Komikat!!
A találkozás
(Kristen szemszöge)
- Nagyon kíváncsi vagyok milyen házat béreltél ki, Kris. - mondta kicsit álmosan Emily, miközben a tömegben vártuk, hogy futószalagon kijöjjenek a cuccaink.
- Nem bízol bennem? - kérdeztem, és ezzel együtt megmarkoltam a bőröndöm fogantyúját, hogy levegyem a szalagról.
- Bíznék, ha nem látnám, milyen ruhákat hordasz. - kuncogott, mire én félig felhúzott szemöldökkel ránéztem.
- Figyelj attól, hogy nem vagyok oda a divatért, az még nem az jelenti, hogy egy putrit választottam. - forgattam a szemeimet. - Szép ház lesz, meglátod.
- Ha az ágy kényelmes, akkor jó! - ásított egyet miközben a saját bőröndjét is leemelte. - Hulla vagyok!
- Én most nem vagyok álmos. - vettem le a másik bőröndömet is.
- Persze, mert két órát aludtál. - rötyögött. - Én nem tudok semmi járműben aludni.
- Tudom. - bólintottam.
Megvártam, míg az ő cuccai is kijönnek, aztán elindultunk, először a mosdóba, aztán onnan fogtunk egy reptéri taxit.
Az út a külvárosig, ahol kivettük a házat, háromnegyed óra az a taxis szerint. Szuper... Azért a külvárosban néztem házat, mert semmi kedvem nem volt a koszos, bűzös, forgalmas, belvárosba költözni, ráadásul itt több a rajongóveszély...
Még mindig nem voltam álmos úgy hogy magamban elterveztem, hogy mikor odaérünk, lezuhanyozok, és kirakodok a szekrényekbe. Amúgy mindig ilyen vagyok. Ha délután ledőlök, egy-két órára aludni, akkor este tuti fent vagyok, fél egyik, és másnap délelőtt 10-kor kelek - ha nem 11-kor - és ez így megy tovább. Nagyon ritka, és mindig oka van, amikor én korán dőlök ágynak.
Mire odaértünk, addigra Emily a vállamnak dőlve bedobta a szunyát. A ház előtt felébresztettem, kiszálltunk, kipakoltunk a cuccokat, kifizettem a taxit, és ő el is hajtott. Előkotortam a táskámból a ház kulcsát, miközben mentünk a bejárat felé. Beledugtam a kulcslyukba és benyitottam a házba. Odabent vak sötét volt persze. Felnyomtam a villanyt és körülnéztem a szép nappaliban, ahol álltunk. Sokkal szebb volt, mint a képeken. A nagy ablakokat bézs színű függönyök vettek körül, a fehér padló fényesre lett suvickolva, a falakra ilyen - olyan tájképet ábrázoló képeket aggattak fel, és egy nagy boltív átvezetett a szép nagy konyhába. Erre mondjuk nem volt sok szükségünk, hiszen egyőnk se egy konyhatündér, de mindegy. A nappaliból csinos kis, fa csigalépcső vezetett fel az emeletre. A fenti folyosó tele volt növényekkel, és három ajtó nyílott onnan. Mindkettő szoba, ugyanolyan volt egymás tükörképei. A falak nap sárgák, voltak csak már kissé kifakultak, a kétszemélyes ágy az egyik falnál állt, volt bent egy komód, egy nagyobb kétajtós szekrény, meg egy könyvespolc, amin most nem volt más, csak pár katalógus. Azt hiszem, még itt leszünk, ugyanígy nem lesz nagyon más rajta, könyv meg pláne nem. A fürdőszoba igaz, hogy közös volt, de vagy kétszer akkora, mint otthon egyenként a kettőnké. Szép bordó csempéje volt, egy nagy sarokkáddal, zuhanyzóval, meg egy szekrénnyel a csap fölött.
- Ez a ház valami hihetetlen szép! - ámuldozott Emily, mikor végigmentünk az egész házon. - Bocsi hogy kételkedtem benned... de láttad a fürdőszobát?
- Nem Em, csukott szemmel mentem végig a házon. - nevettem. - Persze hogy láttam. Szép nagyon, ugye?
- Széép? - nézett rám, mint aki egy bolondra néz. - Ez állatian gyönyörű.
- Hogy kiment az álmosság a szemedből. - ugratta és lesiettem a lépcsőn a cuccaimért.
- Aludtam úgy fél órát. - magyarázkodott. - Meg ez a ház...
Felmentünk a szobába, és míg Emily zuhanyozott, én nekiálltam szétszortírozni a ruháimat csak az ágyon. Épp hogy az összes bőröndöm kiürült, mikor Emily egy szál testére tekert törülközőben megjelent az ajtóban, és közölte, hogy mehetek. Úgyhogy felkaptam a piperecuccomat, meg a hálóingemet és elindultam a fürdőbe. Csak beálltam a zuhanyzóba, most kivételesen nem vágytam rá, hogy órákon át ázzak a forró vízben. Mikor végeztem felöltöztem fogat mostam, turbánként felcsavartam a hajam egy törölközőbe és átcsoszogtam a szobámba, de útközben bepillantottam Emilyhez. A bőröndjei ki voltak nyitva a szoba közepén, ő, maga pedig a takaró tetején hasra fekve, kiterülve aludt, nyitott szájjal. Halkan kuncogtam egyet. Lementem bezárni az ajtót, aztán visszamentem a szobámba hogy bepakoljam a ruháimat a szekrényekbe.
A holnapi napunk elég izgalmas lesz. A színészek kitalálták, hogy tartson az egész cast egy találkozót egy étteremben, hogy megismerjük egymást a forgatás előtt. Ez jó ötletnek tűnt, de kicsit izgultam. Gőzöm nincs, hogy kell megjelenni, egy ilyen találkozón, még sose voltam ilyenen. Majd kérek egy kis szakmai tanácsot Emilytől. Ettől biztos odáig lesz. Ilyet még sose kértem tőle.
Miután végeztem a pakolással kitártam az ablakot, mert így nyár elején már nagyon meleg volt, és befeküdtem az ágyba anélkül, hogy a takarót magamra hajtottam volna. Már kicsit álmos voltam, de tudtam, hogy még egy darabig nem fogok elaludni. A holnapi nap lesz az első benyomás napja. Önmagamat adjam, vagy mutassak be egy jobb Kristent? Holnap reggel kitalálom...
(Robert szemszöge)
A repülőm másnap szállt le délben. Miután leszálltam, elszívtam egy cigit, aztán fogtam egy taxit, hogy vigyen el a lakásba, amit bérlek.
Az út nem volt sok csak nagyjából negyed óra, ha jól számoltam. A taxis nem volt valami közlékeny típus, úgyhogy csak a köszönésnél, és az elköszönésnél szóltunk egymáshoz tehát az egész utat némán ültük végig. Közben járt az agyam, hogy mindent elhoztam-e hogy milyen lesz a lakás, mi lesz a holnapi találkozó. Apropó jó, hogy nem délelőtt rendezték meg a találkozót...
Bár egyáltalán nem voltam álmos, mert aludtam a repülőn egész éjjel, de talán majd ledőlök, egy kicsit ebéd, után, mert semmi humorom elaludni, a többiek előtt. Jó kis első benyomást tennék rájuk.
Kifizettem a taxit, s bementem a bejárati ajtón. A háznak a negyedik emeletén vettem ki egy lakást, ami a fényképeken elég nagynak tűnt. Majd meglátjuk milyen. Hála az égnek volt lift, úgyhogy nem kellett felcipelnem a lépcsőkön a bőröndöket. A negyediken kiszálltam, babráltam egy ideig a kulccsal aztán, kizártam a 17-es lakás ajtaján és benyitottam. Egy nappaliban álltam, ami egyben volt a konyhával, és az étkezőnek mondható 4 személyes asztalkával. A nappaliból nyílott két ajtó, egy a szobába, egy a fürdőbe. A fürdőszoba csak a fele volt az én otthoni fürdőmnek, de most ennyi időre megteszi. Egy zuhanyzó volt benne, egy kisebb kád, meg egy mosdó egy kis polccal meg tükörrel.
A szobám se volt éppen nagy, de nekem bőven elég volt. Egy kétszemélyes ágy állt benne, meg egy szekrény.
Miután körülnéztem, letusoltam, majd kipakoltam a cuccaimat a szekrénybe. Semmi rendszert nem vezettem be, csak úgy raktam, ahogy a kezem ügyébe kerültek. Sosem voltam egy pedáns típus, de most farkas éhes voltam, úgyhogy minél hamarabb keresni akartam egy vendéglőt.
Pakolás után, bezártam az ajtót és beálltam a liftbe. Úgy döntöttem, nem éttermet keresek, hanem egy boltot. Egyszerűbbnek tűnt, venni fagyasztott krumplit, bedobni a sütőbe, és 10 perc múlva enni, mint várni fél órát valami puccos kajára.
Egy helyi élelmiszer boltba ugrottam be. Vettem krumplit, ketchupot, meg egy kis nasit, ja meg még néhány dolgot otthonra, hogy ne kelljen mindig pizzát rendelnem, aztán beálltam a pénztárnál álló sorba.
Mindent összevetve csodáltam, hogy nem szaladt ide még senki aláírást kérni. Mondjuk, nem tudom, miért csodálkozom, hiszen egy kis ABC-ben nem hinném, hogy a mamák, rajonganának értem.
Miután fizettem, gyorsan hazasétáltam és közben azon gondolkodtam, hogy nem ártana kikölcsönöznöm egy jó kis autót, arra az időre, míg itt vagyok. Nem akartam mindenhová taxival járni, pláne nem busszal, vagy metróval. Bármilyen kocsi megteszi erre a pár hónapra.
Otthon bedobtam a krumplit a sütőbe és közben korgó gyomorral leültem tévét nézni, bár nem igazán tudtam mindek, hiszen most délben vagy hírek mennek mindenhol vagy, hülye csöpögős sorozatok. Na, mindegy.
Mikor kész lett a kajám, kitettem magamnak egy tányérba és nyomtam rá ketchupot. hamar behabzsoltam, az ebédemet, és mivel ez kellemes bágyadósággal járt, ledőltem a kanapéra egy kicsit. Délután ötre friss lehetek legalább...
(Kristen szemszöge)
Délután fél négykor tiszta extázisban voltam. Nem tudtam megülni egy helyben így mindig járkálnom kellett, aminek az lett a következménye, hogy a lehető legnagyobb hülyeségeket, csináltam, amiket az öreg nénikék szoktak csinálni, akiknek valami baj van az agyukkal. Például, ittam egy pohár vizet, a poharat letettem a pultra aztán két perc múlva mikor újra a konyhába tévedtem átraktam a másik pultra. Vagy mikor a szobámban "pakolás" név alatt ide-oda pakolgattam a katalógusokat...
- Nyugi Kristen! - nevetett Emily, mikor éppen a fogkeféket rendezgettem a fürdőben. - nem fogják leharapni a fejedet, ha odamész.
- Tudom. - túrtam a hajamba. - Csak tudod a kellemes izgalom...
- Ez már rég túlment az izgalmon, barátnőm. - csóválta a fejét. - Olyan, vagy mint egy agybeteg. Na, gyere hadd sminkeljelek ki.
- Oké. .- bólogattam és ő leültetett a szobában az ágyra.
- De ígérd, meg hogy tudsz egyhelyben lenni. - mondta, miközben a szemfestékét kereste.
- Oké. - fújtam ki a levegőt.
Em megint szupert alkotott. Megint nem ismertem fel magamat a tükörben. Miután szépen felöltöztetett, egy szép, csinos fehér szoknyába, meg egy fekete félvállas pólóba, a hajamat is megcsinálta. A fejem tetejére gumizta, úgy hogy pár szálat kihagyott elől.
- Na, szép lettél. - veregette meg a vállamat és elvezetett a tükörhöz. - Mit szólsz?
- Azt hogy ügyes vagy! - bókoltam neki! - Köszi, szépen!
- Nincs mit, Kris. - legyintett. - Már csak a cipőt válaszuk ki. - Visszament a szobámba és a alsó fiókomban kezdett elé kutakodni.
- Itt semmi, csinos nincs. - panaszkodott. - Miért nem hoztad el a magas sarkúidat, amiket tőlem kaptál?
- Mert az nem az én stílusom, Em. - sóhajtottam türelmetlenül. - Sietnél egy kicsit, mert nem szeretnék késni. - az órámra néztem. Fél öt volt. Taxit kell hívnom. Még jó hogy a telefonomban elmentettem a címet.
- Na, jó, keresek az enyémből. - sietett át a saját szobájába. - Még szerencse hogy egy a lábméretünk.... Ehhez mit szólsz? - kérdezte felmutatva egy fekete lakozott szandált, egy igazán kicsi sarokkal.
- Legyen. - egyeztem bele és kivettem a kezéből.
- Aztán holnap el kell mennünk, bevásárolni. - jelentette ki.
- mindenképpen. - bólintottam, egykedvűen miközben felvettem a jobb lábamra is a cipőt. Gyorsa n hívtam egy taxit, addig kiálltam a ház elé.
- És te addig mit csinálsz, míg én haza nem érek? - kérdezte tőle csak, hogy a beszéddel levezessem a feszültséget.
- Talán elmegyek, egy kicsit körülnézek a városban. - morfondírozott. - Nem tudom, majd még meglátom.
Megjött a taxim.
- Na, jó mulatást! - integetett.
- Köszi, kívánj szerencsét,. - kiáltottam mielőtt beszálltam volna a kocsiba.
Elmondtam a sofőrnek a címet.
Az egész út nem volt több fél óránál. A sorőrrel útközben váltottunk pár szót, például az időjárásról,. Meg az üzletek kirakatáról, aztán, hála istennek kitett. Fizetem neki aztán körülnéztem. A club, aminél álltam, cseppet sem olya volt amilyennek elképzeltem. Főleg nem azzal a cigizős sráccal, az ajtóban, aki éppen egy lánnyal beszélgetett, de olyan flegmásan, hogy már nekem volt ciki. Nagyon ismerős volt a srác, de nem tudom, hogy honnan. Magamban vállat vontam és bementem a clubba. Rögtön észrevettem a nagy csoportot, akik egy nagy asztalnál ültek az egyik ablaknál. Kifújtam a levegőt és épp hogy tettem egy lépést, mikor egy fekete rövid hajú csajszi futott felém.
- Te vagy Kristen, igaz? - kérdeztem nem kevés lelkesedéssel.
- Igen én. - bólogattam, mire vigyorogva kézen fogott.
- Szuper gyere már vártunk rád. - ujjongott és behúzott az asztalhoz. - Emberek itt a másikfőszereplő is, Kristen!
- Én jöttem utoljára? - kérdeztem leülve egy szabad székre.
- Igen, de majdnem egyszerre érkeztél Nikkivel! - bökött a mellettem ülő csajra, akinek barna göndör haja volt és egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.
- Nikki Reed! - nyújtott kezet mikor ránéztem.
- Kristen Stewart.
- Peter Facinelli!
- Kellan Lutz!
- Elisabeth Reaser.
- Jackson Rathbone!
- Én meg Ashley Greene. - mutatkozott be végül a lelkes lány, miután mindenkivel kezet ráztam. - Ő pedig ott, Robert! - intett az ajtó felé, ahol ugyanaz a srác lépett be, akit odakint láttam egy lánnyal. - gyere már! - sürgette Ashley.
Robert szeme rám villant és a szája egy félmosolyra húzódott. Hú de macsó valaki! - gondoltam magamban, miközben néztem, ahogy felgyorsítja a lépteit és odajön hozzám.
- Robert Pattinson! - nyújtott kezet, olyan stílusban, mint aki az Oscar-díjat akarná átadni.
- Kristen Stewart. - egy halvány mosolyra húztam a számat, hogy mégse legyek annyira bunkó vele és kezet ráztam vele, aztán visszaültem a székemre. Jaj, ne pont mellettem ül. Biztos nekem is osztja majd az észt, mint, annak a lánynak odakint. Én meg még azt gondoltam, hogy rendes srác lesz. De mit is képzeltem, nyilvánvaló hogy egy nőcsábász!
Miközben ezen, morfondíroztam egy pincér odajött az asztalunkhoz és felvette mindenki rendelését. Nyugodtan rendelhettem bármit, mert Ashley elmondása szerint közösen adunk bele pénzt. Lasagne-t rendeltem magamnak, és marhára meglepődtem mikor Robert mellettem ugyanazt kért. Így akar bevágódni nálam vagy, mi?
- Honnan jöttél? - fordult hozzám Robert.
- Los Angelesből.- - feleltem tömören.
- az szép hely úgy hallottam. - hümmögte.
- És te? - Ezt csak azért kérdeztem meg, mert úgy gondoltam, hogy így a helyes.
- Londonból. - válaszolta. Akkor se lepődtem volna meg ha Hollywood-ot válaszol, de ez sem lepett meg. A nagy londoni élet...
- Úgy hallottam, hogy ott sokat esik. - Na, ez szép válasz Kristen!
- Tényleg. - bólintott rá. - De én szeretem az esőt... vagy már megszoktam nem tudom. Elvégre ott születtem...
Most az életéről akar nekem rizsázni, vagy mi?
- Én meg Los Angelesben születtem. - vontam vállat. Nagy cucc.
- Te is? - vigyorgott rám, a másik oldalamon ülő Nikki. - Én is!
- Az szuper. - viszonoztam a mosolyát. Hála istennek végre normális emberrel társalgok.
- Nem kispályás hogy megkaptad a főszerepet! - mondta elismerően. - Szerintem tök jól alakítotok majd Roberttel. Összeilletek.
Ki itt a normális?? Valaki mondja már meg! Én ezzel a bájgúnárral?! Még csak az hiányzik!
- Te kit alakítasz a filmben? - érdeklődtem, hogy tereljem a Robert és én témát.
- Rosalie Hale-t. - felelte. - Ő Edward Cullen fogadott nővére tudod. Majd be lesz szőkítve a hajam, is.
- Az jó. - Ez is egy értelmes válasz volt, belátom.
- Nem tudom, még sosem voltam szőke. - vont vállat. - Most furcsa lesz, biztos.
- Szerencsére nekem, nem nagyon kell festetni, max csak hozzáraknak egy kicsit. - piszkáltam meg a hajam végét. Ez se az én asztalom, ez a beszélgetés, de jobb, mint bájcsevegni, Mr. minden-lányt- elhódítok Pattinsonnal.
(Robert szemszöge)
Nem tudom mit is hittem, mikor arra gondoltam, hogy egy kedves, normális lány lesz majd, az örökké hallgatag Bella Swan alakítója. Valamikor a karakterek elütnek, egy kicsit az alakítójuktól, azt tudom, hiszen én sem vagyok egy tökéletes, bronzvörös hajú srác, de azért, hogy valaki ennyire elüssön tőle.
Kristen, egy beképzelt, nőszemély, aki, csak a divatnak él, és örök szingliséget vall. Gondolom, a kis lakótársával, laknak együtt, akivel már majdnem leszbikusok, és minden hétvégén vásárolni járnak, a legnagyobb plázába és a leghíresebb márkákból válogatnak. Hát igen, csalódás, megint... Megbántam, hogy eljöttem erre a találkára őszintén szólva.
És Kristen az egész vacsora alatt, csak akkor szólt hozzám, mikor egy kérdéssel, akartam beszélgetést kezdeményezni vele, és akkor is olyan flegmán válaszolt, hogy elment a csevegéstől az életkedvem.
Viszont a lányokkal úgy látszik, jól kijön, sőt.. Szinte ő kezdett bele a cseverészésbe a vele szembe ülő Ashley-vel és a jobb felén ülő Nikkivel. Hát igen, azért nem fogok lánynak öltözni, és a divatról dumálni, hogy beszélgessen velem. Megleszek én a szavai nélkül is. Még nem tartok ott, hogy az ő társaságára legyen szükségem.
Mikor sok idő múlva vége lett a vacsorának mindenki elindult haza. Ashley pedig felajánlotta Nikkinek is és Kristennek is, hogy hazaviszi őket a kocsijával, de Kristen nemet intett. Ahj, miért nem mondott igent. Most utazhatok vele, taxival édes kettesben, mert ha jól tudom, mindenki másnak van kocsija, ha meg nincs, annak meg van annyi esze, és igent mond, mikor haza akarják fuvarozni.
Így hát fogtam magam és már kifelé menet hívtam egy taxit. Mikor kiértem, már csak néztem kellett a sárga kocsit. Épp akkor lépett ki Kristen, és annyira el volt a telefonjával, hogy nem is vette észre, hogy itt vagyok.
- Nem kell taxit hívnod, már hívtam. - mondtam neki, mire kicsit meglepődve kapja fel rám a fejét.
- Oh, oké. - rándította meg a vállát és visszatette a kis retiküljébe a mobilját. - Te is taxizol?
Ez volt az első alkalom, mikor úgy szólt hozzám, hogy nem válaszolt egy kérdésemre.
- Aha. - feleltem tömören, aztán némán álltunk ott tovább. Szerencsére hamar megjött a taxi, és mivel a sofőr, most éppen bőbeszédű volt, nem kellett különösebben társalognom Kristennel. És még a szerencse számlájára írhattam, azt is, hogy engem tett ki előbb, mivel én úgy tűnik közelebb laktam a clubhoz, mint ő.
Hát ez a nap nem fog felkerülni a "Tíz legjobb napom" listára. - gondoltam mikor már az ágyban feküdtem a plafont bámulva, álmatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése