minden esetre jól esik, hogy szeretitek a blogomat és borzasztóan sajnálom, amiért eltűntem. Ígérem igyekszem visszatérni ide :$ :// (L)

Regii

Díj :$

Köszönöm szépen a díjat Anitának!! :D <3 :)) Most nincs időm leírni a dolgokat magamról, de továbbküldeném: 

- BlackLove-nak http://slytherinsorgryffindors.blogspot.com/

- Lizzykének http://ujesely-a-boldogsagra.blogspot.com/

- Szandinak - http://robsten-truelove.blogspot.com/

A friss pedig hamarosan érkezik ;)

Regi

2. ~ 22. fejezet - Részlet

Sziasztok! 
Igen, tudom, hogy iszonyat sokat kellett várnotok, és ezért bocsánatot kérek, de annyi minden összejött itt nekem mostanában hogy se időm se energiám nem volt írni. Viszont most itt vagyok egy kis részlettel, és amint tudom, hozom a teljest! ;) Jó olvasást!
Regi

- Em, hányadika van? – szakítottam félbe a mondókáját hirtelen.

- Öö… húszadika, miért?

- Oh, nem! – Letettem a tálcát az asztalra és kirohantam a konyába a naptárhoz, amin be szoktam jelölni egy csillaggal a menzeszemet. És jól számoltam. Három napja késik, de annyira lefoglalt Rob, hogy észre sem vettem. Ez nagyon nem jó.

- Jó ég… - leheltem, és éreztem, hogy a fülem zúgni kezd, és a lábam lassan már nem tud megtartani, úgyhogy lerogytam egy székre. Tompán hallottam Emily kérdését:

- Kris, mi van? Jól vagy?

- Nem, asszem nem. – nyögtem ki, és igyekeztem mély levegőket venni.

- Nyugodj meg, és mond el, hogy mi történt? – ült le a mellettem lévő székre.

- Ez lehetetlen. – suttogtam magam elé.

- De hát mi? 

Sorry!! :$

Sziasztok!

Annyira sajnálom, hogy annak ellenére, hogy meglett az 5 komi, még bele se kezdtem a fejezet írásába! :$ :S Pedig isten a tanúm akartam, ötleteim is vannak, de időm viszont nincs sok. :// Sok a tanulni való, és edzések is be kell járnom, na meg egyéb dolgok is közbejöttek főleg ezen a héten :S Nem ígérek semmit, de esküszöm megpróbálok igyekezni, ahogy tudok írok! :) 

Előre is köszönöm a türelmeteket! (L)

Regi

2. ~ 21. fejezet

Na itt vagyok, a 21. fejezettel. :) Rövid lett, tudom, de mostanában kevés időm van írni, mert mindig közbe jön ez-az :// :$ Szóval jó olvasást és maradt a komihatár! :)) 


Regi

Újra együtt

  (Kristen szemszöge)

  Egész héten sose voltam ennyire boldog, mint most, hogy Rob ismét engem csókol, és hogy ismét egymást igyekszünk megszabadítani a ruháktól. Iszonyatosan vágytam már rá, azóta hogy elment, hogy idejött és alig akartam elhinni, hogy néhány perc múlva, meg is kapom őt. A szobát nyögéseink töltötték be, és a levegő egyre felforrósodott. Most mindkettőnk türelmetlen volt, és nem akartunk semmi mást csak egymáséi lenni. Még a gyors tempó is tetszett, amit Rob diktált, mikor már ismét magamban érezhettem őt. Most csak a közös élvezetünk volt a lényeg, a mennyország amibe hamarosan el is jutottunk.

- Veled együtt ez is hiányzott. – suttogtam, mikor valamelyest lenyugodtunk. – Nagyon szeretlek!

- Ahogy én is téged. – mosolygott, és újra megcsókolt. – még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy!

- Újra bebizonyítsam neked? – kacsintottam rá kacéran. – Itt vagyok, és itt is maradok amíg haza nem kell menned. Hacsak nem akarod, hogy visszamenjek…

- Dehogy akarom, hogy visszamenj! – vágta rá azonnal. – Viccelsz? Nem is engedném, hogy visszarepülj. Csak velem együtt. Miket gondolsz te?

- Jó-jó, csak azt hittem, hogy ilyenkor magányra vágysz, hogy dolgozni szeretnél, és talán nem akarnád, hogy itt legyek veled. – hadartam el egy szuszra.

- Olyan bolond vagy! – nevetett fel. – Legszívesebben minden percemet veled tölteném, még hogy magányra vágyom! Ilyen butaságokat is csak te mondhatsz.

Elpirultam, de a majdnem teljes sötétségben talán nem látta.

- Vasárnap utazunk haza? –kérdeztem inkább.

- Mi igen. – bólintottam rá. – A stáb többi tagja, még itt marad egy napig, hogy elrendezzenek pár dolgot. De a színészek hazamehetnek.

- És milyen a stáb? – érdeklődtem.

- Nagyon jók. – vigyorgott. – A színésztársaim jó fejek, a rendező normális. Adott nekem egy menedzsert is. – újságolta.

- Igen? Erről nem is meséltél!

- Megfeledkeztem róla. – vont vállat. – Dianának hívják, és legalább perfektül beszéli a magyart.

- Szóval Diana. – Miért tört rám megint a féltékenység? – És milyen?

- Igazából semmi extra. – felelte, és talán tényleg nem érdekelte. Talán. – Harminc éves, van egy vőlegénye.

- Igen? – hümmögtem. – És hogy néz ki?

- Szőke, rövid hajú, alacsony. – sorolta, de közben végig gyanakodva méregetett, amennyire láttam az arcát. – De majd bemutatlak neki, ha szeretnéd.

- Az jó lesz… biztos.

- Jaj, ne légy már ilyen. – kuncogott és adott az arcomra egy puszit. – nem kell féltékenykedned, nem akarunk egymástól semmit, és ahogy hazaértünk már nem is dolgozik nekem.

- Ki mondta hogy féltékeny vagyok?

- Senki, de mi másért érdekelne, hogy néz ki a nő. – nevetett. – Különben egyáltalán nem szép. – tette hozzá és nyomott egy csókot a számra. – Na de látom fáradt vagy, aludjunk.

Egyetértettem vele, eléggé kifárasztott az utazás, na meg persze az esti akciónk is. Robert hátulról átölelt, én pedig ráhajtottam a fejemet a párnára, csakhogy alig pár perc múlva elnyomhasson az álom.

*

Másnap Robert korán kelt, és az ébresztőjére én is felébredtem, szóval akármennyire is unszolt, hogy aludjak vissza, felöltöztem és lekísértem reggelizni. A menedzsere éppen a pirítósát fogyasztotta álmos szemekkel, mikor Robert odahúzott hozzá, és bemutatott minket egymásnak. Meg kell mondjam, hazudott amikor azt mondta nem szép. A szőke haja természetes színű volt, kék szeme csak úgy világított, és arca még úgy is szép volt a két piros volttal, hogy karikásak voltak a szemei. De úgy tűnt tényleg nem érdekli Robert és nagyon kedves is volt, felajánlotta, hogy odaülhetünk hozzá, úgyhogy miután szedtünk magunknak reggelit csatlakoztunk az asztalához. Az egész reggeli beszélgetéssel ment el, és azzal hogy Diana elmondta az aznapi teendőit Robertnek. Konstatáltam, hogy az egész délelőttöt egyedül tölthetem, és tekintve, hogy a reptéren is egy páran lefotóztak, és megbámultak nem lett volna célszerű, ha sétafikálok egyedül, szóval kettőig a szobámban kell lennem, egyedül hagyva Robertet a színésztársnőjével és Dianával. Legalább a rendező pasi…

- El leszel fent nélkülem? – kérdezte Rob sajnálkozva, mikor búcsúzásra került a sor.

- Persze! – bólogattam. – Felhívom Emily-t is, meg Cameronnal is beszélek, meg majd nézek tévét.

- Hát jó…

- Ha meg megjössz, együtt ebédelünk, és délután sétálni fogunk. – vigyorogtam rá, majd megcsókoltam.

- Jó terv. – kuncogott. – Na, légy jó, majd jövök! – Azzal követte menedzserét a kocsihoz, ami elviszi a stúdióba így én felvonultam a szobánkba. Az ágyat már a bejárónő összerakta sajnos, úgyhogy felhívtam Emily-t, vele beszéltem majdnem fél órát, aztán átadta Cameront. Vele csak néhány szót beszéltem, mert ment Nikkihez. Így egyedül maradtam, szóval nekiálltam tévézni. Megnéztem egy sorozatot, de miután annak vége lett, már semmit nem találtam a tévében, amit érdemes lett volna megnézni. Unatkoztam, és ezért iszonyatosan örültem mikor Rob végre hazaért, egy örökkévalóságig tartó délelőtt után. Lezuhanyozott, és utána rögtön indultunk is és úgy tűnt Robert is nagyon várja a sétát.

  Olyan helyre mentünk, ahol Rob eddig nem járt. Nekem személy szerint nagyon tetszett Magyarország, főleg hogy most már Robert itt volt mellettem és együtt lehettünk. Néha megálltunk kávézgatni, vagy csak enni valamit. Így hogy sétáltunk még hideg sem volt, pedig éppen hogy elkezdődött a február.

- Nagyon örülök, hogy veled sétálhatom végig, nem kell egyedül császkálnom. – mosolygott Robert és szorosan magához húzott. – Jó ötlet volt Emily-től, hogy gyere el!

- Emilynek már csak jó ötletei vannak. – nevettem fel. – És legalább élőben is láthatom Magyarországot. Nagyon szép!

- Igen, ez biztos! – engedte meg. – De azért jó lenne már hazamenni.

- Pár holnapután már mehetünk, és most már itt vagyok én is. – vigasztaltam. – Na akkor elindulunk a hotelba? Kezd besötétedni?

- És félsz? – néztem rá kihívóan.

- Dehogy is. – vigyorgott. – Csak kezd hideg is lenni.

- Viccen kívül tényleg mehetnénk. – vontam vállat, úgyhogy elindultunk vissza a hotelbe.

  Mire visszaértünk teljesen besötétedett. Annyira elfáradtam, hogy legszívesebben azonnal bedőltem volna az ágyba, de azt a fáradtságot is csak akkor kezdtem érezni, mikor megláttam az említett tárgyat. Viszont nekem még zuhanyoznom is kell. Miért nem tettem meg akkor mikor Rob?

- Mindjárt jövök, addig melegítsd elő az ágyat. – ugrattam, majd a hálóingemmel bevonultam a zuhanyzóba. Gyorsan túl akartam lenni a fürdésen, de az sosem ment, miért pont most ment volna? Majdnem fél órát – de ha annyit nem is, 20 percet biztos – voltam a fülkében, és mire kiértem, Rob már édesen szuszogott, takaróba bugyolálva. Mosolyogva bújtam be mellé a paplan alá, és ő álmában át is ölelt, ami jól esett. Most tökéletesen nyugodtnak és boldognak éreztem magam. Egy újabb tökéletes napot hagytunk magunk mögött Szerelmemmel, és már nem is értettem, hogy tudtam nélkülözni őt a hét eddigi napjain. 

2.~ 21. - Részlet

Sziasztok!


Ez a napom elég húzós volt, szóval nem igazán tudtam hozzá írni semmit a hétvége óta, épp ezért hoztam nektek egy részletet! ;) Remélem, tudtok várni még pár napot a teljesre! 

- És milyen a stáb? – érdeklődtem.

- Nagyon jók. – vigyorgott. – A színésztársaim jó fejek, a rendező normális. Adott nekem egy menedzsert is. – újságolta.

- Igen? Erről nem is meséltél!

- Megfeledkeztem róla. – vont vállat. – Dianának hívják, és legalább perfektül beszéli a magyart.

- Szóval Diana. – Miért tört rám megint a féltékenység? – És milyen?

- Igazából semmi extra. – felelte, és talán tényleg nem érdekelte. Talán. – Harminc éves, van egy vőlegénye.

- Igen? – hümmögtem. – És hogy néz ki?

- Szőke, rövid hajú, alacsony. – sorolta, de közben végig gyanakodva méregetett, amennyire láttam az arcát. – De majd bemutatlak neki, ha szeretnéd.

- Az jó lesz… biztos.

- Jaj, ne légy már ilyen. – kuncogott és adott az arcomra egy puszit. – nem kell féltékenykedned, nem akarunk egymástól semmit, és ahogy hazaértünk már nem is dolgozik nekem.

- Ki mondta hogy féltékeny vagyok?

- Senki, de mi másért érdekelne, hogy néz ki a nő. – nevetett. – Különben egyáltalán nem szép. – tette hozzá és nyomott egy csókot a számra. – Na de látom fáradt vagy, aludjunk.

Egyetértettem vele, eléggé kifárasztott az utazás, na meg persze az esti akciónk is. Robert hátulról átölelt, én pedig ráhajtottam a fejemet a párnára, csakhogy alig pár perc múlva elnyomhasson az álom. 

És igen, igazatok volt, az előző még csak a 20. fejezet volt, majd ez lesz a 21. :)) kicsit belekveredtem :d :$

Regi