- Kris, Rob! – jött Emily tompa kiáltása a túloldalról.
- Mi van? – kérdeztem rekedten.
- Reggel, mindjárt indulnunk kell!
- Ó a fene. – morogtam.
- Mi az? – dünnyögte Robert félig nyitott szemekkel.
- Nem állítottam be, az ébresztőt, mert szombat van, és akkor sosem állítom be. – magyaráztam, magam köré tekerve a takarómat, hogy kimászhassak az ágyból. – Elfelejtettem… Te is kászálódj ki az ágyból! Elmegyek zuhanyozni.
- Ó akkor megyek. – vigyorodott el.
- Rob, most sietnünk kell. – pirultam el, pontosan tudtam, hogy én is szeretnék vele fürdeni.
- Hát jó…- kámpicsorodott el, és ült vissza az ágyra. Olyan kiskutya arcot vágott, persze hogy megsajnáltam.
- Haragszol? – kérdeztem félszegen mosolyogva, mire mutatóujjával intett, hogy menjek oda. Eleget tettem a kérésének, őn pedig nagyon lágyan megcsókolt, ahogy reggel szokott.
- Kiengeszteltél. – kuncogott. – Mehetsz fürödni!
Nevetve vettem az irányt ismét a fürdő felé. Gyorsan lezuhanyoztam, nem volt kedvem sokáig időzni a víz alatt. Magamra vettem a köntösömet és helyet cseréltem Robbal. Míg ő fürdött én felvettem valamit magamra, meg beraktam néhány ruhát a kisebb sporttáskába. Pizsamát, másnapra ruhát, ilyesmiket. Ezek után Robert is visszaért, ő is elkezdett felöltözni, de én inkább lementem, kávézni, nehogy a végén elkéssünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése