Érzések
(Kristen szemszöge)
Emily a nappaliban ült és valamin bűnügyi sorozatot nézett mikor beléptem. Mikor hallotta, hogy becsapódik utánam az ajtó felpattant a fotelből és odarohant hozzám.
- Na, mi van nagy sztár? - vigyorgott rám lelkesen. - Milyen volt az első forgatás?
- Jobb, mint amire számítottam! - mondtam az igazat és letettem a táskámat a bejárat melletti cipős szekrényre.
- Roberttel mi újság? - Tudtam, hogy végig erre az egyre volt kíváncsi...
- Beszélő viszonyban vagyunk. - ingattam a fejemet. - Együtt taxiztunk haza, tök jól alakítottunk együtt, érdekel még esetleg valami?
- Kedves? - puhatolózott tovább, én pedig kiléptem a cipőmből.
- Annyit nem, beszéltünk, hogy ez kiderüljön. - emeltem égnek a szemem. - Míg vártunk a taxira, abban a kemény tíz percben szóltunk egymáshoz, és arról érdeklődött, hogy hol bérlek lakást...
- És megemlítettél engem is. - kapott a szavamon és a szemei a kétszeresére tágultak.
- Igen. - sóhajtottam fel. - Van még kérdésed vagy segítesz lemosni ezt a tonna sminket, amit rám kentek?
- Hát persze hogy segítek. - bólogatott és felhúzott a szobájába, a fürdőbe, mintha én nem tudnám, merre kell menni. - De közben kérdezgethetek?
- Kérdezz. - egyeztem bele.
Emily miközben valami arclemosóval, kente be az arcomat végig kérdezősködött, hogy mit forgattunk, részletről részletre kérte a szerepemet, és még többet akart tudni Robertről. A végén már meguntam, és kértem, hogy fejezzük be ezt az interjúsdit, mert elég akkor rizsáznom, mikor egy Regis and Kelly show-ban ülök.
- Jól van bocs. - sóhajtott fel. - Nem akartalak így faggatni, csak érdekel.
- Semmi baj! - mosolyodtam el.
- Gyere, mutatok valamit. - megfogta a karomat és behúzott a szobába. Rögtön észrevettem mi történt. A "könyvespolc" egyik polca teljesen tele volt körömlakkokkal, és szemfestékekkel.
- Csak azt ne mond, hogy ez mind az enyém? - mutattam a cuccokra.
- De-de! - vigyorgott és közelebb taszigált a polchoz hogy nézzem meg őket. - Belestem abba drogériába, ami tegnap már zárva volt, mikor vásárló körúton voltunk... És vásároltam egy kicsit.
- Egy kicsit? - tátottam el a szám. - Tele velük az egész polc!
- Tudom, de ha akarod, megmutatom, magamnak is pont ennyit vettem.
- Legalább hadd fizessem ki! - csóváltam a fejem.
- Nem, nem. - intett nemet. - Nem engedem. Ajándék.
- Köszi! - átöleltem a barátnőmet.
- De cserébe kifesthetem a körmödet?
- Megengedném, de a forgatáson nem hiszem, hogy díjaznák! - húztam el a szám. - De ígérem, hogyha vége lesz, minden nap másmilyenre festheted ki, okés?
- Jól van! - tapsikolt. - De az enyémet kifestem, átjössz?
Bólintottam és követtem a szobájába.
- Tényleg nektek mikor kezdődik, a forgatás? - kérdeztem, mikor lehasaltunk a földre.
- Július elsején. - felelte és letekerte a piros körömlakkról, a tetejét.
- És kivel is játszol együtt? - érdeklődtem. Ha ő ennyit kérdezhet én is ennyit kérdezhetek.
- Arielle Kebbellel leszünk ketten főszereplők, a két közvetlen mellékszereplő, pedig David Strathairn és Elizabeth Banks.
- És a film miről szól?
- Egy csajról, akit én játszok, akinek olyan betegsége van, hogy két személyisége van...
- Skizofrén. - segítettem ki.
- Igen az, na és nem emlékszik, hogy véletlenül ő ölte meg a beteg anyját meg a nővért. - mesélte tovább. - De a nővérét végig odaképzeli maga mellé a film közben. A nővére lesz Arielle... Egyébként horrorfilm.
- Szeretem a horrorokat. - vigyorogtam, miközben azt néztem milyen szépen festi ki hosszú körmeit.
- Ariellével úgy beszéltük, meg hogy a forgatás előtt egy héttel találkozunk majd. Mi lenne, ha elhívnám ide? - vetette fel, de szaggatottan beszélt néha, mert koncentrált a festésre.
- Persze nyugodtan! - bólogattam. - Én is szeretném megismerni.
- Csak annyit mondok, hogy két évvel idősebb nálunk. - közölte.
- És?
- És semmi csak mondtam. - kicsit vállat volt, de még így sem rontotta el. Profi.
Felsóhajtottam. Mennyivel könnyebb lenne, egy horrorfilmben, egy lány mellett alakítani, ahol az a legnagyobb problémád, hogy nézz igazi rémülettel, és nem az hogy megcsókolj valakit, akivel épphogy beszélő viszonyban vagy.
(Robert szemszöge)
Még elszívtam egy cigit a ház előtt, mielőtt felmentem. A gyomrom apróra zsugorodott, miközben, eldobtam a kis elszívott csikket és rátapostam, majd belöktem a bejárati ajtót és nagy levegőt véve, lehívtam a liftet. Beszálltam, és miközben felértem a negyedikre egyre gyorsabban vettem a levegőt. Mi lesz, ha még, Lena, ott van fent? Mi van, ha nem hagy békén? Hogy a fenébe rázzam le?
Mikor az ajtóm elé értem az volt az első, hogy felemeltem, a lábtörlőt. Ott volt a pótkulcs alatta, és megkönnyebbültem. Csak akkor vettem észre alatta még egy cetlis is. széthajtottam és egy rövidke írást láttam rajta.
Rob!
Belátom, hogy ez mégsem fog így működni. Sajnálom. De ettől függetlenül, még nem vonom vissza, hogy jól éreztem magam veled este.
Lena
Kifújtam a levegőt és egy vigyorral az arcomon zártam ki, az ajtót. Végre belátta, hogy nem fog működni, hála istennek. Én nem mondom, hogy Lena, nem szép lány, mert nem mondom, de önző és csak a pénz meg a hírnév érdekli. Valami velem egyenlő, csajt kéne találnom, aki ugyanilyen életet él mint én, és ezért csak magamért szeret ahogy én is őt.
Odaléptem a hűtőhöz, és kivettem belőle egy almát. Sosem ettem almát, de tegnap olyan jól néztek ki a boltban, nem tudtam ellenállni nekik. Leültem a heverőre és bekapcsoltam a tévét.
- Szia Rob!
Olyan gyorsan pattantam fel a kanapéról hogy még a fejem is beleszédült. Lena ott állt a hálószobaajtómban, az ajtófélfának dőlve egyetlen lenge rövid, hálóingben. Ezen kívül azt is észrevettem, hogy részeg. És nem is kicsit.
- Léna? - ráncoltam a homlokom. - Azt hiszem világosan kértem, hogy menj el, vagy nem?
- Tudom, hogy te is újra akarod kezdeni, Rob. - mondta kihívóan. - Csak nem vallod be magadnak.
- Nincs mit mondanom Lena. - ráztam a fejem. - Kérlek, menj el!
- Ne csináld ezt... - vigyorgott Lena.
- De csinálom. - Hogy lehet valaki ilyen értetlen? Még részegen is? - Én nem akarom újra kezdeni, úgyhogy még egyszer utoljára kérem, hogy menj haza!
- Mert ha nem akkor mi lesz? - kérdezte nevetve. Ez olyan eszelős nevetés volt...
Odamentem hozzá felkaptam a karomba - ezzel együtt éreztem a belőle áradó, tömény alkoholszagot - és hiába kapálózott, nem engedtem. Kinyitottam az ajtót és odakint a lábára állítottam.
- Maradj, itt mindjárt jövök vissza! - Épp hogy elfordultam, hogy visszamenjek a holmijáért, mikor tompa puffanás hallatszott. Visszanéztem és láttam, hogy Lena összeesett. Felvettem, hogy bevigyem a szobába. Úgy látszik, sose jut haza.
Letettem az ágyra kifújtam a levegőt. Nehéz eset. Hogy volt képes ennyit inni? Sose láttam még ennyire részegnek. Mert volt már olyan hogy együtt becsíptünk valahol, de ez nem olyan. Ez azon régen túlment már!
Miután elrágcsáltam az almámat, kidobtam a csutkát a szemétbe, és elmentem lezuhanyozni. Nem voltam hajlandó utána befeküdni, Lena mellé, az ágyba, úgyhogy leültem a tévé elé ismét.... - és Lena megint a szívbajt hozta rám. Úgy állt az ajtóban, mint akit agyon vertek. A szemei alatt karikák éktelenkedtek a haja össze - visszaállt a ruha csak lógott rajta.
- Mit keresek már megint nálad? - morogta kisöpörve a szeméből a hajat. - Visszajöttem?
- Igen visszajöttél. - feleltem kimérten. Tehát elment és valahol holtra itta magát egy bárban, aztán visszajött tök részegen. Világos.
- És... izé... lefeküdtünk?
- Nem, nem feküdtünk le. - köhintettem és felültem a kanapén. - Részeg voltál és kint az ajtóm előtt estél össze.
- Ó te jó ég pocsékul érzem magam. - motyogta és elindult vissza a szobájába, hogy összeszedje a holmiját.
Na, végül még is csak megjött a józan esze.
- Figyelj, ne haragudj, hogy rád másztam, akkor. - sajnálkozott mikor már a táskájával együtt állt az ajtóban. - Be kellett volna látnom, hogy te nem akarod ezt.
- Talán. - értettem egyet.
- Még egyszer bocs. - harapta be az alsóajkát. - Szia Rob!
- Szia! - intettem és becsukta maga után az ajtót.
(Kristen szemszöge)
Reggel egész frissen keltem. Amikor csörgött az órám, kimásztam az ágyból felöltöztem megfésülködtem és megittam egy kávét. Mikor elindultam az autókölcsönzőbe, még Emily aludt. Egy órával korábban keltem csakhogy ezt elintézzem.
Végül is egy Ford fókusz mellett döntöttem. Fekete színű volt, és elsőre megtetszett amikor megláttam. Kifizettem a pénzt és átadták a kulcsot. Beültem az autóba és kihajtottam vele az utcára. Egész könnyen megjegyeztem az utat. Beparkoltam a stúdió mélygarázsába és besiettem az épületbe. Megint kaptam egy kis szempillaspirált meg alapozót, megint támadtak tök egyszerű ruhákat és megint varrtak a hajamhoz egy kicsit. Ezek után mentem csak be a nagy stúdióba. Ma forgatjuk az a jelenetet mikor Edward és Bella a garázsban elbúcsúznak egymástól, mert a vadász James követi őket. Az ő karakterével még nem ismerkedtem meg, de azt tudtam, hogy az ő neme: Cam Gigandet.
Még csak páran voltak a stúdióban, és meglepődtem, hogy Ashley, Elisabeth és Peter mellett ott áll Robert is.
- Sziasztok! - léptem oda hozzájuk, ők meg visszaköszöntek, de valahogy mintha Robertét jobban hallottam volna a többiekét. Márpedig nem szabadna így hallanom.
- Megjött a mi Bellánk is! - sietett oda hozzám Catherine. - Minden oké?
- Aha. - feleltem egy mosollyal az arcomon. Mikor ezt kimondtam már ott se volt.
- Az a vicces hogy ezt mindenkitől megkérdezi. - kuncogott Robert, de nem mertem huzamosabb ideig ránézni.
- Miért, attól fél, hogy valaki itt esik össze? - nevettem halkan.
- Nem tudjuk. - nevetett velem Ashley.
Mikor mindenki megérkezett előbb Catherine közölte velünk, hogy ez a hét lesz az utolsó, mikor, stúdióban forgatunk utána utazni fogunk, elmegyünk Portland-be ahol az iskolás jeleneteket forgatjuk, meg az Edwardéknál töltött időt, aztán elmegyünk egy másik városba, ahol, a réten és az erdőben töltött időt forgatjuk le.
Mikor ezt így elmagyarázta nekivágtunk a forgatásnak. Ott kezdtük, hogy Robert és én belépünk a garázsba. Tehát az "ajtón" kívülre álltunk és Robert a derekamra csúsztatta a kezét. Ettől a gyomromban olyat éreztem, mintha ráléptem volna egy lépcsőfokra, ami nincs. Istenem mi van ma velem?
- És felvétel! - kiáltott az operatőr és Robert, mint aki minden nap idejár kinyitotta az ajtót és bevezetett a kocsikhoz. Peter elmondta, hogy nem szívesen öl meg egy vámpírt se, aztán jött Ashley és mondta, hogy Jasperrel vagyis Jacksonnal, elvisznek engem, mint Bellát délre, miközben Robert, mint Edward elmegy a többiekkel kutakodni.
- DE ugye kordában tartod a gondolataidat? -. kérdezte Robert teljesen Edwardosan.
- Igen. - bólintott Ashley, aztán kézen fogott és elhúzott Roberttől, én meg kötelességemnek híven még egyszer visszanéztem rá.
- És ennyi! - kiáltotta ismét az operatőr Ashley meg vigyorogva elengedte a kezem. Nagyon ráillett a szerepére. Alice kiköpött Ashley.
Pár percet vártunk aztán nekem be kellett ülnöm a kocsiba, miközben, Robert szétosztott pár ruhadarabot hogy "A nyomkövető itt fogja a szagot". Itt is leálltunk pár percre aztán folytattuk. Csak azt vettem észre hogy Robert odaáll a kocsihoz és elmondja amit kell, de mintha tényleg hozzám beszélne, aztán én is helyesen grimaszolva elmondtam az én szövegemet. Akkor Robert keze az arcom oldalára simult és a szívem őrült vágtába kezdett. Kristen mi a fene bajod van??
- És ennyi!
*
Forgatás után megint beültünk a büfébe megittunk egy kávét, aztán mindenki ment amerre látott. Na, most jött az én részem. Odaléptem Roberthez mikor éppen kifelé indult a büféből.
- Figyelj, kell egy fuvar? - próbáltam úgy tenni mintha ezt az egy mondatot minden gátlás nélkül kimondanám, és valamennyire sikerült is. - Kikölcsönöztem egy kocsit.
- Elvinnél? - nézett rám és gyorsan a földet kezdtem bámulni.
- Persze! - nem mondom jobb lett volna, ha mondjuk, azt mondom: "Miért ne?" Vagy: "Igen." Mert ez így most úgy hangzott mintha azt mondtam volna: Téged persze hol elviszlek, mi az, hogy! De most már kár gondolkodni...
- Azt megköszönném. - bólogatott.
Na, már most látom, nem minden cikiség nélkül fogom elfuvarozni Robertet a lakásáig, de ha tényleg össze akarok barátkozni vele, akkor ennyi áldozatot kell hoznom. A hírességeknek sok áldozatot kell hozniuk. Hihetetlen hogy bírják ezt a rendes emberek.
- Szép autó. - dicsérte meg Robert mikor beszálltunk.
- Kösz. - Na, ez például egy tök egyszerű válasz volt tőlem. Hajrá Kristen!
- Kölcsönzött, igaz? - kérdezte.
- Aha.
- Én is akarok kölcsönözni, egyet, csak még nem volt időm elmenni. - folytatta.
Kisoroltam a mélygarázsból, az utcára.
- Majd mondom, merre menj. - mosolygott Robert. Na, most nem szabad ránézni, mert karambolozni fogunk, csakis miatta.
- Tudom, merre laksz. - hadartam el. - Mikor taxival mentünk, megjegyeztem nagyjából.
- Ó, akkor nincs gond. - még szélesebben vigyorgott. Csak mereven az utat bámuld, csak mereven az utat. Ja és mosolyogj!
Egy darabig némán ültünk, csak a rádió szólt.
- Elnyomhatom? - mutatott Robert a rádióra. - Vagy neked tetszik a szám?
- Ja, nem csak nyugodtan! - pislogtam. Őszintén szólva nem is figyeltem mi megy a rádióban, arra koncentráltam, hogy ne bámuljak huzamosabb ideig Robertre.
- Kösz. - biccentett és el is lépett.
- Holnap melyik jelenetet is forgatjuk? - kérdeztem bizonytalanul és egy pillanatra rápillantottam.
- Azt, amikor a vendéglőben agyunk. - válaszolta rögtön. - Én azt várom már, mikor a baseballozás lesz.
- Biztos jó lesz. - helyeseltem. - Szegény Ashley meg tanulhatja a labdadobást, holnaptól. - kuncogtam.
- Ja, tényleg. - nevetett velem. - Nekünk meg holnaptól a futást veszik fel. Egy futószalagon kell futnunk és majd csak a képet viszik. Érdekes nem?
- De az. - bólogattam.
Megérkeztünk Robert lakása elé.
- Ez az ugye? - mutattam a házra.
- Aha,. - bólintott és kicsatolta a biztonsági övét. - Köszönöm, hogy elhoztál.
- Szívesen. - mosolyodtam el. - És bármikor. - Kristen ezt nem kellett volna még hozzátenned.
- akkor holnap találkozunk. - bólintott Robert és kiszállt az autóból.
Isten tudja miért álltam ott, még öt percet, még az után is, hogy eltűnt, az üvegajtó mögött, de miután észbe kaptam lekevertem magamnak egy taslit. Tök komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése