2. ~ 3. fejezet 2/2 -Részlet

Na hali! :)) Nem kaptam túl sok komit, de köszönöm annak aki írt. :)) Viszont névnapom van, és az előttem álló kémia tanulás ellenére jó a kedvem szóval felteszek egy rész a kövi fejezetből :D Remélem szerettek, és komiztok *-*

~o~

- Nem kellett volna ennyit aludnunk a gépen. – vélekedett, csöndes hangon. – Most itt vagy éjfél és még mindig nem bírom lehunyni a szemem.

- Én sem. – sóhajtottam, mosollyal nyugtázva a szavait. – Valami ötlet?

- Éppenséggel van. – emelte rám csillogó szemeit. – Gyere! – azzal kézen fogott és kihúzott az meleg, puha ágyból.

- Hová megyünk? – kérdeztem kíváncsian.

- Forró csokizni fogunk! – csacsogta vidáman, majd óvatosan kinyitotta az ajtót, hogy lelopózzunk a földszintre.

- Forró csoki? –lepődtem meg. Mindenre számítottam csak erre nem.

- Bizony ám!

- Csak nehogy felébresszünk valakit. – figyelmeztettem.

- Hah, apám olyan mélyen alszik mindig, hogyha a füle mellett kongatnának, se ébredne fel, anyám meg mindig füldugóval, és szemellenzővel alszik, elég nyugtalan alvó.

- Csodálom, hogy neked nincs ilyen szokásod! – heherésztem.

- Ne reménykedj, még nem értem el a negyven évet se. – nevetett. – Még bőven van idő, hogy kialakuljanak a rigolyáim.

- Én akkor is szeretni foglak, ha kialakulnak a rigolyáid. – közöltem vele, a fülébe suttogva, amitől megborzongott kissé. Közben beértünk a konyhába, és neki is állt csinálni a csokit. Én levettem két bögrét az egyik szekrényből, és kiraktam a pultra.

- A szüleid, nagyon kedvesek voltak, este. – mondtam miközben vártuk hogy felforrjon a tej.

- Te is így látod? – mosolygott rám.

- Igen.

- Úgy tűnik, apa, tényleg igyekszik. – vélekedett boldogan. – Szerintem megkedvelt…

- Gondolod? – pillantottam rá reménykedve, mire hevesen bólogatni kezdett.

- Ismerem apát, minden bizonnyal megbánta a feltételezéseit. – ingatta a fejét. – Ajánlom is neki, hogy többé ne forduljon elő.

- Biztos nem fog. – simogattam meg a hátát. – Jó fej volt velem, nyitott volt felém…

- Ennek örülök! – vigyorodott el. – Na, kérem a csokoládéport.

Odaadtam neki, amit kért, ő pedig beletöltötte, a tasak tartalmát.

- Nem egy házi, speciális forró csoki, de nagyon finom. – rángatta a vállát. – Én szeretem.

- Biztos finom.

Kris még kevergette egy darabig, aztán segítettem neki beletölteni a poharakba, majd elzárva a gázt, a forró italunkkal kimentünk a teraszra, hogy újra a csillagokat nézzük, mint egy hete azon az estén.

- Tényleg nem értem, miért idegeskedtem ennyit. – kuncogott fel, mikor beterítettem magunkat, a teraszon lévő vékonyka pléddel.

- Mondtam én, hogy felesleges. – Adtam egy puszit az arcára. – Szeretlek!

- Én is téged! – Ő a számra adott egy csókot, de mielőtt elhúzódott volna, megfogtam az arcát, hogy ne tegye meg, s így újra egymást csókolhassuk.

~o~