2. - 20. fejezet

Na itt van és megérkezett! :D Nem fűzök hozzá semmit, csak hogy jó olvasást! ;) <3 Ja és hogy köszönöm a komikat és a pipákat! És most is 5 komi a hatáár!

Az utazás

(Kristen szemszöge)

Látnom kell őt és el is fogok menni hozzá. – ez volt az első gondolatom, mikor másnap reggel kinyitottam a szemem. Aztán jött a következő, szokás szerint.

- És mi lesz veled itt? – néztem rá Emilyire, aki már rég fent volt, valami újságot olvasott. – Hiszen Jesse nincs itthon, a szüleihez ment, nem?

- De igen, és? – húzta fel a szemöldökét összehajtva az újságot. – Voltam már egyedül életemben, hidd el két napot ki fogok bírni.

- Amikor legutóbb egyedül hagytalak itthon, egy pszichopata orvos, bántalmazni próbált. – emlékeztettem fintorogva az emléken.

- Két napról van csak szó. – mosolyodott el. – Itthon lesz Cam is és lehet, hogy vasárnap délelőtt meg már Jesse is hazajön. Majd beszélek vele.

- Mi lenne, ha magammal vinnélek? – vetett fel. Jó lett volna valakivel együtt utazgatni, és valakivel jókat hülyülni, míg Rob dolgozik.

- Kris, nem. – felelte türelmesen. – Elmész egyedül, és pár nap múlva jöttök haza. Ha akarod, minden este felhívhatsz, hogy mi van velem, de nem fogok veled menni.

- Miért nem?

- Mert felesleges. – rázta a fejét. – felesleges lenne költeni a repjegyre és a szállásomra, és amúgy is ti Robbal lesztek együtt. Nem fogok ott loholni a nyakatokban.

  Nem láttam be miért nézi innen a dolgokat, de valahogy megértettem őt.

- Oké, értem. – sóhajtottam. – De azért segítesz pakolni, ugye?

- Még szép! Viccelsz? – vigyorodott el, és már ki is pattant az ágyból, még az újság is leesett az öléből. – Hadd én válasszam ki, mit vigyél! – és már át is szaladt a szobámba.

- De azért beleszólhatok ugye? – kiáltottam utána és igyekeztem gyorsan követni.

 Miközben ő elkezdett bepakolni, és felöltöztem, hogy odaérjek a fotózásra, amihez most semmi kedvem sem volt. Már indultam volna a reptérre, hogy menjek Roberthez, nem akarok már itt fényképezkedni!

*

A fotózás ugyanolyan volt, mint eddig. Unalmas, és felszínes. Taylorral és a többiekkel azért egész elviselhető volt, de már tűkön ültem, és az órákat számoltam, mikor láthatom Robertet. Biztos nagyon meg fog lepődni!

 - Az én hugicám egyedül megy ki a nagyvilágba? – kuncogott Cam, mikor épp a bőröndömet cincáltam le a hallba.

- Magyarország, nem épp a nagyvilág szerintem. – ziháltam, és végre sikerült leérnem a lépcsőről. – Emily szerintem te, megint több ruhát pakoltál, mint amennyit kellett volna. – kiáltottam még fel barátnőmnek.

- Nem hiszem. – jött a válasz. – Most próbáltam rá figyelni.

- Akkor milyen okot találsz a bőröndöm nehézségére? – kérdeztem, miközben bementem a konyhába, hogy harapjak valamit az út előtt.

- Olyan okot, hogy a bőröndöd alapból eléggé nehéz volt. – felelte, de már a lépcső aljáról. – Üresen is alig bírnád el…

- Gyúrnod kéne, Kris. – röhögött fel Cameron. – Vagy legalább sportolnod valamit. Tollasozni, kézizni, röpizni… amik erősítik a karodat.

- Kösz a jó tanácsot. – forgattam a szemem. – Elégedett vagyok magammal, nem fogom sportolásra fecsérelni az időmet.

- Fitneszezni, meg majd megyünk, ha megszületett a baba! – mutatott a hasára Em. – Na, akkor kivigyelek a reptérre? Kész vagy?

- Igen! – bólogattam, és gyorsan kiszaladtam, hogy felvegyem a cipőmet, meg a kabátomat. - Emily is követte a példámat, aztán kimentünk a kocsihoz. A csomagomat Cameron vállalta, hogy kihozza, de csak hogy fitogtathassa az „erejét”.

- Nagyon ügyes van Cam. – sóhajtotta Emily.

- Ugye? – Húzta ki magát az említett, majd lecsukta a csomagtartót. – Látod ilyen az igazi erő, hugi!

- Fantasztikus! – bólintottam majd átöleltem őt. – Pár nap múlva jövök.

- Én meg egy órán belül – tette hozz barátnőm. – úgyhogy ha lehet, addig maradjon állva a ház.

- Fáj, hogy ennyire nem bízol bennem. – játszotta a sértődöttet bátyám.

Egyikünket se hatotta meg, beszálltunk a kocsiba, és elhajtottunk. Már nagyon izgatott voltam. Most hogy, tudom nemsokára láthatom őt, sokkal jobb kedvem volt mint bármelyik eddigi napon a héten, ami persze érthető.

- Bekísérlek! – mondta Emily, és úgy indultunk el a bejárat felé.

Szerencsére még sikerült jegyet vennem a fél óra múlva, Budapestre induló járatra.

- Na, akkor vigyázz magadra és üdvözlöm Robertet! – mondta Emily búcsúzóul.

- Átadom! – Átöleltem barátnőmet. – Majd akkor még hívlak!

- Ajánlom is! – vigyorgott, majd végleg elköszönt és én meg elindultam, hogy feltegyem a cuccaimat a futószalagra. Sajnáltam, hogy ő nem jön velem, nagyon régen utaztam már egyedül repülőn, és nagyon rég voltam már Emily nélkül valahol.

  Megkérték az utasokat, hogy kapcsolják be az öveiket és tegyék kikapcsolt állapotba a telefonjukat, majd végre megkezdtük a felszállást.

(Robert szemszöge)

Nagyon rég nem ettem ennyire tele magam vacsorával. A legutóbbi hasonló eset Karácsonykor volt. Ráadásul, mivel elég későn kértem fel kaját – így hajnali fél egy felé – biztos, hogy egy jó darabig nem fogok tudni elaludni.

  Bekapcsoltam a szobai tévémet, de csak magyar adók voltak, azokból meg egy kukkot sem értek, úgyhogy hagytam a zenecsatornán, és elővettem a könyvet amit magammal hoztam és nekiálltam olvasni. Körülbelül három oldal után jutott eszembe, hogy Kristenéknél – vagyis otthon – még csak fél öt környékén jár az idő, szóval felhívhatom. Ennek valahogy furcsamód nagyon megörültem, és azonnal a telefonomért nyúltam. Bepötyögtem a számát, de már rögtön az első csörgés után jelezte, hogy a telefonja nem elérhető. Csörgettem újra, és igyekeztem nem pánikba esni, ami így hajnali egykor kissé nehéz volt. Mikor harmadszorra sem vette fel, a „B” tervhez folyamodtam: Hívtam Emily-t. Még jó hogy egyszer Kris megadta a számát!

 Ő hála istennek alig négy csörgés után felvette.

- Helló! – szólt bele kissé bizonytalanul. Talán nem érti miért őt hívtam? Nem tudja, hol van Kristen??

(Emily szemszöge)

Éppen letettem a fenekem erre a nyamvadt székre, és elkezdtem inni a forró csokimat, mikor megcsörrent a telefonom. Most megint álljak fel? – sóhajtottam fel, és mentem oda a táskámért. Eléggé meglepődtem, a kijelzőn álló név láttán: Robert.

Na most légy okos, Emily!

- Helló! – A fene, asszem kicsit fura volt a hangom.

- Szia, Emily! – köszönt, és a hangja kissé nyugtalan lett volna. – Kristen ott van a közeledben? Nem veszi fel a mobilját, szerintem ki van kapcsolva…

 Biztos már felszállt. Na most mit mondjak neki?

- Kris lefeküdt aludni. – improvizáltam gyorsan. – Tegnap este nem aludtunk sokat, mivel a moziban megnéztünk egy horror és hát…

- Oh, értem. – mintha megkönnyebbült volna. Szegény, biztos aggódott!

- A telefonja meg valószínűleg lemerült. – Vérbeli hazudozó vagyok, nem vitás. – Ha megtalálom a töltőt felteszem neki. És megmondom, hogy kerested!

- Hálás lennék érte! – mondta mosolygós hangon.

- Neked nincs egy kicsit késő? – jutott eszembe. – Olyan egy körül van arrafelé, nem?

- De igen, csak nem tudtam aludni. – magyarázta. – Most olvasok.

- Értem. – szürcsölgettem a csokimat. – Kristen mesélte, hogy tetszik neked az ország. Szóval kibékültél vele?

- Mondhatjuk. – felelte kuncogva. – na de megyek, lehet hogy én is megpróbálkozok az alvással.

- Az nem rossz ötlet! – helyeseltem gyorsan. – Majd akkor szólok Krisnek, ha felébredt, hogy hívtad.

- Rendben, köszi! – Azzal elbúcsúztunk, és én nagyot sóhajtottam miután letettük. Ez meleg helyzet volt! Remélem, a drága barátnőm értékeli, hogy itt vért izzadva falazok neki!

(Kristen szemszöge)

  Hála istennek megjegyeztem, hogy Rob milyen nevezetű szállodában szállt meg. Azután, hogy vagy ötször átolvastam az e-mailt, amit a rendezője küldött nem csoda mondjuk. Tele volt taxival a budapesti reptér, úgyhogy csak odaszaladtam a legközelebb esőhöz. Szerencsére a sofőr, ha nem is folyékonyan, de tudott angolul és megértette, hova akartam menni. Ki is tett a hotel előtt. Kijött egy férfi, aki kérdezett valamit, nyilván magyarul. Talán azt hogy segíthet-e?  Mondtam, hogy nem köszönöm és én magam húztam be a bőröndömet az előcsarnokba. A recepciónál már állt valaki és eléggé beszélgetett a nővel a pultban, de egy szót se értettem belőle. Mikor végre elment onnan én kerültem sorra, de a nő viszont csak pislogott álmos szemekkel, mikor egy szobát szerettem volna kérni. Hogy lehet, hogy olyan a recepciós, aki nem beszéli az angolt? A világnyelvet?

- Moment! – mutatta fel a mutatta fel a mutatóujját. Ez se angol volt, szerintem német, de megértettem. Elsietett otthagyva engem a pultnál. Biztos keres valakit akivel szót érthetek.

  Most volt időm körülnézni a gyönyörű szép előcsarnokban. Szépen ki volt világítva, mindenütt bőrfotelek, és szép antik bútorok. A padló annyira fényesre volt suvickolva, hogy szinte a tükörképemet is láttam benne, és a korai idő ellenére már szállingóztak egy páran. Akit azonnal felismertem éppen a lépcsőn jött le és egy hatalmasat ásított. A szívem szinte kiszakította a bordáimat, mikor láttam, hogy egyre közelebb ér. DE csak akkor nézett fel, mikor leért a lépcsőn. Tekintetünk összetalálkozott, és álmos, fáradt arcán egy hatalmas mosoly jelent meg. Eldobtam mindent, ami a kezemben volt és csak rohantam felé, hogy a nyakába vessem magam.

(Robert szemszöge)

Nem akartam hinni a szememnek. mikor leértem a lépcsőn, és a bejárat felé pillantottam ott állt élőben, a karcsú alakjával a barna hajával, és a szép arcával. Most meg már lelkesen szalad felém és hirtelen a nyakamba ugrik. Még felocsúdni se tudtam.

- Annyira hiányoztál! – Szorított magához, és én viszonoztam az ölelését. Jó volt újra érezni az illatát, és a közelségét.

- Te is nekem! – nyögtem ki végül a választ, majd eltoltam magamtól, hogy végignézhessek rajta. – Hogy kerülsz te ide?

- Iszonyúan hiányoztál, és Emily felvetette, hogy utazzak ide hozzád. – hadarta izgatottan. – Idejöttem, mert látni akartalak! Meg akartalak lepni!

- Hát sikerült! – nevettem. Hirtelen minden megvilágosodott előttem. Még hogy Kristen aludt! A repülőn ült a drága, mikor hívni próbáltam! – Nagyon örülök neked! – Azzal az ajkamat az övére tapasztottam, és nem is hagytam egy darabig szóhoz jutni. Nem éreztem különösebben rosszul magam az elmúlt napok alatt, de rájöttem, hogy ehhez képest az egész eddigi hét borzalmas volt. 

Ne izguljatok, pont innen fogom folytatni a köviben! ;) (L) Komikaat és pipákaat kéreek!