Tudom mára ígértem a teljes fejezetet, vagy holnapra, de eddig úgy néz ki, hogy nem nagyon tudnám hozni még holnapra sem a teljes frisst :// Közbejött egy-két dolog, de ígérem igyekezni fogok!! Szerintem szerdára - legalábbis remélem - meglesz a fejezet! :D
Addig is érjétek be ezzel a kis részlettel, és pipálgassatok! Legkésőbb szerdán jövök!
Regi
- Na, akkor vigyázz magadra és üdvözlöm Robertet! – mondta Emily búcsúzóul.
- Átadom! – Átöleltem barátnőmet. – Majd akkor még hívlak!
- Ajánlom is! – vigyorgott, majd végleg elköszönt és én meg elindultam, hogy feltegyem a cuccaimat a futószalagra. Sajnáltam, hogy ő nem jön velem, nagyon régen utaztam már egyedül repülőn, és nagyon rég voltam már Emily nélkül valahol.
Megkérték az utasokat, hogy kapcsolják be az öveiket és tegyék kikapcsolt állapotba a telefonjukat, majd végre megkezdtük a felszállást.
(Robert szemszöge)
Nagyon rég nem ettem ennyire tele magam vacsorával. A legutóbbi hasonló eset Karácsonykor volt. Ráadásul, mivel elég későn kértem fel kaját – így hajnali fél egy felé – biztos, hogy egy jó darabig nem fogok tudni elaludni.
Bekapcsoltam a szobai tévémet, de csak magyar adók voltak, azokból meg egy kukkot sem értek, úgyhogy hagytam a zenecsatornán, és elővettem a könyvet amit magammal hoztam és nekiálltam olvasni. Körülbelül három oldal után jutott eszembe, hogy Kristenéknél – vagyis otthon – még csak fél öt környékén jár az idő, szóval felhívhatom. Ennek valahogy furcsamód nagyon megörültem, és azonnal a telefonomért nyúltam. Bepötyögtem a számát, de már rögtön az első csörgés után jelezte, hogy a telefonja nem elérhető. Csörgettem újra, és igyekeztem nem pánikba esni, ami így hajnali egykor kissé nehéz volt. Mikor harmadszorra sem vette fel, a „B” tervhez folyamodtam: Hívtam Emily-t. Még jó hogy egyszer Kris megadta a számát!
Ő hála istennek alig négy csörgés után felvette.
- Helló! – szólt bele kissé bizonytalanul. Talán nem érti miért őt hívtam? Nem tudja, hol van Kristen??
(Emily szemszöge)
Éppen letettem a fenekem erre a nyamvadt székre, és elkezdtem inni a forró csokimat, mikor megcsörrent a telefonom. Most megint álljak fel? – sóhajtottam fel, és mentem oda a táskámért. Eléggé meglepődtem, a kijelzőn álló név láttán: Robert.
Na most légy okos, Emily!
Szerintem ilyen se volt még hogy egyszerre 3 szemszögből hoztam nektek részletet ;)
:))
VálaszTörlésÉs remélem úgy fog folytatódni, hogy miután Rob letette a telefont Kris kopogtat az ajtaján! :)))
Nagyon várom már!!! :)
Puszii