7. fejezet

Na... hát ezzel is elkészültem. Nem tudom milyen lett... épp ezért komikat kérek. Jó olvasást hozzá! :)

A randi  

(Kristen szemszöge)

  Reggel kilenckor már fent voltam. Ez azért lehetett, mert tegnap este korán lefeküdtem, mert szörnyen álmos voltam. Most már tényleg úgy éreztem, hogy kialudtam magam. Felültem nyújtózkodtam és kikászálódtam az ágyból. Pizsamában mentem le a konyhába, ahol már ott volt Emily.

- Jó reggelt! - köszönt és kitette az asztalra a reggelinket.

- Jaj, köszi! - mosolyogtam rá.

- Ez az utolsó nap, amit itt együtt töltünk. - vont vállat. - Gondoltam kedveskedek egy kis reggelivel.

- Aranyos vagy. - Leültem a zabpelyhem mellé, ahogy ő is.

- Annyira rossz hogy elmész! - biggyesztette le a száját. - Hiányozni fogsz!

- Te is nekem, Em. - néztem a szemébe. - De majd néha meglátogatsz, és mikor hazajövök, itt leszel.

- Hát persze! - bólogatott. - De ne sajnálkozzunk itt tovább. Találjuk, ki mit csináljunk ma délelőtt.

- Oké elmehetnénk venni új cuccokat, Portlandhez! - kacsintottam rá.

- Szuper ötlet! - vigyorgott. - Aztán beülhetnénk valami kajádába enni.

- Benne vagyok! - feltartottam a tenyeremet hogy csapjon bele. Adott egy pacsit, aztán némán folytattok az evést.  Mikor végeztünk felmentünk, hogy felöltözzünk. Már csak a hajamat fésültem ki, mikor megcsörrent a telefonom.

- Igen? - vettem fel.

- Szia Kristen! - Nagyon elcsodálkoztam. Ez Robert hangja volt. - Te vagy ugye?

- Igen én vagyok, szia! - mosolyogtam. - Mi újság?

- Meg akartam kérdezni, hogy nem vacsoráznál-e velem, az utolsó New York-i napon? - mondta, és cseppet sem tűnt idegesnek, mint a múltkor Adam.

- Oh de szívesen! - vigyorogtam és gyomromban apró lepkék keltek szárnyra. - Mikor?

- Olyan hat körül mennék érted, jó úgy?

- Szuper! - bólintottam, nem tudom minek, hisz úgyse látja. - Akkor, hatkor találkozunk.

- Igen, Szia!

- Szia!

Ledobtam az ágyra a telefont és vigyorogva mentem és a fürdőbe, hogy nekilássak kihúzni a szemem. Útközben kis híján beleütköztem Emily-be.

- Mit vigyorogsz, mint a tejbe tök? - kuncogott. - És kivel beszéltél? Csak nem...

- De Robert elhívott vacsizni. - újságoltam vidáman. - Hatra idejön értem. Na de majd kidumáljuk, ha végeztem és már a kocsiban ülünk.

- De Kristen,. akkor látni fog!! - mondta mintha az Isten készülne leszállni a mennyekből. Hát majdnem... - Ugye... bemutatsz neki?

- Hát persze! - kacsintottam rá, és gyorsan kifestettem magam, aztán már siettünk is le a kocsihoz.

Először benéztünk egy óriási, butikba, ami tele volt, ruhákkal, kiegészítőkkel, mindennel, amit egy lány elképzelhet magának. Körbejártuk az egész üzletet, és vettünk egy csomó új cuccot, az úthoz. Azt hiszem a többi ruhámat itt is hagyhatom New Yorkban.

  Miután végeztünk a vásárlással, a nagy szatyrainkkal beültünk, egy étterembe. Sült krumplit, meg csirkét ettünk, valami isteni szósszal leöntve, aztán kértünk egy fagyit, meg egy kávét elvitelre aztán elindultunk hazafelé. Már így is fél egy colt. Milyen gyorsan repül az idő, mikor jól mulat az ember. Uram isten mindjárt itt a hat óra! A szívem erre a gondolatra kétszeresére kapcsolt.

- És amúgy gőzöm nincs hogy Nick, miért nem akar gimibe menni pedig tök jó agya van, de őt amúgy sose értettem, mert ő mindig is túl, bonyolult volt nekem, de Matt, viszont, még nem tudja mit akar, igaz, még csak most lett felsős, de... Kristen figyelsz rám?

- Bocsesz. - ráztam meg a fejem. - Anyukádék nem a színészi pályára szántak, igen?

- Lekötött a fővámpírunk, ugye? - kacsingatott.

- Emily, ha nem vagy képes a saját nevén szólítani, nem mutatlak, be neki halál komolyan mondom. - kuncogtam. - Robert érted? Túl nehéz megjegyezni? Mert azt még értem, hogy Clémence Poésy-t úgy hícvjuk, hogy Fluor, ahogy a Harry Potterben hívták, mert az ő neve kiejthetetlen, de azt hiszem Robert neve azért nem nehéz. De ha túl, nehéz akkor szólíts Robnak...

- Oké megértetem. - nevetett. - Amúgy Ki az a Clémence valaki?

- A Harry Potter négyben játszott együtt Roberttel. - feleltem.

- Te nagyon odavagy Robertért mi? - kuncogott fel sejtelmesen. - Ha már megnézted, kikkel játszott együtt....

- Meg vagy húzatva. - vörösödtem el. - Csak elmegyek vele randizni, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle...  

- Igen, persze. - nézett rám mindent tudóan, Emily, és leparkolt a kocsim mögött, a házunk előtt.

Bepakoltuk a sok cuccot, és odabent megittuk, egy film mellett a kávét, meg ettünk chipset. Azt hiszem Jóbarátokat néztünk, mert most az ment. Ez a sorozat egész jó volt.

- Egy a Joey tiszta hülye. - nevetett Emily. - Olyan, mint egy nagy gyerek, nem?

- De. - nevettem vel. - Nekem ő a kedvencem a sorozatból, meg talán még Rachel. De, csak mert szeretem Jennifer Aninsont.

- Emlékszem, mikor régen még mennyire odáig voltunk a Jóbarátok-ért és mikor te nem láttad az egyik rész én mesélem el mi volt benne, emlékszel. - kuncogott. - Amennyit akkor beszéltem egy levegő alatt... azzal az erővel elszavalhattam volna Justin Timberlake új számát is.

- Igen emlékszem! - heherésztem. - És a végén inkább mondtam, hogy majd megnézem az ismétlést.

*

  Mikor már fél hat volt, kiválasztottam, egy bézs színű ruhát, egy fekete magas sarkú cipővel., meg beletettem egy fekete kis retikülbe a telefonomat, a pénztárcámat, meg még pár dolgot, aztán csak kisminkeltem magam, meg felgumiztam a hajamat és startra készen állva ültem a lépcsőn.

Emily legalább olyan izgatottan, mint én ült mellettem.

- Valóságban is nagyon jó képű? - kérdezte vigyorogva. - Mert akkor nem tudom mi lesz.

- Nyugi Emily. - próbáltam lenyugtatni, de már késő volt főleg hogy én legalább ennyire izgultam.

- Igazad van nem engem hívott randira. - fonta össze a karját a mellén. - Pech..

- Khm. - köhintettem egyet feltűnően.

- Oké, bocs.

Ekkor valaki csengetett én pedig felálltam, hogy ajtót nyissak.

- Legalább menj be a konyhába, hogy ne a sarkamban állj! - szóltam oda barátnőmnek, aki rögtön be is rohant az említett helységbe. Én meg odamentem az ajtóhoz és kizártam, majd kinyitottam Robert előtt.

- Szia! - köszöntem neki egy mosollyal. - Gyere be, egy perc és kész vagyok!

- Köszi. - belépett az ajtón.

- Helló! - jött ki a konyhából Em. - Biztos te vagy Robert!

Hála istennek, nem fővámpír srácnak szólította. Haladunk.

- Igen, te meg Emily! - vigyorgott rá Robert majd kezet fogtak.

- Mindjárt jövök, csak felszaladok a táskámért. - mutattam fel a mutatóujjamat, aztán felsiettem. Gyorsan lekaptam at ágyról, a retikülömet és visszasiettem a hallba. Robert és Emily ugyanúgy álltak, ott, mint ahogy otthagytam őket.

- Akkor mehetünk? - kérdezte Rob felém fordulva.

- Persze. - bólogattam és odaálltam mellé. - Akkor majd jövök Emily.

- Okés, mulassatok jól! - kacsintott ránk Emily.

- Meglesz! - feleltük kórusban aztán elindultunk kifelé.

- Emily jobban izgul a randink miatt, mint te. - rötyögött Robert mikor már becsuktuk magunk mögött az ajtót.

- Nem, csak én képes vagyok elfojtani. - vigyorogtam. - Ő meg nem. Mint ahogy soha semmit sem tudott. Azt sem mikor a legelső szerepé kapta meg, vagy mikor felkérték, hogy gitározzon...

- Értem. - mosolygott aztán kinyitotta előttem az anyósülés felőli ajtót.

- Kösz. - motyogtam és beültem, majd mire én becsatoltam magam, már benn is ült mellettem.

- Már kérdezni akartam, hogy nem furcsa neked így vezetni? - kérdeztem, kormányra bökve, miközben ő indított. - Mert Angliában, ha jól tudom, a másik oldalon van a kormány.

- Hát először fura volt, de mivel elég sok időt töltök itt is meg ott is már mindkettőt megszoktam. - rám villantott egy szívdöglesztő mosolyt, amitől valósággal elolvadtam. - De az otthoni kocsimat jelentősen jobban tudom vezetni.

- Ez érthető. - bólintottam. - Furcsa hogy milyen gyorsan lement az egy hét itt New Yorkban és már megyünk is tovább nem?

- De én is észrevettem. - bólogatott. - Jártál már Portland-ben?

- Nem még soha. - ráztam a fejem. - Te már jártál?

- Nem még én sem. - nevetett. - De a nővérem járt, és állítólag szép hely.

- Biztos. - engedtem meg. - És hová megyünk, most?

- Egy étterembe, amit eléggé szeretek. - megint azzal a mosollyal nézett rám. Jaj.

- Szuper! - vigyorogtam rá vissza.

 Az egész út olyan gyorsan elment, így Roberttel, beszélgetésbe merülve, pedig Robert szerint háromnegyed óra is volt, míg odaértünk.

  A vendéglő nagyon szép volt, az egész bordó színben játszott, valahol gyertyák világítottak. Roberttel leültünk egy kétszemélyes asztalhoz és vártunk egy pincérre.

- Te elolvastad, már az Alkonyat könyvet? - érdeklődött Robert.

- Nem, mert nem nagyon szeretek olvasni. - vallottam be. - Ha csak a magazinok, nem terítik, be az olvasás kategóriát.

Ezen mindketten nevettünk.

- Te elolvastad? - kérdeztem meg.

- Tervezem. - ingatta a fejét. - De még nem volt időm elmenni a könyvesboltba megvenni.

- Tudod, mit szólj, ha lesz időd, mert akkor én is veled mennék. - mondtam hirtelen ötlettel.

- Komolyan? - húzta fel a szemöldökét mosolyogva.

- Aha, hátha szeretek olvasni, csak még sose próbáltam. - rángattam a vállam. - Ki tudja.

- Felőlem jöhetsz!

Idejött a pincér és mi rendeltünk, két ásványvizet, aztán tovább beszélgettünk.

- Furcsa. - sóhajtottam mosolyogva. - Az elején alig álltunk szóba egymással most, kettesben vacsizunk...

- Igen első látásra ítéltük meg a másikat. - bólogatott Robert szintén egy mosollyal az arcán. - Az ilyesmi gyakori hiba.

- Igen. - belekortyoltam a vizembe. - De ez így a jó nem. Hogy az ember utána megismeri, és egész jól kijönnek egymással.

- De igazad van. - helyeselt. - Kérdezhetek valamit.

- Kérdezz. - bólintottam lassan.

- Mi a kedvenc virágod?

- Ó. - kicsit meglepődtem. -A piros tulipán. Az olyan szolid virág.

- Értem. - szélesen elvigyorodott és beleivott a vizébe. - Te neked is van, olyan filmed, ami a kedvenced. Úgy értve, amelyikekben játszottál.

- Aha. - vigyorodtam el, örülve hogy ismeri, ezt az érzést. - A Pánikszoba az, mert abban Jodie Fosterrel játszottam együtt, olyan nagy színésznővel. Na és neked melyik?

- Hm... Azt hiszem a Harry Potter, de nem a film miatt, hanem a társaság miatt. - ingatta a fejét. - A színésztársaimmal nagyon jól kijöttem, jobban, mint bármelyik másik filmemben.

Elmosolyodtam.

- Hallottad, hogy az Alkonyat írója Stephenie Meyer ellátogat a jövő heti első forgatásunkra? - vigyorgott rám.

- Nem, nem halottam. - ráztam a fejem. - De ez tök jó! Biztos nagyon sikeres. Egy ilyen történettel...

- Az biztos.

- Szerintem álmában sem gondolta volna, hogy megfilmesítik a könyvét. - vélekedtem. - apropó szerinted csak ez az egy könyve van?

- Azt hiszem nem... azt hiszem kiadtak neki egy másik könyvét, is de a címe most nem ugrik be. - ráncolta össze a homlokát.

Újra visszatért a pincér, felvette a rendelésünket, aztán távozott a konyha irányába. Roberttel, míg vártunk, elég sokat beszélgettünk, majdnem hogy sosem voltunk csendben. Odakint közben az ablaküvegen túl, a nap már lemenőben volt, vörösre festve ezzel a horizontot.

- Nagyon piros az égalja. - jegyezte meg Robert. Fel se tűnt, hogy ő is az eget kémleli. - Holnap nagy szél lesz.

- Ja, igen ezt én is hallottam. - néztem rá.

Meghozták a vacsoránkat, és még ettünk, csak néhányszor szóltunk egymáshoz. Vacsora után rendeltünk magunknak kávét. Amíg azt ittuk végig nevettünk. Rob mesélt nekem vicces dolgokat, az életéből, meg én is neki. Amikor megittuk, a kávét Robert fizetett és elindultunk kifelé. Már fél kilenc van, hogy repül az idő!

- O basszus még össze is kell pakolnom, a cuccaimat a bőröndbe! - csaptam a homlokomra mikor már a kocsiban ültünk. - És mindjárt kilenc óra!

- Szerintem bőven van időd összerakodni, Kris. - nevetett rajtam, miközben elfordította a kulcsot és kisorolt a parkolóból. - Hiszen holnap csak délben indulunk.

- Ja, tényleg igazad van! - fújtam ki a levegőt. - Te már összerakodtál.

- Igen, már ma délelőtt. - válaszolta. - Jobb hamarabb túlesni rajta!

- Ja, én is mindig ezt mondom, de aztán sose tartom be. - kuncogtam.

Az úton megint nem unatkoztunk. Én elmeséltem Robertnek egy viccet, amit még egyszer Emily mesélt nekem, és utána szakadtunk a röhögéstől, aztán ő mesélt a családjáról majd én. Észre se vettem és már is a házunk előtt álltunk. Kiszálltam, és ő is.

- Figyelj, mi lenne, ha segítenék, neked, bepakolni? - vigyorgott rám.

- Nem kérhetem ezt tőled! - ráztam a fejem.

- Nem is kéred, én ajánlom fel. - mutatott mára.

- Nem érdekel, maximum, nézheted, ahogy pakolok. - mondtam.

- Hát jó. - sóhajtott fel. - Makacs vagy tényleg.

- Ez igaz! - nevettem és bekopogtam az ajtón, de mivel Emily nem jött, hogy kinyissa, hát előhalásztam kulcsomat és kizártam.

- Megjöttem Emily! - kiabáltam, de nem jött válasz. Lehet, hogy már lefeküdt aludni én meg itt kiabálok.

Akkor vettem észre a cipős szekrényen, egy cetlit:

Ashley és Nikki elhívtak sétálni, itt a környéken. Majd jövök!

Emily

- Sétálni van, Ashley-vel és Nikkivel. - közöltem Roberttel majd összegyűrtem a cetlit és kidobtam a szemetesbe útközben. Felmentünk a szobámba.

- Szép szoba. - jegyezte meg Robert miközben ledobta magát az ágyra. - De már nem sokáig laksz benne.

- Mindössze holnap délig. - bólogattam és kihúztam az ágy alól, az egyik bőröndömet, majd odaléptem a szatyrokhoz, amikben a mai vásárlás ruhái voltak, és azokat kezdtem el szépen bepakolni a bőröndbe.

- Friss cuccok, mi? - találgatott Robert.

- Azok. - feleltem rá pillantva. - Ma vettük őket. Muszáj volt egy utolsó programot, szerveznem, Emilyvel.

- Emily itt marad? - érdeklődött Robert.

- Igen, mert egy-két hét múlva elkezd forgatni egy filmet, itt New York-ban. - meséltem. - Hívatlan vendég a címe. Horror.

- Szeretem a horrorokat.

- Én is. - mosolyogtam rá. Mennyi hasonlóság van bennünk...

- Játszottál is egyben, nem? - kérdezte.

- Aha, a Hírnök- ben. - bólintottam és betettem az utolsó pólót is. Most jöttek a nadrágok, aztán a fehér neműk, majd a neszesszerem, és végül, minden más cucc.

- Be fogsz férni te abba az egy bőröndbe? - heherészett Robert.

- Simán, barátom, simán. - biztosítottam.

- Azt hiszem nekem, nem volt ennyi cuccom. - vélekedett Robert.

- Mert te fiú vagy én meg lány. - mondtam egyszerűen. - Ahj basszus nem találom, azt a parfümömet, ami a kedvencem.

- Kristen...

- Emily megöl, ha azt nem viszem magammal, ő vette nekem! - folytattam a nyafogást.

- Várj egy kicsit. - suttogta és már ott ült mellettem a földön. Az arca közelebb volt az enyémhez, mint hittem. A leheletét éreztem az arcomon. Egy pillanat múlva, az ajka már az enyémeken volt és már nem volt visszaút. Egyszer tudtam csak visszacsókolni aztán elengedett.

- Hagylak pakolni. - mosolyodott el féloldalasan és visszaült az ágyamra. Szükségem volt egy percre hogy összeszedjem magam, és tovább tudjak pakolni.

- Hahó, megjöttem! - hallatszott Emily tompa kiáltása a földszintről.

- A szobában vagyunk! - kiáltottam vissza. Lakótársam pár perc múlva a szobám ajtajában állt.

- Szevasztok! - üdvözölt minket. - Pakolásztok.

- Nem, Kristen pakolászik. - mondta megvetően, Robert, de hallottam, hogy csak viccelődik. - Nem engedte, hogy segítsek.

- De én segíthetek? - kérdezte Emily.

- Egy perc és kész vagyok! - ráztam a fejem és betettem az utolsó ruhadarabod is. - Oké, asszem ennyi.

- Akkor én azt hiszem, megyek is. - állt fel Robert én meg követtem.

- Kikísérlek. - mondtam rá nézve.

Elindultunk kifelé a szobámból. Már a lépcső negyedénél járhattunk mikor meghallottunk egy tompa puffanást mögöllünk, és mikor visszafordultam Emily már ájultam feküdt a földön. 

6. fejezet

Megint hoztam egy fejezetet! :D Tudom hogy kicsit rövid lett, de az biztos hogy nincs bent unalmas rész 100 % Remélem tetszik! Komizzatok! 

Robert, Emily és a csókjelenet.

(Kristen szemszöge)

  Mikor már harmadszorra csörgött ki akkor esett le, hogy hol is vagyok. Hiszen Robert is itt lakik, nem? Csak egy házzal arrébb. Jézusom, tényleg, de kicsi a világ!

- Kristen, te vagy? - szólt bele idegesen Emily.

- Igen én vagyok, nyugodj meg! - próbálkoztam a lenyugtatással.

- Nyugodja meg?! Nyugodjak meg, Kristen Stewart?! - Őrjöngött. - Háromszor hívtalak, és nem vetted fel a telefont, csak arra a hülye üzenetrögzítőre beszéltem, és sehol nem vagy. Mit jelentsen ez? Jól vagy??

- Figyelj, Emily, mély levegő. - nyugtatgattam. - Semmi bajom, és ha hazaértem mindent elmagyarázok, okés?

- Igen mindent el fogsz magyarázni!

Köszönés nélkül nyomta ki a telefont. Na, szép, még ő is megharagudott rám. Mi jöhet még ma?

- Kristen? - hallottam meg egy ismerős hangot. Szuper, ő jöhet. Odafordultam felé.

- Robert! - állapítottam meg.

- mit keresel itt? - ráncolta a homlokát és végignézett rajtam. - És miért vagy ilyen zilált?

- Taxit akarok hívni. - Ez egy hülye válasz volt megint! Miért van az, hogy mellette egy értelmes válasz nem tudok összehozni?

- Nem, nem úgy értem, miért vagy itt? - mutatott körbe.

- Ez egy hosszú történet. - tértem ki a válsz elől.

- Amíg hazaviszlek, bőven lesz időd elmesélni. - megfogta a karomat, de én automatikusan kirántottam a kezemet.

- Én miattam ne fáradj, majd hívok taxit. - kezdtem el beírni a számot.

- Ugyan már, ne legyél ilyen - intett Robert. - Úgyis el akartam menni valami kávét meginni. És nem vitatkozom!

- Jól van. - fújtam ki a levegőt. - Legyen.

Elégedetten bólogatott és elsétáltunk a kocsijáig.

- Na, kezdheted a mesélést. - mondta miután beszálltunk.

- Nem tartozom neked magyarázattal, Robert. - ráztam a fejem.

- De nem nézel ki túl jól. - mutatott végig rajtam. - Csak segíteni szeretnék.

- Azzal segítesz, ha nem faggatózol, hanem minél előbb hazaviszel.

- Olyan makacs, vagy mint az öszvér. - fújtatott idegesen, miközben kisorolt a parkolóból.

- Tudom-. - feleltem tömören.

- Kristen aggódom érted. - vallotta be és ezen meglepődtem. - Úgy nézel ki, mint akit elvertek.

- Nem vertek össze ne aggódj. - nyugtattam meg. - Csak szimplán másnapos vagyok.

- Másnapos? - hüledezett. - Te piáltál?

- Igen, tegnap. - feleltem. - De ennyi, semmi több, úgyhogy azt hiszem, ezzel be is fejezhetjük ezt a témát.

- De errefelé, nincs it diszkó csak kicsit arrébb. - ráncolta a homlokát. - Egész éjjel ott voltál?

- Nem egy barátom hívott el szórakozni, de kicsit többet ittunk a kelleténél. - hadartam el. - És nála aludtam fent.

- Ki az olyan barát, aki látja rajtad, hogy sok és hagyja, hogy tovább igyál. - csóválta a fejét.

- A személyigazolványa nem kell?? - kérdeztem felháborodva. - Te sem vagy ám semmi öregem! Belekérdezgetsz másnak a magánéletébe, mintha az apám lennél. Nincs szükségem, hogy védelmezzél, arra sincs szükségem, hogy hazavigyél, tegyél ki itt és most!

- Kristen, már csak öt perc és ott vagyunk.

- Érdekel az engem? - förmedtem rá. - Annál jobb haza tudok sétálni, húzódj le!

- Kristen ne csináld ezt! - kérte.

- Miért ne, mert apuci azt mondta? - lesújtó pillantást vetettem rá.

- Kezded kihúzni a gyufát, nem vagyok az apád! - emelte fel a hangját. - Hála istennek!

- Na, jó, engedj kiszállni, megjöttünk! - követeltem és ő megállt a kocsim mögött.

- Tessék! - csapott a kormányra.

Feltéptem az ajtót és kiszálltam, majd jól bevágtam magam mögött. Öles léptekkel elindultam befelé.

- Kristen várj! - kiáltott utánam, és mikor megfordultam láttam, hogy ide siet.

- Mi van? - kérdeztem nem éppen kedvesen.

- Én nem akarok veszekedni veled! - állt meg előttem. - Ne haragudj, csak láttam, hogy nézel ki és azt hittem, hogy... hogy bántottak.

 Felhúztam a szemöldökömet, és csak akkor értettem meg: Félt engem, és ezért akart hazahozni.

- Úgyhogy légy szíves, ne legyél dühös rám! - fejezte be a mondókáját,

- Jól van, oké. - sóhajtottam. - Értem... Én is bocs hogy kiabáltam veled. Te teszel szívességet, és még én hisztizek neked... nem volt szép tényleg. Köszönöm, hogy hazahoztál.

- Nagyon szívesen. - biccentett egy halvány mosollyal az arcán.

- Na de most már mennem kell. - intettem befelé, mert vészesen közel volt hozzám. - Emilynek sokat kell magyaráznom, hol voltam.

- Hát sok szerencsét. - vállon veregetett. - Szia! Délután találkozunk a forgatáson!

- Igen, szia! - intettem ő meg beszállt a kocsijába.

Besiettem a házba és azonnal levettem a szandálomat.

- Hála az égnek! - futott le a lépcsőn Emily és a nyakamba vetette magát. - Te hülye sose merj úgy eltűnni, hogy nem mondod meg hol vagy. Tudod, hogy aggódtam!!

- Tudom, sajnálom! - öleltem vissza.

- DE most elmesélsz, mindent gyere azonnal! - húzott a kanapé felé és leültetett rá, majd leült mellém.

- Úgy kezdődött az egész, hogy Adam közölte, hogy nem vacsorázni visz, hanem diszkóba. - kezdtem bele a mesélésbe. - Azt hittem tök jó lesz, de aztán ott nagyon leittuk magunkat, és már az ájulás kerülgetett, ezért Adam elvitt magához, mivel ő közelebb lakott a diszkóhoz, mint én. - direkt változtattam a történeten, nem akartam megbántani Emily-t. - Csak volt egy bökkenő. Mikor nála kiszálltunk a kocsiból, megcsókolt, és én meg összeestem.

- Megcsókolt? - hüledezett. - És te meg elájultál tőle.

- Nem tőle, hanem a piától, és szerintem amúgy is hirtelen szálltam ki a kocsiból... - magyarázkodtam.

- Na, jó, igen és aztán? - sürgetett.

- Reggel nála ébredtem fel és megmondtam neki, hogy ez így nem fog működni, hogy én mindig csak barátként tekintettem rá, aztán eljöttem. - fejeztem be.

- Na és ki hozott haza? - kérdezte végül.

- Öö... Robert. - vallottam be.

- Váó, felhívtad, hogy másnapos vagy és menjen el érted? - vigyorgott.

- Nem dehogy, taxizni akartam. - ráztam a fejem. - De Rob pont az mellett a háztömb mellett lakik, ahol Adam, és látta, hogy ott vagyok, mikor jött ki a lépcsőházból. Odajött és felajánlotta, hogy hazavisz.

- Hűha. - csattogtatta a nyelvét. - Ez a Robert egy igazi gentleman, he?

- Jah! - vigyorogtam rá. - Leszednéd a sminkem, mert szerintem nagyon furcsán nézek ki.

- Egyenesen szörnyen nézel ki! - helyeselt. - Na, gyere!

Felmentünk Emily szobájába. Ő szépen leszedtem az alapozómtól elkezdve a szemfestékemig, mindent, aztán elmentem lezuhanyozni, majd befeküdtem az ágyba. Beállítottam az ébresztőt hogy délután négykor keltes aztán befeküdtem az ágyba, de aztán az eszembe ötlött valami. Ma fogjuk a csókjelenetet forgatni. Jaj! Istenem, most biztos, hogy egy darabig nem alszom el.

*

Bííp, bííp.

 Kinyomtam az ébresztőt és feltápászkodtam az ágyból. Ásítottam egyet aztán kifésültem a hajamat. Egész frissen keltem ahhoz képest, hogy még mindig másnapos vagyok. Miután felöltöztem elmentem fogat mosni, mert még mindig érezni lehetett az alkohol szagot, aztán zsebre tettem a mobilomat és elindultam kifelé. Emily a tévét nézte mikor leértem.

- Na, majd olyan nyolc óra körül jövök! - jelentettem be és leemeltem a kocsi kulcsot a kapóról.

- Jó, de tényleg gyere! - figyelmeztetett. - Vagy ha beiktatsz valami programot esetleg, a fővámpírunkkal, akkor csörögj meg. - rám kacsintott.

- Oké, de amúgy van tisztességes neve. - csóváltam a fejem vigyorogva. - Hívhatnád Robertnek, hm?

- A fővámpír jobban hangzik! - vont vállat. - Na jó munkát!

- Kösz, szia!

Azzal kiléptem az ajtón és beültem a kocsimba.

 Miközben elértem a stúdió épületét, már görcsben volt a gyomrom. Ennyire még egyik csókjelenetnél se izgultam, nem tudom, most mi van velem! Mostanában amúgy is elég furcsa vagyok kívülről nézve magamat. Hatással lett rám New York vagy mi?

  Besoroltam a mélygarázsba és leállítottam a kocsit. Mikor kiszálltam Robert is pont akkor jött befelé, a kocsijával. Hát ez remek. Pont vele szerettem volna a legkevésbé, találkozni, most forgatás előtt. Próbáltam úgy tenni mintha észre se venném, de persze, hogy az én bénaságommal, kiejtettem a kezemből a slusszkulcsot. Le kellett érte hajolnom, de addigra már Robert is kiszállt a kocsijából.

- Szia Kristen! - jött felém integetve. - Hogy vagy?

- Jól. - vontam vállat. - Ahogy elmeséltem mindent Emilynek, mi történt vettem egy jó meleg zuhanyt és aludtam egyet.

- Emily a szobatársad? - kérdezte mosolyogva.

- Aha. - bólintottam. - Avagy a pótanyám. - viccelődtem.

Ezen nevetett egy sort míg felsétáltunk a mélygarázsból felvezető lépcsőn. Ott aztán elváltunk, mert mindegyőnk máshová ment, egyikőnk sminkelni, másikunk, fodrászhoz.

  Fél óra múlva indultam el a stúdióba. Először akik vámpírokat játszanak a futást veszik fel, mi meg,  Billyvel forgatunk, aki Bella apját alakítja. Ezek a forgatások elterelik ideiglenesen a figyelmemet, a csók részről, de csak ideiglenesen.

  Miután azt leforgattuk tartottunk egy negyed óra szünetet én addig vettem az automatából, egy kólát és leültem vele egy műanyag székre a stúdióban. Robert még mindig nem jött a vámpírokkal, lehet, hogy ők beültek a büfébe? Azt sem értem minek keresem, csak nem felejtette el...

(Robert szemszöge)

 Éppen most végeztünk, a futás felvételével és eléggé kimelegedtünk már. Mi a fiúkkal sétáltunk, el abba a stúdióba ahol majd a csókjelenetet fogjuk forgatni, ami miatt, már most öklömnyire zsugorodott a gyomrom, pedig ez csak egy jelenet a filmből, semmit sem jelent, hiszen színészek vagyunk. De hiába szajkóztam magamnak ezt...

- Rob élsz még? - integetett a szemem előtt Jackson.

- Igen azt hiszem. - pislogtam. - Szóltál?

- Nem is egyszer. - húzta el a száját Jack.

- Bocs nem figyeltem, mondjad. - ráztam a fejem.

- Azt kérdeztem, hogy jössze-e velünk valahová, ahol kiengedhetjük a fáradt gőzt. - vigyorgott. Tehát kocsmába, akarnak menni.

- Ezt majd a forgatás után kérdezd, meg újra mikor tudok gondolkodni. - kértem és odamentem az automatához, hogy egy ásványvizet vegyek.

- Na, mi az Rob? - heherészett Kellan. - Egy kis kihívás és máris berosálsz, mi lesz később...

- Dugulj el! - szólt rá Jackson mielőtt még elkáromkodnám magam, és ő is vett magának egy vizet. - Te meg lazíts Rob, nem kivégzésre mész!

- Te könnyen mondod, öregem! - morogtam és legurítottam a fél üveg vizet egyszerre. - Megnézném te hogy állnál ezzel.

- Én is izgultam mindig is nem arról van szó, csak, te már egy másik világban vagy ilyenkor.

- Valaki így vezeti le a feszültséget valaki meg úgy, én így szoktam. - vontam vállat és kidobtam a megüresedett üveget a szemetesbe, ami a fal mellett állt.

- Aha, szóval te olyan csendben szenvedő vagy értem én. - rötyögött, de már nem is figyeltem rá. Akkor vettem észre, hogy Kristen ott ül egy széken kezében egy üveg kóla és erősen bámulja a cipőjét. 

  Gyorsan elmentem előtte mintha észre se venném, hogy ott ül és leültem egy távolabbi székre. Nem tudom, mit mondhatnék neki, ha odaülnék mellé.

Egy öt perc múlva Catherine jött oda hozzánk, hogy álljunk be a csók jelenethez, a többieknek meg szólt, hogy addig ott maradjanak és legyenek csendben, aztán mikor mi már egymással szemben ültünk az ágyon odajött a többiekhez és az operatőr akkor kiáltotta el magát:

- Felvétel!

- Csak maradj mozdulatlan. - mondtam el a szövegemet suttogva és közelebb hajoltam Kristenhez, aki közben már lecsukta a szemét, és egyre gyorsabban vette a levegőt. Mivel én is becsuktam a szemem nem tudtam mennyire vagyok tőle, de mikor a lehelete csiklandozta az arcomat tudtam, hogy elég közel vagyok hozzá. Közben a szíven olyan őrülten vágtatott, hogy azt hittem kiszakítja bordáimat. Aztán az ajkunk hirtelen összeért. Igyekeztem a filmes csók feelingre koncentrálni, de annál inkább nem ment. Egy pillanatra elszakadtunk egymástól aztán Kristen kötelességének híven újra a számra tapasztotta az övét, és akkor éreztem valamit a gyomromban, de nem volt időm hogy kiderítsem mit, mert addigra már újra elváltunk, de csak egy pillanatra, míg újra össze nem kapcsolódott a szánk. Aztán Kristen feljebbtérdelt és a karjait a nyakam köré fonta én meg a derekára csúsztattam a kezemet. aztán azt tettük, amit kellett pedig én ezt első csóknak őszintén szólva már így túlzásnak találtam volna. Eldöntöttem Kristen az ágyon.

- És ennyi! - kiáltotta az operatőr.

 Kristennel lemásztunk az ágyról és én megkönnyebbültem, hogy végeztünk, de aztán rögtön más milyen érzés váltotta fel a megkönnyebbülést. Valami, amit nem igazán értettem, de nem foglalkozhattam vele többet, mert a fiúk odajöttek.

- Ezt a csókolt haver! - röhögött Kellan és jól hátba vert. - Gratulálok!

-  De legközelebb majd fogd vissza magad egy kicsit! - kontrázott Jack.

- Forduljatok fel! - Ezzel a mondattal hagytam ott őket. Kristen kerestem, de addigra már elhúzott a lányokkal.

- Na, most hogy már tudsz gondolkodni - jött mellém Jackson. - mit szólsz a kocsmához.

- Legyen. - bólintottam.

- Tudtam, hogy ezt mondod. - nevetett Kellan. - Na, irány a bár!

  Ez volt az utolsó New York-i programom, - mert ugye hétfőn délben már indultunk Portlandbe - vagy mégsem ez lesz az utolsó...

 

5.fejezet

Na, meghoztam a fejezetet! :) most egy új szereplő lép be a történetbe, aki már egyszer említve volt az előző fejezetben ;) Azt hiszem ennyi elég is, a dumálásból, irány olvasni, majd meglátjátok! Ja és meg lehet nézni a szereplők listáját ! Meg lehet komizni! Ja és köszi Dia ezúton azt a képzelgést msn-en tök jó! Remélem még egy darabig játszuk! xdxd

Első randi, egyben az utolsó

(Kriszten szemszöge)

Miközben hazafelé hajtottam, azon gondolkodtam, hogy miután hazamentem aludnom kéne egyet, mert azt hiszem valami nincs rendben velem. Az is lehet, hogy beteg leszek. Mit tudom én, nem értek én ehhez. De az igaz hogy kicsit fáradt vagyok...

  Akkor ocsúdtam fel, mikor megcsörrent a mobilom. Összerezzentem, és a szememmel az utat figyelve beletúrta a táskámba. azt hittem leteszik, mire megtaláltam, de még épp időben vettem ki.

- Igen? - szóltam bele. Tudom, hogy vezetés közben nem szabad telefonálni, de mi van, ha fontos?

- Kristen te vagy? - Ez Adam hangja volt.

- Adam, szia! - vidultam fel. - Igen, igen én vagyok.

- Nem zavarlak? - kérdezte figyelmesen.

- Nem, mondjad. - Mondhattam volna, hogy vezetek, de már kíváncsi voltam miért hívott fel.

- Csak annyit akartam kérdezni, hogy ráérsz-e valamelyik nap, hogy találkozzunk. - ezt mind egy szuszra hadarta el.

Randit kért tőlem? Adam?

- Öö, persze bármikor. - feleltem.

- Oké, szuper, esetleg holnap este? - vetette fel.

Ez most már biztos, hogy randi lesz... Jaj.

- Nekem jó. - válaszoltam végül. Holnap úgyis egy órával előbb jöhetek el a stúdióból, mert a többiek, akik vámpírokat játszanak, gyakorolniuk kell. - Olyan fél hat körül.

- Klassz, oké, akkor holnap megyek érted a lakásotokhoz,jó? - hallottam, hogy felvidult.

- Okés.

- Szia!

Letette mielőtt visszaköszönhettem volna. Ez csak egy találkozó a legjobb barátommal, semmi több. Vacsorázunk, dumálunk, aztán szépen hazavisz, és ennyi. De miért érzem, úgy hogy ez más lesz, mint amire gondolok. Én meg a hülye előérzeteim. Egyszerűbb lenne csak megnyugodni, és örülni, hogy lesz holnap estére programom. Valóban, egyszerűbb lenne, csakhogy se én sem az életem nem az egyszerűségre hajlott sose...

*

  A másnapi forgatás egész jól telet. A jelenet jól sikerült, ezt én magam is éreztem. Csak az volt a bökkenő, hogy egész nap az esti randi miatt görcsöltem, de sok év után már simán félre tudtam rakni a magánügyi problémáimat, a forgatás idejére. Viszont enni nem tudtam pedig éreztem, hogy kicsit éhes vagyok, de semmi sem ment le a torkomon...

- Nem eszel semmit? - kérdezte a forgatás utáni szokásos kajálásnál Robert. A szokásos asztalunknál ültem egy ásványvizesüveggel a kezemben. A többiek, még a sorban álltak.

- Nem vagyok most éhes. - hazudtam.

- Aha. - úgy tűnt ezen elgondolkodott. - Jó neked hogy te előbb hazamehetsz.

- Ugye? - vigyorodtam el. - De majd nektek is lesz ilyen, biztos.

- Biztos.

- Gyere Rob! - szólította meg Jackson Robertet.

Robert még utoljára rám mosolygott, aztán csatlakozott a többi fiúhoz.

 Megvártam még többiek végeznek az evéssel, aztán elköszöntem, és elindultam a mélygarázs felé. A lábaimat már nem is éreztem, csak tudtam, hogy vannak és visznek, az agyam nem is követte, hogy ülök be a kocsiba, hogy fordítom el a kulcsot, vagy, hogy, miként jutok ki a mélygarázsból, ezt csupa megszokásból csináltam. Nem, az agyam már egy órával előbbre járt, hogy milyen lesz a randim Adammel. miért hívom randinak?? Hiszen ez csak egy találkozó.

  Leparkoltam a házunk előtt, leállítottam a kocsit, és besiettem az ajtón. Emily nem volt a nappaliban sem a konyhában, így hát felszaladtam hozzá a szobájába. mivel a becsukott ajtóval találtam szembe magamat, kopogtam.

- Gyere be! - szólt ki a hangja.

Benyitottam. Ő az ágyán hasalt és a laptopján csinált valamit.

- Szia! - köszönt rám nézve.

- Azonnal segítened kell! - ültem le mellé az ágyra.

- Váó, oké. - nézett nagyot, aztán lecsukta a laptopját.

- Kéne egy életmentő, smink, és ruha. - hadartam el.

- Oké. - bólintott és áthúzott a szobámba, majd leültetett az ágyra. - Na, szóval, előbb a ruha. - kitárta a szekrényem ajtaját. - Ez szerintem tök jó. Már akkor megtetszett, mikor megvetted! - lerakta az ágyra a fehér térdig leérő pántos szoknyát.

- Oké. - bólintottam és gyorsan átvettem még ő a cipőim között kutatott.

- Ez jó hozzá. - tette le a fehér magas sarkú szandált a lábam elé a szőnyegre. - Akkor ehhez, egy ezüstös smink kell.

Levette a polcomról a megfelelő szemhéjfestéket, meg szemceruzás, és alapozót, és pár perc múlva kész it lettem. Akkor hallottam, meg hogy dudálnak. Kinéztem az ablakomon és megláttam Adam kocsiját, az enyém mögött. Ő maga a kocsinak dőlve integetett nekem. Egy mosollyal visszaintettem neki, és felmutattam neki a hüvelykujjamat, hogy egy perc és megyek aztán elhúztam a függönyt.

- Nyugodj, meg Kris, nem lesz baj. - nyugtatott Em miközben a kezembe nyomta az ezüst retikülömet. - Csak, dumáltok, esztek és hazahoz, ahogy te mondtad.

- Igen. - fújtam ki a levegőt. - Huh, oké akkor, majd jövök!

- Oks, jó szórakozást. - vállion veregetett én meg mosolyt erőltettem az arcomra és kiléptem az ajtón. Meglepődtem, mert ő nem szépen öltözött ki, hanem csak egy farmert vett vel, egy pólót meg egy dzsekit.

- Helló! - köszöntem neki, ahogy a haveroknak szokás, hogy tudassam, vele én nem randizni megyek.

- Szia! - intett. - Jól nézel ki. Pont diszkóba való!

- Diszkóba megyünk? - döbbentem le. Na, ebből az estéből kisülhet még valami jó is?

- Úgy terveztem. - bólintott és kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót. - Vagy menjünk máshová?

- Nem, tök jó lesz, de ne öltözzek valami, odaillő ruhába? - néztem végig magamon. Miket beszélek, ez tök jó, csak a cipőm nem illene oda.

- Isten ments, szuperül nézel ki! - Hagyja már abba a bókolást..

- Jah, oké. - vontam vállat és beültem a kocsiba. Mire becsatoltam magam már ő is bent ült a volánnál.

- Jó kocsid. - bókoltam.

- kösz. - vigyorgott és elindultunk. - Hogy vagy amúgy? Hogy megy a forgatás?

- Tök jól, Roberttel igazán jól alakítunk, azt hiszem. - Direkt említettem Robertet hogy tudja, csak barátságból jöttem el vele.

- Roberttel? - kapott a szavamon.

- Aha Pattinson. - feleltem egyszerűen. - Ő a másik főszereplő. Jó színész.

- Te is az vagy. - Bókolt megint.

- kösz. - túrtam a hajamba. - Melyik filmekben láttál?

- Pánikszoba, Sárga zsebkendő, A nők hálójában, Hírnök...

- Oh. - Elvörösödtem. Majdnem az összes filmemet megnézte, csak mert én játszottam benne. Jaj de kínos. Legfőképpen az, hogy én nem így érzek iránta.

- Szoktál diszkóba járni? - érdeklődött.

- Van, amikor kedvem támad hozzá. - bólogattam. - Meg amikor persze ráérek.

 Az út nem volt hosszú, de annak tűnt Adammel. Mikor odaértünk a diszkóhoz, fizettünk, felmutattuk a személyinket, fizettünk, aztán bementünk. Odabent már dübörgött a zene, tök sötét volt csak a színes diszkó fények világítottak, és csak a táncoló sziluettek látszottak. A DJ hátul fejhallgatóval a fejét ügyeskedett, miközben a báros, aminek a pultja előtt nagy tömeg ácsorgott, Séket dobott össze.  

- Michael, megint új Séket, talált ki, és megint odavannak érte. - közölte Adam túlharsogva a zenét.

- Már így ismersz itt mindenkit? - kiabáltam vissza.

- Majdnem minden héten itt vagyok a srácokkal. - felelte szintén üvöltve. - Akarsz táncolni?

- Aha! - Azt hiszem, be fogok rekedni mire, hazaérek és az nem lesz túl jó a szerepemre.

Majdnem öt számot folyamatosan végigtáncoltunk, és mindegyiknek a végénél lehajtottunk egy kis piát. A végén már eszeveszettül tudtam táncolni, mert az alkohol, kezdett hatni. A tízedik szám után már olyan vidám voltam, hogy azt is elfelejtettem, hogy időben haza kéne mennem, mert a hétvégét Emilyvel ki akarjuk használni. Nem érdekelt semmi más csak a tánc. Nagyon jól éreztem magam őszintén.

 Mikor már alig álltam a lábamon Adammel félreültünk és csak hallgattuk a zenét kezünkben a sörrel, meg néha másmilyen alkoholé tartalmú italokkal.

- Haza kéne, vigyelek. - szólalt meg fennhangon Adam, mikor már látta, hogy laposakat pislogok.

- Nem, nem én még táncolni akarok. - mondtam nehezen forgó nyelvvel, és felálltam, hogy elinduljak, de megbotlottam a saját lábamban, és eltanyáltam volna, ha Adam nem kap utánam.

- A lábadon is alig bírsz megállni. - mondta nevetve és a vállára téve a karomat támogatott ki a diszkóból.

- Csak ne hazavigyél, kérlek, semmi humorom magyarázkodni Emilynek. - motyogtam, mikor már a kocsija felé vonszolt a friss levegőn. Gőzöm nem volt mennyi az idő, de már besötétedett.

- Akkor felmegyünk hozzám. - mondta és besegített az anyósülésre.

Ha józan lettem volna biztos nem érdekelt volna, hogy magyarázkodnom kell Emnek, de nem mennék fel hozzá, de mint említtettem nagyon leittam magam.

- Azért jól vagy, ugye? - méregetett Adam, miközben indított.

- Soha jobban. - vigyorogtam. - De meg fognak büntetni, ha részegen vezetsz.

- A mai nap nem érdekel. - közölte nemes egyszerűséggel.

Adam még annyira se lakott a diszkótól, mint mi Emilyvel. Leállította a kocsit, kiszállt, aztán odajött, hogy kisegítsen, de nem volt rá szükség, mert erőre kaptam és kiszálltam egyedül.

- De azért jól érezted magad, ugye? - kérdezte elém állva.

- Persze, tök jó volt. - bizonygattam.

- Akkor jó. - bólintott elégedetten, aztán minden olyan gyorsan történt. Adam közelebb hajolt és a száját az enyémre tapasztotta. Ha nem lettem volna ennyire részeg eltoltam volna magamtól és közöltem volna vele, hogy ez így nem megy, de ebben a pillanatban, csak annyit tudtam tenni, hogy visszacsókoltam, aztán azt hiszem, hogy összeestem.

  Másnap reggel, valami csörgésre ébredtem fel. Kellett pár perc hogy rájöjjek, hogy az ébresztő az. De hát az én ébresztőm nem így csörög. Felültem az ágyban, és rögtön láttam, hogy nem a saját szobámban vagyok. Egy kicsi szobában voltam, amiben eléggé nagyvolt a kupi. Kezdtek beszivárogni az agyamba tegnapi nap emlékei. Diszkó, tánc, zene, pia, aztán az a csók. És ez volt az utolsó emlékem. Ajajjajajaj.

 Körülnéztem, és nem volt mellettem senki.

- Jó reggelt! - lépett ki a fürdőszobából Adam, egyetlen egy pólóban, és egy bokszerben, a szájában fogkefe.

- Adam? - krákogtam. Úgy éreztem magam, mintha tegnap este nem is buliban lettem volna hanem egy box meccsen ellenfélként, akit laposra vertek. - Tegnap este... Lefeküdtünk?

- Nem, dehogy. - mondta. Ó hála az égnek. De hihetek neki?  - Mindjárt...

Bement a fürdőbe és utána már úgy jött ki, hogy a szája üres volt, fogkefe - mentes.

- Hazajöttünk aztán megcsókoltalak és elájultál. - foglalta össze tömören.

- De miért ide jöttünk? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.

- Te kérted, mert azt mondtad nem akarsz magyarázkodni, Emilynek. - válaszolta.

- Oké, akkor jó lesz, ha tisztázunk valamit. - kimásztam az ágyból és felvettem a szandálomat. - Azt hiszem, Adam ez nem fog működni, sajnálom... DE én, csak mindig is barátként tekintettem rád, oké?

- Akkor miért fogadtad el a randit? - kérdezte összefont karokkal.

- Azért, mert azt hittem csak egy baráti találka lesz. - vallottam be és felegyenesedtem. - Nem hittem volna, hogy randinak gondoltad. Sajnálom, hogy a kettőnk kapcsolata neked mást jelent.

- Én is, Kristen. - bólogatott sajnálkozva. - Nem próbálhatnánk meg?

- Ne haragudj. - ráztam a fejem. - De most mennem kell.

- Ne vigyelek haza? - kérdezte mikor felvettem a táskámat a földről.

- nem kell, menj csak dolgozni, hívok egy taxit. - legyintettem, és elindultam kifelé a szobájából.

- De visszacsókoltál! - kiáltott utánam, mikor már a folyosón jártam.

- Részeg voltam Adam. - fordultam vissza. - Nem kicsit.

Némán mentem végig a lakáson, kizártam az ajtót, lehívtam a liftet, aztán tök csendben léptem ki, a bejáraton.

  Miközben a taxit vártam, a telefonomon hallgattam le Emily három üzenetét. Megnyitottam az elsőt.

- Kristen szia! Nem tudom hol vagy ilyen sokáig, biztos nagyon jó étterembe vitt, de én azt hiszem, lefekszem, majd reggel mindent elmesélsz. Szia!

Megnyitottam a másodikat is:

- Kristen! Hol a fenében vagy? Tök üres az ágyad, pedig már hajnali öt óra van! Nagyon remélem, hogy minden rendben veled! Hívj vissza!

Ez az üzenet sokkal hisztérikusabb volt, mint az első, így nagyon bizonytalanul kezdtem el lehallgatni a 3. - at:

- Kezdek nagyon aggódni, Kristen, most keltem fel, 10 óra van és sehol sem vagy még mindig, nem méltóztatsz felvenni a telefont se, és egyik üzenetemre sem válaszoltál! Nagyon remélem, hogy Adam, nem tett veled semmit, ami miatt nem tudsz hazajönni! Kérlek, hívj vissza! Szépen kérlek!!

  Nagy sóhajtással kikerestem Emily számát a mobilomba, és tárcsáztam. Tudtam, hogy ha hazaérek, mesedélutánt tarthatok, neki, és ki kell engesztelnem egy vásárlással, esetleg meghívom Nikki-t és Ashley-t is hogy örüljön, de nem bántam meg semmit. Sőt büszke voltam magamra, mert helyesen cselekedtem! 

4. fejezet

Na tessék itt van a 4. fejezet is! Csak annyit hogy ezt a húgomnak küldöm, szülinapja alkalmából! Ja és még ajánlom, hogy nézzétek meg aszt a filmet amiben Emily játszik a hívatlan vendéget mert marha jó.

Érzések

(Kristen szemszöge)

Emily a nappaliban ült és valamin bűnügyi sorozatot nézett mikor beléptem. Mikor hallotta, hogy becsapódik utánam az ajtó felpattant a fotelből és odarohant hozzám.

- Na, mi van nagy sztár? - vigyorgott rám lelkesen. - Milyen volt az első forgatás?

- Jobb, mint amire számítottam! - mondtam az igazat és letettem a táskámat a bejárat melletti cipős szekrényre.

- Roberttel mi újság? - Tudtam, hogy végig erre az egyre volt kíváncsi...

- Beszélő viszonyban vagyunk. - ingattam a fejemet. - Együtt taxiztunk haza, tök jól alakítottunk együtt, érdekel még esetleg valami?

- Kedves? - puhatolózott tovább, én pedig kiléptem a cipőmből.

- Annyit nem, beszéltünk, hogy ez kiderüljön. - emeltem égnek a szemem. - Míg vártunk a taxira, abban a kemény tíz percben szóltunk egymáshoz, és arról érdeklődött, hogy hol bérlek lakást...

- És megemlítettél engem is. - kapott a szavamon és a szemei a kétszeresére tágultak.

- Igen. - sóhajtottam fel. - Van még kérdésed vagy segítesz lemosni ezt a tonna sminket, amit rám kentek?

- Hát persze hogy segítek. - bólogatott és felhúzott a szobájába, a fürdőbe, mintha én nem tudnám, merre kell menni. - De közben kérdezgethetek?

- Kérdezz. - egyeztem bele.

Emily miközben valami arclemosóval, kente be az arcomat végig kérdezősködött, hogy mit forgattunk, részletről részletre kérte a szerepemet, és még többet akart tudni Robertről. A végén már meguntam, és kértem, hogy fejezzük be ezt az interjúsdit, mert elég akkor rizsáznom, mikor egy Regis and Kelly show-ban ülök.

- Jól van bocs. - sóhajtott fel. - Nem akartalak így faggatni, csak érdekel.

- Semmi baj! - mosolyodtam el.

- Gyere, mutatok valamit. - megfogta a karomat és behúzott a szobába. Rögtön észrevettem mi történt. A "könyvespolc" egyik polca teljesen tele volt körömlakkokkal, és szemfestékekkel.

- Csak azt ne mond, hogy ez mind az enyém? - mutattam a cuccokra.

- De-de! - vigyorgott és közelebb taszigált a polchoz hogy nézzem meg őket. - Belestem abba drogériába, ami tegnap már zárva volt, mikor vásárló körúton voltunk... És vásároltam egy kicsit.

- Egy kicsit? - tátottam el a szám. - Tele velük az egész polc!

- Tudom, de ha akarod, megmutatom, magamnak is pont ennyit vettem.

- Legalább hadd fizessem ki! - csóváltam a fejem.

- Nem, nem. - intett nemet. - Nem engedem. Ajándék.

- Köszi! - átöleltem a barátnőmet.

- De cserébe kifesthetem a körmödet?

- Megengedném, de a forgatáson nem hiszem, hogy díjaznák! - húztam el a szám. - De ígérem, hogyha vége lesz, minden nap másmilyenre festheted ki, okés?

- Jól van! - tapsikolt. - De az enyémet kifestem, átjössz?

Bólintottam és követtem a szobájába.

- Tényleg nektek mikor kezdődik, a forgatás? - kérdeztem, mikor lehasaltunk a földre.  

- Július elsején. - felelte és letekerte a piros körömlakkról, a tetejét.

- És kivel is játszol együtt? - érdeklődtem. Ha ő ennyit kérdezhet én is ennyit kérdezhetek.

- Arielle Kebbellel leszünk ketten főszereplők, a két közvetlen mellékszereplő, pedig David Strathairn és Elizabeth Banks.

- És a film miről szól?

- Egy csajról, akit én játszok, akinek olyan betegsége van, hogy két személyisége van...

- Skizofrén. - segítettem ki.

- Igen az, na és nem emlékszik, hogy véletlenül ő ölte meg a beteg anyját meg a nővért. - mesélte tovább. - De a nővérét végig odaképzeli maga mellé a film közben. A nővére lesz Arielle... Egyébként horrorfilm.

- Szeretem a horrorokat. - vigyorogtam, miközben azt néztem milyen szépen festi ki hosszú körmeit.

- Ariellével úgy beszéltük, meg hogy a forgatás előtt egy héttel találkozunk majd. Mi lenne, ha elhívnám ide? - vetette fel, de szaggatottan beszélt néha, mert koncentrált a festésre.

- Persze nyugodtan! - bólogattam. - Én is szeretném megismerni.

- Csak annyit mondok, hogy két évvel idősebb nálunk. - közölte.

- És?

- És semmi csak mondtam. - kicsit vállat volt, de még így sem rontotta el. Profi.

Felsóhajtottam. Mennyivel könnyebb lenne, egy horrorfilmben, egy lány mellett alakítani, ahol az a legnagyobb problémád, hogy nézz igazi rémülettel, és nem az hogy megcsókolj valakit, akivel épphogy beszélő viszonyban vagy.

(Robert szemszöge)

 Még elszívtam egy cigit a ház előtt, mielőtt felmentem. A gyomrom apróra zsugorodott, miközben, eldobtam a kis elszívott csikket és rátapostam, majd belöktem a bejárati ajtót és nagy levegőt véve, lehívtam a liftet. Beszálltam, és miközben felértem a negyedikre egyre gyorsabban vettem a levegőt. Mi lesz, ha még, Lena, ott van fent? Mi van, ha nem hagy békén? Hogy a fenébe rázzam le?

  Mikor az ajtóm elé értem az volt az első, hogy felemeltem, a lábtörlőt. Ott volt a pótkulcs alatta, és megkönnyebbültem. Csak akkor vettem észre alatta még egy cetlis is. széthajtottam és egy rövidke írást láttam rajta.

Rob!

Belátom, hogy ez mégsem fog így működni. Sajnálom. De ettől függetlenül, még nem vonom vissza, hogy jól éreztem magam veled este.

Lena

  Kifújtam a levegőt és egy vigyorral az arcomon zártam ki, az ajtót. Végre belátta, hogy nem fog működni, hála istennek. Én nem mondom, hogy Lena, nem szép lány, mert nem mondom, de önző és csak a pénz meg a hírnév érdekli. Valami velem egyenlő, csajt kéne találnom, aki ugyanilyen életet él mint én, és ezért csak magamért szeret ahogy én is őt.

 Odaléptem a hűtőhöz, és kivettem belőle egy almát. Sosem ettem almát, de tegnap olyan jól néztek ki a boltban, nem tudtam ellenállni nekik. Leültem a heverőre és bekapcsoltam a tévét.

- Szia Rob!

Olyan gyorsan pattantam fel a kanapéról hogy még a fejem is beleszédült. Lena ott állt a hálószobaajtómban, az ajtófélfának dőlve egyetlen lenge rövid, hálóingben. Ezen kívül azt is észrevettem, hogy részeg. És nem is kicsit.

- Léna? - ráncoltam a homlokom. - Azt hiszem világosan kértem, hogy menj el, vagy nem?

- Tudom, hogy te is újra akarod kezdeni, Rob. - mondta kihívóan. - Csak nem vallod be magadnak.

- Nincs mit mondanom Lena. - ráztam a fejem. - Kérlek, menj el!

- Ne csináld ezt... - vigyorgott Lena.

- De csinálom. - Hogy lehet valaki ilyen értetlen? Még részegen is? - Én nem akarom újra kezdeni, úgyhogy még egyszer utoljára kérem, hogy menj haza!

- Mert ha nem akkor mi lesz? - kérdezte nevetve. Ez olyan eszelős nevetés volt...

Odamentem hozzá felkaptam a karomba - ezzel együtt éreztem a belőle áradó, tömény alkoholszagot - és hiába kapálózott, nem engedtem. Kinyitottam az ajtót és odakint a lábára állítottam.

- Maradj, itt mindjárt jövök vissza! - Épp hogy elfordultam, hogy visszamenjek a holmijáért, mikor tompa puffanás hallatszott. Visszanéztem és láttam, hogy Lena összeesett. Felvettem, hogy bevigyem a szobába. Úgy látszik, sose jut haza.

  Letettem az ágyra kifújtam a levegőt. Nehéz eset. Hogy volt képes ennyit inni? Sose láttam még ennyire részegnek. Mert volt már olyan hogy együtt becsíptünk valahol, de ez nem olyan. Ez azon régen túlment már!

  Miután elrágcsáltam az almámat, kidobtam a csutkát a szemétbe, és elmentem lezuhanyozni. Nem voltam hajlandó utána befeküdni, Lena mellé, az ágyba, úgyhogy leültem a tévé elé ismét.... - és Lena megint a szívbajt hozta rám.  Úgy állt az ajtóban, mint akit agyon vertek. A szemei alatt karikák éktelenkedtek a haja össze - visszaállt a ruha csak lógott rajta.

- Mit keresek már megint nálad? - morogta kisöpörve a szeméből a hajat. - Visszajöttem?

- Igen visszajöttél. - feleltem kimérten. Tehát elment és valahol holtra itta magát egy bárban, aztán visszajött tök részegen. Világos.

- És... izé... lefeküdtünk?

- Nem, nem feküdtünk le. - köhintettem és felültem a kanapén. - Részeg voltál és kint az ajtóm előtt estél össze.

- Ó te jó ég pocsékul érzem magam. - motyogta és elindult vissza a szobájába, hogy összeszedje a holmiját.

Na, végül még is csak megjött a józan esze.

- Figyelj, ne haragudj, hogy rád másztam, akkor. - sajnálkozott mikor már a táskájával együtt állt az ajtóban. - Be kellett volna látnom, hogy te nem akarod ezt.

- Talán. - értettem egyet.

- Még egyszer bocs. - harapta be az alsóajkát. - Szia Rob!

- Szia! - intettem és becsukta maga után az ajtót.

(Kristen szemszöge)

Reggel egész frissen keltem. Amikor csörgött az órám, kimásztam az ágyból felöltöztem megfésülködtem és megittam egy kávét. Mikor elindultam az autókölcsönzőbe, még Emily aludt.  Egy órával korábban keltem csakhogy ezt elintézzem.  

  Végül is egy Ford fókusz mellett döntöttem. Fekete színű volt, és elsőre megtetszett amikor megláttam. Kifizettem a pénzt és átadták a kulcsot. Beültem az autóba és kihajtottam vele az utcára. Egész könnyen megjegyeztem az utat. Beparkoltam a stúdió mélygarázsába és besiettem az épületbe. Megint kaptam egy kis szempillaspirált meg alapozót, megint támadtak tök egyszerű ruhákat és megint varrtak a hajamhoz egy kicsit. Ezek után mentem csak be a nagy stúdióba. Ma forgatjuk az a jelenetet mikor Edward és Bella a garázsban elbúcsúznak egymástól, mert a vadász James követi őket. Az ő karakterével még nem ismerkedtem meg, de azt tudtam, hogy az ő neme: Cam Gigandet.

 Még csak páran voltak a stúdióban, és meglepődtem, hogy Ashley, Elisabeth és Peter mellett ott áll Robert is.

- Sziasztok! - léptem oda hozzájuk, ők meg visszaköszöntek, de valahogy mintha Robertét jobban hallottam volna a többiekét. Márpedig nem szabadna így hallanom.

- Megjött a mi Bellánk is! - sietett oda hozzám Catherine. - Minden oké?

- Aha. - feleltem egy mosollyal az arcomon. Mikor ezt kimondtam már ott se volt.

- Az a vicces hogy ezt mindenkitől megkérdezi. - kuncogott Robert, de nem mertem huzamosabb ideig ránézni.

- Miért, attól fél, hogy valaki itt esik össze? - nevettem halkan.

- Nem tudjuk. - nevetett velem Ashley.

  Mikor mindenki megérkezett előbb Catherine közölte velünk, hogy ez a hét lesz az utolsó, mikor, stúdióban forgatunk utána utazni fogunk, elmegyünk Portland-be ahol az iskolás jeleneteket forgatjuk, meg az Edwardéknál töltött időt, aztán elmegyünk egy másik városba, ahol, a réten és az erdőben töltött időt forgatjuk le.

 Mikor ezt így elmagyarázta nekivágtunk a forgatásnak. Ott kezdtük, hogy Robert és én belépünk a garázsba. Tehát az "ajtón" kívülre álltunk és Robert a derekamra csúsztatta a kezét. Ettől a gyomromban olyat éreztem, mintha ráléptem volna egy lépcsőfokra, ami nincs. Istenem mi van ma velem?

- És felvétel! - kiáltott az operatőr és Robert, mint aki minden nap idejár kinyitotta az ajtót és bevezetett a kocsikhoz. Peter elmondta, hogy nem szívesen öl meg egy vámpírt se, aztán jött Ashley és mondta, hogy Jasperrel vagyis Jacksonnal, elvisznek engem, mint Bellát délre, miközben Robert, mint Edward elmegy a többiekkel kutakodni.

- DE ugye kordában tartod a gondolataidat? -. kérdezte Robert teljesen Edwardosan.

- Igen. - bólintott Ashley, aztán kézen fogott és elhúzott Roberttől, én meg kötelességemnek híven még egyszer visszanéztem rá.

- És ennyi! - kiáltotta ismét az operatőr Ashley meg vigyorogva elengedte a kezem. Nagyon ráillett a szerepére. Alice kiköpött Ashley.

 Pár percet vártunk aztán nekem be kellett ülnöm a kocsiba, miközben, Robert szétosztott pár ruhadarabot hogy "A nyomkövető itt fogja a szagot". Itt is leálltunk pár percre aztán folytattuk. Csak azt vettem észre hogy Robert odaáll a kocsihoz és elmondja amit kell, de mintha tényleg hozzám beszélne, aztán én is helyesen grimaszolva elmondtam az én szövegemet. Akkor Robert keze az arcom oldalára simult és a szívem őrült vágtába kezdett. Kristen mi a fene bajod van??

- És ennyi!

*

  Forgatás után megint beültünk a büfébe megittunk egy kávét, aztán mindenki ment amerre látott. Na, most jött az én részem. Odaléptem Roberthez mikor éppen kifelé indult a büféből.

- Figyelj, kell egy fuvar? - próbáltam úgy tenni mintha ezt az egy mondatot minden gátlás nélkül kimondanám, és valamennyire sikerült is. - Kikölcsönöztem egy kocsit.

- Elvinnél? - nézett rám és gyorsan a földet kezdtem bámulni.

- Persze! - nem mondom jobb lett volna, ha mondjuk, azt mondom: "Miért ne?" Vagy: "Igen." Mert ez így most úgy hangzott mintha azt mondtam volna: Téged persze hol elviszlek, mi az, hogy! De most már kár gondolkodni...

- Azt megköszönném. - bólogatott.

Na, már most látom, nem minden cikiség nélkül fogom elfuvarozni Robertet a lakásáig, de ha tényleg össze akarok barátkozni vele, akkor ennyi áldozatot kell hoznom. A hírességeknek sok áldozatot kell hozniuk. Hihetetlen hogy bírják ezt a rendes emberek.

 - Szép autó. - dicsérte meg Robert mikor beszálltunk.

- Kösz. - Na, ez például egy tök egyszerű válasz volt tőlem. Hajrá Kristen!

- Kölcsönzött, igaz? - kérdezte.

- Aha.

- Én is akarok kölcsönözni, egyet, csak még nem volt időm elmenni. - folytatta.

Kisoroltam a mélygarázsból, az utcára.

- Majd mondom, merre menj. - mosolygott Robert. Na, most nem szabad ránézni, mert karambolozni fogunk, csakis miatta.

- Tudom, merre laksz. - hadartam el. - Mikor taxival mentünk, megjegyeztem nagyjából.

- Ó, akkor nincs gond. - még szélesebben vigyorgott. Csak mereven az utat bámuld, csak mereven az utat. Ja és mosolyogj!

Egy darabig némán ültünk, csak a rádió szólt.

- Elnyomhatom? - mutatott Robert a rádióra. - Vagy neked tetszik a szám?

- Ja, nem csak nyugodtan! - pislogtam. Őszintén szólva nem is figyeltem mi megy a rádióban, arra koncentráltam, hogy ne bámuljak huzamosabb ideig Robertre.

- Kösz. - biccentett és el is lépett.

- Holnap melyik jelenetet is forgatjuk? - kérdeztem bizonytalanul és egy pillanatra rápillantottam.

- Azt, amikor a vendéglőben agyunk. - válaszolta rögtön. - Én azt várom már, mikor a baseballozás lesz.

- Biztos jó lesz. - helyeseltem. - Szegény Ashley meg tanulhatja a labdadobást, holnaptól. - kuncogtam.

- Ja, tényleg. - nevetett velem. - Nekünk meg holnaptól a futást veszik fel. Egy futószalagon kell futnunk és majd csak a képet viszik. Érdekes nem?

- De az. - bólogattam.

Megérkeztünk Robert lakása elé.

- Ez az ugye? - mutattam a házra.

- Aha,. - bólintott és kicsatolta a biztonsági övét. - Köszönöm, hogy elhoztál.

- Szívesen. - mosolyodtam el. - És bármikor. - Kristen ezt nem kellett volna még hozzátenned.

- akkor holnap találkozunk. - bólintott Robert és kiszállt az autóból.

Isten tudja miért álltam ott, még öt percet, még az után is, hogy eltűnt, az üvegajtó mögött, de miután észbe kaptam lekevertem magamnak egy taslit. Tök komolyan.