"Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. (...) Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár." ~ Robert Pattinson

2011. december 1., csütörtök

2. ~ 15. fejezet - Részlet

Sziasztok! Tudom, hogy már a teljes fejezettel kellene jönnöm, de egyszerűen mostanában, nincs időm ugyanis kedd szerda röpi edzésem van, A többi délután meg tanulok, vagy családdal megyünk rokonokhoz. Szóval ezer bocs még egyszer. Szóval hoztam egy kis részletet nektek engesztelésül, és megpróbálom hétvégére hozni a frisst, hiszen holnap délután nem kell tanulnom így írhatok ;) 
 Jó olvasást!
Puszii:
Regii





Rob még aludt, mikor én már felébredtem. Nem is csoda hisz, még csak hajnali négy volt. Egyszerűen hiába próbáltam nem tudtam visszaaludni. Egész éjjel álmok gyötörtek, s mindegyikben valamilyen formában már a reptéren álltam és sírva integettem Robnak. Szörnyű ez.
  Kimásztam az ágyból, mivel meguntam a próbálkozást. Kiosontam a szobánól, nehogy felébresszem Robertet, aztán elmentem mosdóba, majd egy köntösben lementem meginni egy kávét. Miközben elgondolkodva ittam a napi koffeinadagomat, megláttam Rob laptopját az asztalon, ahol tegnap este hagyta. Akkor elmosolyodtam és leültem mellé.
  Abból semmi jó nem sül ki, ha mindketten szomorkodva várjuk a hétfőt, mikor majd elbúcsúzhatunk egymástól. És még akkor is szeretném neki jobbá tenni azt az egy hetet is kicsit. Szóval, olyat tettem, amit eddig nem gondoltam volna, hogy megteszek: Rákerestem Magyarországra. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése