Na itt ez a kis részlet, holnap délután jövök a frissel, addig kitartás! ;) :P :D
Pusszantás
Regina
- Rendben köszönöm. – biccentett a doktor. – És nem tudják, van-e a lánynak valami, esetleg nemi betegsége?
- Nem hinném. – ráztam a fejemet. – Cameron te tudsz ilyesmiről?
- Nem én sem. –válaszolta. – Egészséges, talán a vérnyomása kicsit alacsony, de ennyi.
- Köszönöm. – írta le ismét a férfi. – Amint kivizsgáltuk, tudni fognak az eredményről. – tette hozzá.
- Doktor úr, esetleg nem lehet így tudni, hogy mi lehetett a baj? – kérdeztem tétován.
- Nem igazán. – csóválta meg a fejét. – Bármi lehetett. Az biztos, hogy sok vért vesztett, nyilván ez is hozzájárult. De ezt csak alaposabb vizsgálás után tudjuk csak meg.
- Értem. – Ismét szerelmemre néztem, és szörnyen éreztem magam. Nem tudnám feldolgozni, hogy valami történjen vele! Nem veszíthetem el!
Ekkor érkeztünk meg a kórházhoz. Ott kiszálltuk, az orvosok, pedig kivették Kristen, hogy sietősen betolják az épületben. Mi is beszaladtunk a kórházba, és idegese ácsorogtunk az előcsarnokban amíg a portás nő oda nem szólt nekünk a pult mögül:
- Esetleg segíthetek valamiben? – kérdezte kedvesen az idős hölgy. – Kit keresnek?
- Most hozták be a húgomat, és most valószínűleg a sürgősségin van. A fejleményeket várjuk. – felelte Cameron, odalépve a pulthoz.
- Mi a húga neve? – kérdezte a portás.
- Kristen Stewart.
- Igen már szóltak hoz behozzák. – közölte a nő. – Oda le lehet ülni, értesítem önöket, ha megvannak az eredmények.
- Köszönjük! – mondtuk hálásan majd leültünk az említett székekre. Egyszerűen borzalmas volt itt ücsörögni, és várni, hogy mi lesz. Utoljára akkor éreztem így magam, mikor anyu volt kórházban. A sírása szélén álltam, és a gyomrom kavargott az idegességtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése