"Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. (...) Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár." ~ Robert Pattinson

2011. december 16., péntek

2. ~ 17. fejezet - Részlet!

Na hellósztok! :)) Így péntek délután örömére, hoztam nektek egy kis részletet, mert reményeim szerint, még a hétvégén, lesz teljes friss! ;) Szóval jó olvasást!
Regi





- Biztos minden rendben lesz. – tettem a vállára a kezem.
- Remélem. Nikki megígérte, hogy hív.
- Akkor hívni is fog, és elmondja, hogy mi van. – mondtam neki. – Mi lányok ilyenkor szeretünk magunkban intézkedni, mert előtérbe helyezzük a másikat. És csak aztán jövünk mi. Viszont, utána nagy szüksége lesz rád.
- Tudom. – húzta ki magát.
- Vigasztald meg őt is, úgy ahogy engem. – böktem oldalba.
Láttam, hogy nyitja a száját, hogy kérdezzen, de aztán becsukta. Örültem neki, mert szinte tudtam, hogy Robról akar kérdezni, de ha most akármit mondanom kéne kezdhetné előröl az egészet.
- Jó. – így csak ennyit mondott, válaszolva az előző tanácsomra még, aztán felállt és kiment a konyhába. Követtem, pedig megfordult a fejemben, hogy inkább felmegyek a szobámba, de aztán meggondoltam magam. Elég lesz az éjszakát ott tölteni egyedül…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése