2. ~ 10. fejezet 2/2

Sziasztok! Na megjöttem ;) (L) remélem hiányozta :P XD Na szóval itt a fejezet, de nem tudom hogy fogjátok fogadni a történéseket! :/ :D Remélem azért tetszeni fog, és nem haragszom meg ha komiztok :$

A pizsamaparti 

(Cameron szemszöge)

- Kris, jobb láb a kékre. – mondta Ashley, aki forgatott, lévén, hogy az első körben nem játszott Jacksonnal együtt. Már a játék vége felé jártunk, és csak hárman maradtunk. Nikki, Kristen és én. A többiek már kiestek, néhány körrel ezelőtt. Tegyük hozzá, hogy már szörnyen elgémberedett a lában, mivel elég hülye pózban kellett tartanom magam, ráadásul elég közel is Nikkihez.

- Nikki bal kéz a zöldre. - jött a következő felszólítás Ashley-től, és ezzel elérte, hogy Nikki még közelebb kerüljön hozzám. Ám ennél már csak a következő lépés volt jobb: - Cameron, jobb kéz a kékre!

 Úgy tettem, ahogy kérte, csakhogy így pont át kellett nyúlnom Nikki felett, aki már így is teljesen ki volt fordulva. Csak nevetett a helyzeten, de az arca egészen piros lett. Meghallottam a kuncogásokat a háttérből is, de nem érdekelt. Kihasználtam az alkalmat, hogy az arcunk alig pár centire van egymástól, és áthidaltam a köztünk lévő kis távolságot. Sima ajkai teljesen jól illeszkedtek az enyémre, és hirtelen rajta kívül semmi nem érdekelt, viszont ez nem volt nagy segítségére a játéknak. Nikki, már nem bírta tartani magát, így ennek következtében összerogyott alattam, az én lábam pedig kicsúszott alólam, és egymás mellé estünk kacagva. Kristen meg felpattant álló helyzetbe és míg a többiek minket tapsoltak, azt kiáltotta:

- Nyertem!

Én is nyertem, Kris! – mondtam magamban. És nem a Twisterben!

(Nikki szemszöge)

Ashley pörgetett, mert ő és Jackson nem játszottak. Mindenki más felállt az egyes helyekre és elindult a játék. Nagyon régen twistereztem, de bevallom, jó volt ismét játszani. tök jól szórakoztunk, és jókat nevettünk.

- Kris jobb láb a kékre! – jött az utasítás Ash-től, mikor már a játék vége felé jártunk. Már Kristenen, Cameronon és rajtam kívül mindenki kiesett. Kissé már kezdett kényelmetlenné válm, vagy alattam. ni ez a póz amiben voltam, ezért örültem is hogy a következő instrukciónak köszönhetően, kicsit megmozdulhattam, na meg persze egyre közelebb kerültem Cameronhoz.

- Cameron, jobb kéz a kékre! – mondta Ash, és a szívem őrült vágtába kezdett. Ahhoz hogy a legközelebbi kékre tegye a kezét, át kell nyúlnia vagy fölöttem. Ő az „B” lehetőséget választotta, és így pont fölém került. A szívem rekordgyorsasággal vert, miközben csak nevettem. Aztán a következő pillanatban Cameron csábító ajkai, lefoglalták az enyémeket. Csak pár másodpercig tartott az egész, de abban az időben, köd telepedett mindenkire csak ő volt és a csókja. Úgy éreztem a fellegekben szállok. A kezem, fel is mondta a szolgálatot, és kiterültem a földön. Ő is megcsúszott valahogy és mellém zuhant. Mindenki jókat nevetett és tapsolt. Kristen pedig felugrott és ezt kiáltotta:

- Nyertem!

És elmondom, abban a pillanatban én is úgy éreztem, hogy nyertem. Megnyertem magamnak a tökéletes pasit!

(Kristen szemszöge)

Hihetetlenül örültem. Persze nem annak hogy a Twisterben nyertem. Annak is, de Cameronnak és Nikkinek még inkább. Hihetetlenül aranyosak voltak, és Cam-hez sokkal jobban illik Nikki mint az a Susie. Mindenki tapsolt, és miután sikerült felállnom, én is csatlakoztam hozzájuk.

- Ügyi vagy. – heherészett Rob, majd kaptam egy csókot.

- Kösz. – csóváltam meg a fejem nevetve, miközben bátyámra fordítottam a tekintetemet. Jó volt megint igazán boldognak és felszabadultnak látni. Remélem is hogy végre igazán elfelejti azt a ribit! Találkozott a tekintetünk, és pedig rákacsintottam.

  Éppen ekkor csengettek, úgyhogy Jack már sietett is ki, hogy átvegye az ebédünket. Meg kell hagyni, Ash elég sok kaját rendelt. Két srác hozta ki, és Robnak is segítenie kellett bevinni őket a konyhába, mert Jackson kezében nem fért volna el. Mi segítettünk Ashley-nek összerakni a játékot, majd bementünk a fiúkhoz. A konyha is hatalmas volt és gyönyörű szép, egybe volt közbe a 12 személyes étkezővel. Mindenki helyet foglalt az asztalnál, és vett amit szeretett volna enni. Én például kínait szedtem magamnak, meg Robert is. Már nagyon rég ettem úgyis. Nehéz is volt pálcikával enni, és ezt Ashley is észrevehette, mert kuncogva jegyezte meg:

- Nem muszáj azzal enned, hozhatok villát.

- Nem jó így! – ráztam a fejem. – A kínai nem is olyan finom, ha nem pálcikával eszed. Ez olyan mintha ruhában zuhanyoznál. – Erre a mondatra Rob, finoman megtaposta a lábamat. mikor ránéztem mereven a tányérját nézte, és szörnyen koncentrált az evésre. Pedig neki még ment is pálcikával.

- Te hogy tudsz ilyen jól enni ezzel az izével? – kérdeztem is rá épp ezért.

- Direkt csinálod ez igaz? – sziszegte, és a szemében vágy csillant, a vér már az ereimben száguldozott. Még jó hogy senki sem figyelt ránk.

- Micsodát? – tettettem a hülyét.

- Tudod jól hogy micsodát.– féloldalasan elmosolyodott. – ne beszél nekem a zuhanyozásokról mikor majd meghalok érted.

- Oké, bocs igazad van. – sóhajtottam fel.

- Te még csak nem is érzed ezt? – nézett rám kétségbeesetten, mire lágyan megérintettem az arcát.

- Jaj, dehogynem! – mosolyodtam el. – De muszáj türtőztetni magunkat, hiszen társaságban vagyunk. majd holnap ha hazamentünk bepótoljuk, ígérem!

- Szavadon foglak. vigyorodott el és nyomott egy csókot a számra. – Na gyere megmutatom hogy kell enni „ezzel az izével” – idézett engem.

- Hálás köszönet. – nevettem

De aztán hiába mutatta meg hogy kell használni a pálcikát, nem lettem ügyesebb, sőt még bele is keveredtem, úgyhogy végül feladtam és elmentem egy villáért.

  Evés után segítettünk Ashleynek elmosogatni, és eltakarítani az ebéd maradékait, aztán visszaültünk a nappaliba, egy sörösüveggel, amit betettünk a kör közepére, majd elkezdtünk játszani.

- Na mindenki ismeri az üvegezés szabályait, ugye? – kérdezte Ashley. – Valaki megpörgeti az üveget. Amerre a szája mutat, az válaszol, amerre a másik fele van az kérdez tőle. Utána a választ adó ember pörget. Bármilyen kérdést fel lehet tenni de azért mértékkel értitek…

  Mindenki bólogatott.

- Akkor pörgethetek?- csapta össze két tenyerét Jackson.

- Csak nyugodtan! – engedélyeztük, mire megpörgette az üveget. A szája éppen őrá nézett, a talpa pedig Kellan felé.

- Szuper! –örvendezett Kellan. – Szóvaal… Hol történt meg először?

- tőled nem számítottam másra. – heherészett Jackson, de úgy látszott nem volt túlzottan zavarban. Nyilván ő már jobban megszokta Emmett humorát. – És mielőtt még ilyen-olyan helyen elképzelnél, ki kell ábrándítsalak: Ágyban történt meg.

- Ne hidd, hogy rólad vannak „ilyen-olyan” képzelgéseim. – grimaszolt egy vicceset Kel, majd Jack újra pörgetett. Ezúttal Robnak kellett feltennie kérdést Nikkinek.

- Várjunk csak… - morfondírozott Rob, és kíváncsi voltam mit fog kérdezni. – Mikor jártál valakivel először?

- Még a gimiben, asszem harmadikban. – felelte Nikki gond nélkül, majd ő pörgette meg az üveget.

 És ez így ment tovább. Nem mondom, hogy nem tettek fel olykor – nekem is – cikis kérdéseket – főleg Kellan – de mindenki jól szórakozott, és majdnem egy órán át játszottunk. Utána kipattogtattunk jó sok adag popcornt és töltöttünk ki kólát mindenkinek, a fiúknak inkább sört, majd beültünk a nagy képernyős tévé elé, és elkezdtük nézni a vígjátékot. 

  A film nagyon jó volt, és egyes részeknél, már kikönnyeztünk a nevetéstől, mind ezek mellett felettünk, minden popcorn, és megittuk az összes kólát, úgyhogy egy csomószor kijárkáltunk mosdóba. És bár azt hittük teljesen meg fogunk telni ezzel a sok mindennel, hát tévedtük. Megérkezett a pizza vacsorára, és még abból is a nagy részt elfogyasztottuk, csakhogy utána úgy vánszorogjunk fel az emeletre fürdeni. beletelt vagy másfél órába, mire a két fürdőben mindenki végzett a zuhanyozással. És egy rövid ujjú fehér felsőt, meg egy kockás gatyát hoztam magammal pizsamaként, Rob meg egy halászgatyát, egy lenge szürke pólóval. De még ezt is hihetetlenül jól állt rajta. Mire mi utolsóként odalent végeztünk, kint már szólt a zene és sötét volt, csak a színes égők világítottak, ezen kívül a többiek már táncoltak. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, és addig táncoltunk, míg ki nem fáradtunk. Akkor viszont lerogytunk a kanapéra.

- Hozok inni valamit. – paskolta meg Rob a térdemet és felállt. – Te is kérsz? Sör, vagy?

- Jöhet az is! – vigyorogtam rá, mire elment a konyha irányába. A szememmel Cam-et kerestem, és meg is találtam Nikkivel táncolni pár méterre innen. Szemlátomást nagyon boldog volt és szuperül érezte magát.

  Kellan és Lindsay elég elmélyülten csókolóztak az egyik eldugott sarokban, és csak azt mertem remélni, hogy nem mennek itt tovább a szemünk láttára. De csak van Kellannak is ennyi esze. Ha én nem fekszek le Robbal, mert van toleranciám, ő se tegye a barátai előtt.

  Csak akkor vettem észre, hogy bátyám itt hagyta a telefonját a szófán, mikor az rezegni kezdett mellettem. Homlokráncolva néztem meg, hátha anya vagy apa hívja, mert akkor felveszem. Amikor megláttam ki hívja, gonosz mosolyra húztam a szám. felkaptam a telefont és kimentem vele a teraszra, ahová már nem hallatszott ki annyira a zene, és felvettem.

- Helló Susie! – szóltam bele.

- Oh…öö… helló. Ki az? – jött a nyávogós válasz, kissé döbbenten.

- Kristen vagyok, Cam húga, talán emlékszel. – mutatkoztam be, igyekezvén elrejteni az undoromat.

- Ja, Kristen, igen! – Úgy hallatszott emlékszik rám. Micsoda csoda… - Öhm.. Cameron ott van?

- Igazándiból, nem tudom adni. – úgy tettem mintha szörnyen sajnálnám ezt a tényt. – Egy házibuliban vagyunk, és a barátnőjével táncol, csak láttam hogy hívják.

- A barátnőjével? – sipította a telefonba, úgy hogy még a fülem is megfájdult tőle. Ilyen idegesítő nőt! – Szóval megcsal? Hiszen együtt járunk.

- Nem hinném. – jegyeztem meg sötéten. – Cam nem a játékszered, és nem csak akkor kell hozzá átmenni, mikor épp nincs más.

- Kikérem magamnak!

- Kikérheted, de akkor én is kérek valamit: Szállj le a bátyámról, mert amit te csinálsz az gerinctelen dolog, és most ha megbocsátasz mennem kell. Szia! –Azzal választ sem várva kinyomtam a telefont, és visszamentem a házba. határozottan jó érzés telepedett rám.

  Rob éppen akkor jött velem szembe összeráncolt homlokkal.

- Téged kerestelek. – mondta felém nyújtva a sörömet. – merre jártál?

- Camnek csörgött a mobilja, csak kimentem, hogy felvegyem. – mutattam fel az említett tárgyat.

- Oh a telefonom! – jött ide bátyám. – Kerestem! Kösz!

- Csörgött az előbb. – közöltem vele kárörvendőn. – Susie keresett. De elmondtam, hogy mi a helyzet.

- Elmondtad, hogy mi a helyzet? – vigyorodott el Cameron, és hátra nézett gondolom ellenőrizte, hogy Nikki nem-e jön. – És? Bővebben?

- Mondtam, hogy nem tudlak adni, mert a barátnőddel vagy. – meséltem. – Persze kiakadt és azzal jött, hogy jártok, mire elmondtam neki, hogy hagyjon téged békén és letettem. Ha ezután csörög, ne vedd fel. – tanácsoltam.

- Klassz tesó vagy, ugye tudod? – vigyorgott kajánul.

- Mindig is gyanítottam. – nevetgéltem. – És hol hagytad Nikkit?

- Mosdóba ment. – intett a fejével bátyám az említett helység felé. – Addig hozok magunknak inni. – ezzel el is tűnt a szemünk elől. Rob azonnal magához vont és megcsókolt, mielőtt még akár egy kortyot is ihattam volna az italomból. Csókja egyre vadabbá vált, és végül a nyelve is beszállt a játékba. A testem egyre jobban kezdett felforrósodni, és szörnyen kívántam őt.

- Gonosz vagy. – közölte két csók között. Gondolom a telefonra értette. – Ugye tudod?

- Ez mit sem változtat a helyzeten. – mosolyodtam el kissé kábultan a csókjaitól, amik eztán újra hatalmukba kerítettek.

- Akarlak… - suttogta az ajkaim közé, majd újra folytatta ahol abbahagyta.

- Én ish… - ziháltam, miután áttért a nyakamra. – De.. Ashley buliján vagyunk. Itt nem kéne…

- Kellan és Lindsay úgy jöttek ki a fürdőből, pár perce, hogy Lindsay haja elég zilált volt, Kel meg éppen a sliccét húzta fel, szóval, ha mi felmegyünk a szobába – a többit már a fülembe susogta. – akkor nem veszi észre senki, és én már szörnyen kívánlak, Kristen! – ezzel kiverte az agyamban a biztosítékot.

- Akkor menjünk. – sóhajtottam, mire letette a söreinket az asztalra és felkapott a karjába. Felérve a szobánkba, nekitámasztott az ajtónak, amivel be is csapta azt. Úgy faltuk egymás ajkát, mint még soha és a szobát a nyögéseink töltötték be. Rob nem sokat teketóriázott lehúzta rólam a pólómat, hogy teljes figyelmet fordíthasson szabadon hagyott melleimre, ezzel egyre több nyögést kicsalva belőlem.

- Csókolj meg! – kértem sóhajtva, mire azonnal idehajolt, és észveszejtő csókban részesített. Ezután szépen én is levettem a felsőjét, Ő pedig közben a pizsamagatyámat ráncigálta le rólam, ami nagy nehezen sikerült is.

- Csússz lejjebb… - nyögte az ajkaim közé, és én meg is tettem. Ahogy vágyaink összetalálkoztak egy pillanatra mindketten hangosan felnyögtünk, így Rob az ágyhoz vitt és ráfektetve, gyorsan megszabadított az utolsó ruhadarabomtól is, ahogy én is az övétől, csakhogy végre egymáséi lehessünk. Ahogy belém temetkezett újra hatalmába kerített a földöntúli érzés. Nem kellett sok hozzá, hogy ezután a csúcsra jussunk.

- Szeretlek. – suttogta, miután pihegve feküdtünk egymás mellett.

- Én is téged. – csókoltam meg a füle mögött, de ahogy felemeltem a fejem, hirtelen zúgni kezdett. Biztos még az imént történtek hatása alatt állok.

- Annyira furcsán érzem magam. – ismertem be. – Mármint hogy itt történt meg, így.

- Sajnálom, ha úgy érezted erőltetem. – kért azonnal bocsánatot bűnbánó arccal.

- Erről szó sincs. – szögeztem le. – Én is akartam, hisz tudod! Nem adtam rá elég bizonyítékot?

Erre mosolyra húzta az ajkát.

- De te nem akartad, hogy itt történjen meg. – folytatta csak azért is. – Én meg…

- Fejezd be, jó? – kértem a szájára tapasztva a kezem. – Nem bántam meg csak annyit mondtam, hogy furcsa érzés, semmi többet.

- Biztos? Már nem mintha most már tudnék tenni akármit is de…

- Tuti. – biztosítottam. – Szóval ne izgulj! De azért öltözzünk vissza és menjünk még le.

 Mindketten felvettük a pizsamánkat, rendeztük magunkat, aztán elindultunk lefelé, bár nem volt minden oké.

(Robert szemszöge)

Attól függetlenül, hogy Kristen megnyugtatott, még nem minden lelkiismeret furdalás nélkül kezdtem el vele együtt visszavenni a pizsamánkat, majd elindultunk lefelé.

  Amíg elértünk a lépcsőig, Kristen elég furcsa arcot vágott és mintha kicsit szédült volna. Kezdtem aggódni érte, hogy valami baja van, aztán mikor elértük a lépcsőfordulót, megtorpant.

- Rob… - lehelte még a nevemet, és kinyújtotta a kezét felém, de aztán meginogtak a lábai és ha nem kapom el összeesik a földön. Így őt ölelve ültem le a lépcsőre, és kezdtem el ébresztgetni halálra ijedve.

- Kristen, Szívem térj magadhoz! – könyörögtem neki szüntelenül, próbálva pofozgatni. Már mindent kipróbáltam, de semmi nem használt. – Hahó valaki! – kiáltottam le hátha meghallják, de nem. Én meg persze fennhagytam a mobilomat. – Valaki hívja a mentőket, az istenért!