Reggel a telefonom, ébresztett és miután kinyomtam, aztán felültem és körülnéztem. Rob nem volt mellettem, ezért kimásztam az ágyból és kicsoszogtam a szobából. A konyhapultnál találtam rá. Reggelit csinált.
- Jó reggelt! - krákogtam és odaálltam mellé a pulthoz.
- Neked is. - a csókot kaptam aztán visszafordította a fejét a palacsintára.
- Jaj, palacsintát csinálsz? - ujjongtam. - Azt szeretem.
- Remélem, mert reggelire csak ezt, meg müzlit tudok csinálni. - vallotta be.
- Én meg csak müzlit meg tojást, minden étkezésre. - nevettem. - Meg fagyasztott dolgokat.
- Akkor meg van, mit fogunk még együtt megtanulni. - mondta, miután rányomott egy kis csoki szószt a palacsintámra és felém nyújtotta.
- Benne vagyok. - vigyorogtam, és átvettem a tányéromat. - És mi a többi program?
- Hát, gondoltam együtt elolvassuk az Alkonyatot, aztán én vettem még egy pár könyvet, azt is elkezdhetnénk, és nekem, még tervembe van, leszokni, a cigiről is. - sorolta, mialatt ő is leült velem, a tányérjával, az asztalhoz. - Jackson is úgy is leszokik.
- Oké. - bólogattam lelkesen. - Te megszeretteted velem, az olvasást, és leszoktatlak titeket a bagózásról, és együtt meg tanulunk főzni. Már tudom, is hogy az utolsóhoz kitől kérjünk segítséget.
- Na, kitől? - kíváncsiskodott.
- Nikkitől. - feleltem, tele szájjal. - Olyan jól főz, te el se hinnéd!
- Váó, komolyan?
- Nem gondoltad volna, igaz? - heherésztem. - Első este, Ashley-vel nála vacsoráztunk. Isteni volt a bolognaija.
- Na, erre kíváncsi vagyok. - mosolygott.
- Apropó, mit fogunk ma forgatni. - kérdeztem.
- Az erdős jelenetet. - válaszolta. - Amikor rájössz, hogy vámpír vagyok. "Mond ki hangosan. Mond ki!"
- Nagyon Edwardos. - bókoltam neki. - Erről jut eszembe, most, már tényleg kíváncsi vagyok, milyen Edward, a könyvben. Mert, ahogy te eljátszod, gondolom, más.
- Igen, ez biztos. - engedte meg.
Reggeli után elmosogattunk, és én meg felöltöztem. Aztán elindultunk, a forgatásra. Ugyanott forgattunk, csak jobban be kellett mennünk, az erdőbe, ahol már fel volt állítva, minden. Minket, kettőnket gyorsan kisminkeltek, meg felöltöztettek, aztán mehettünk is.
A jelenetet jól leforgattuk, aztán nekünk, utána lehetett is visszamenni, a lakókocsinkba, mert a többi rész ma a többieké volt.
- most menjünk hozzám. - mondtam Robnak, mikor elértük a lakókocsikat.
- Oké, hozom a könyvem. - kacsintott és besietett az ő kocsijába, én pedig bementem a sajátomba, és a szobámban elővettem a táskából az Alkonyatot. Mire előhalásztam már nyílott is az ajtó, és Robert lépett be rajt,a. Leült mellém az ágyra és mosolyogva kinyitotta, a könyvet, úgy a tízedik oldalon.
- Te! - böktem a lapra vádlón. - te olvastál belőle!
- Bocsi, de ez volt az egyetlen elfoglaltságom, mikor nem voltál velem. - vallotta be röstelkedve, és szomorkásan nézett rám. Nem tudtam újra felvenni a megjátszott vádló hangot, csak átöleltem.
- Soha többet, nem hagyjuk el egymást, jó? - suttogtam a fülébe.
- Jó. - visszaölelt, és adott egy puszit az arcomra. - Soha többet.
- Na, olvassunk. - engedtem el, és kinyitottam a szánalmas kis első oldalamon a könyvet. - De várj meg, még utolérlek.
- Oké. - sóhajtott fel, megjátszott unottsággal. - Az úgy nagyjából, holnapig tart? Vagy esetleg két nap?
- Talán baj? - fintorogtam rá, mire csak egy sugárzó mosolyt kaptam válaszul.
- Ments isten, azért kérdeztem, mert akkor jó sokáig, itt lehetek veled.
Ere elvörösödtem és a könyvet fixírozva, motyogtam:
- Addig maradsz, ameddig akarsz.
- Akkor jó. - egyezett bele és kényelmesen nekidől a falnak, hosszú lábait kinyújtotta. - Na, jó olvasást.
- kösz.
Azt hittem több időt vesz majd igénybe, hogy utolérjem Robertet, de alig másfél óra volt csak. Jó persze, ez egy olyan embernek, mint ő, aki mindig olvas, nem tűnt kevésnek, sőt, de nekem ez egyéni rekord volt.
- Oké, eddig miről szólt? - kérdezte, mintha az iskolában lennénk.
- Most komolyan. - húztam fel a szemöldökömet.
- Komolyan. - vigyorgott.
- Hát hogy Bellát kivitte az anyja a reptérre, az apja ment érte, elvitte a házába. - kezdtem bele. - Aztán másnap elmegy a suliba, és most nagyjából itt tartunk. Mikor összetalálkozik Eric-kel, akit kiscserkésznek nevez. - ezen az utolsó kijelentésen, felnevettem. - De nem kell kikérdezni, minden tíz oldalról, hogy miről szólt, fel tudom fogni, csak, nem szerettem eddig felfogni, a könyveket. De ez egész érdekes főleg, hogy mi játszunk a filmben.
- Oké, értem. - mosolygott. - De igaz, hogy más, mint a film?
- Igen, már ebből a kis részből, is elég sok mindent kihagytak. - bólogattam.
- Örülök, hogy tetszik. - karolta át a vállamat. - Na, folytassuk.
Az idő csak úgy repült, miközben, mindegyőnk olvasott, és mindig nevettünk egy két viccen, amit írtak benne. Ez a Bella sokkal viccesebb volt, mint az, akit én alakítok. Sokkal lazább volt, nem olyan görcsös, mint a filmbeli Bella. Persze ő is küzdött gátlásokkal, de hát ki nem?
Edward pedig a leírás szerint az arany szemén kívül. semmiben sem hasonlít Robra. Edward itt bronzvörös hajú, Robert haja pedig a filmben is barnás színű. De talán a mentalításuk egyezik. Robert is, nagyon figyelmes, és aranyos. És ezt a tulajdonságát szerettem benne.
Éppen annál a résznél tartottunk, amikor Bella és Jacob a parton sétálnak - ezt a részt még nem forgattuk - mikor megkordult a gyomrom, és ezért Roberttel kimentünk, hogy összeüssünk valamit vacsorára. Végül, annál döntöttünk, hogy újra tojást sütünk, aztán beterveztük, hogy holnap mivel úgyis hétvége lesz, kikérjük Nikki segítségét a főzéshez.
Kopogtattak az ajtón, én pedig Rob kezébe nyomtam a serpenyőt, hogy tartsa míg, kinyitom.
- Nehogy itt hagyj ezzel. - pánikolt be.
- Nem a világ végére megyek, csak, egy méterre hogy kinyissam az ajtót. - nevettem, miközben kizártam, és kitártam az ajtót Jackson és... Ashley előtt.
- Oh, sziasztok! - mosolyogtam rájuk.
- Megmondtam, hogy az én hírem fontosabb az övénél, de csak előre tolakodott. - panaszkodott Ashley, Jay-re mutogatva.
- Az csak egy hónap múlva lesz, az enyém meg még egy héten belül. - forgatta a szemeit, Jackson.
Megértettem. Semmi nincs köztük, csak egyszerűen, egyszerre tévedtek ide. Hát van ilyen.
- Na, gyertek be, mindenkire sor kerül! - kuncogtam és beengedtem őket. - Kértek esetleg tojást...?
- Kristen, már letelt egy perc, és elkezdett sisteregni. - kiabált ki Rob a konyhából, én pedig besiettem, és kivettem a kezéből, a serpenyőt, és kevergetni kezdtem, a rántottát.
- Nem köszi. - rázták a fejüket és leültek a kanapéra.
- Akkor inni valamit? - vetette fel, Rob, aki most már odébbállt.
- Én egy vizet elfogadok. - mondta Ashley.
- Jay, neked mehet egy sör? - kérdezte Robert a hűtőben kutatva. - Csak azt tőlem kell hoznom. Kris nem tart itthon.
- Jó, de csak ha te is társulsz hozzám. - heherészett Jay, Rob pedig vigyorogva, átszaladt az ő kocsijába.
- Na, halljuk, mi volt olyan fontos! - kérdeztem, miután odaadtam Ash-nek a vizét, én pedig két tányérra mertem a rántottát, és a sajátommal, leültem Ash mellé.
- Kezd te, ha már betolakodtál elém!- ironizált Ashley, és rágrimaszolt Jacksonra.
- Ha akarod. - vont vállat Jay, és vigyorogva felém fordult. - Vettem tapaszt. - elővette a dzsekije belső zsebéből, az említett tárgyakat tartalmazó dobozkát. - Fel is ragasztottam egyet, a karomra, de aztán ennyi...
- Ez volt az a fontos dolog? - nézett nagyot Ashley. - Ezért érdemes volt előre hogy előre engedtelek...
- Nekem igenis fontos. - zárta le a témát Jay, és újra hozzám szólt: - Ajánlották, nekem a tesóim, a rágózást, vagy a fogpiszkálót, de nálam egyik se jött be.
- Megmondom, mit csinálj. - mutattam fel az ujjamat. - Ez egy eredeti ötlet.
Ekkor érkezett meg Robert is. Leült mellénk, az ő adagjával, és miután beavattam őt Jack ügyébe folytattam:
- Na, mennyi cigit szívtok el úgy kábé, egy nap alatt? - kérdeztem.
- Egy egész dobozzal. - felelte Jackson. - De mikor hogy... néha marad bent nap végére egy-kész szál..
- Igen, nálam is így van. - bólogatott Rob.
- Oké, akkor, holnap csak tíz szál. - döntöttem el. - Aztán minden nap elteltével egyel kevesebb. De Rob neked is fel kell ragasztanod egy tapaszt. - ahogy ezt kimondtam, Jack már adott is neki egyet.
- Megbeszéltük? - kérdeztem letéve a dohányzóasztalra megüresedett tányéromat. Ők serényen bólogattak.
- De aztán betartani. - intettem őket, majd Ashley-hez fordultam. - Na, hallgatunk téged!
- Na, én ennél sokkal, érdekesebb dologgal jöttem - cincogta izgatottan. - Képzeljétek, az egész Casttal, interjút akarnak készíteni a filmről, amikor végeztünk! Ha visszamentünk, New Yorkba a stúdióban lesz egy interjú... Mindenkivel. Hát nem szuper??
- Ez csodás! - vigyorogtam. - Ez lesz a Twilight cast első interjúja. Csúcs lesz!
- Csak ennyi?? - szörnyülködött Ash. - Ezt meg kell ünnepelni egy bulival!! Mondjuk, vasárnap? Csapnánk, egy táboros bulit. Na?
- Ez szerintem jó ötlet. - bólogatott Jackson. - Ti is benne vagyok?
- Nem hagynánk ki egy ilyen bulit!! - lelkesedett fel Rob.
- Bizony hogy nem! - helyeseltem. - El kéne mondani a többieknek is!
- Már vittem a hírt! - állt fel Ashley. - Akkor szombaton, estehatkor. Hozzatok pokrócokat, meg kaját!
- Oké. - vigyorogtunk.
- Na, akkor, én megyek is, mert hulla vagyok. - ásította Ashley. - Jó éjszakát nektek.
- Neked is Ash!
Még egy darabig beszélgettünk, Jacksonnal, aztán ő is, hazament, mi meg felváltva lefürödtünk, majd, bebújtunk az ágyba. Jó érzés volt magam mellett tudni Robot, úgy éreztem, hogy most teljes vagyok. Jól, magamra húztam a paplant, és Rob karjaiban elnyomott az álom.
*
- Rob, azt nehogy beletedd még, az most még nem kell! - szólt rá, Nikki, Robra, mert valami fűszert akart beleszórni a mártásba. - Az csak a végén kell.
- Ja oké. - vont vállat Rob és csak, tovább kevergette a szószt. Én meg a zöldségeket kaptam, fel kellett szelnem őket. Ez nem volt nagy cucc.
Csirkét sütünk, gombás mártással, meg, mellé pirított zöldségekkel. Nikki, tényleg nagyon értett hozzá. Úgy sürgött forgott körülöttünk, mint aki, nem is színésznő, hanem szakácsnő. Mindkettőt perfektül csinálta, akármelyik munkát elvállalhatta volna.
- Oké, Kristen, egyenként rakd bele a serpenyőbe, a zöldségeket. - adta a további instrukciókat nekem. - De óvatosan, mert ha rád fröccsen a forró olaj.
- oké, főnök. - kuncogtam, és követtem az utasításokat.
- Rob, talán kicsit gyorsabban is keverhetnéd. - rötyögött Nikki. - Így holnap se eszünk ebből. Le fog, égni másképp.
- Jól van.
- Amúgy szépen felvágtad, a zöldségeket, Kris, gratula. - dicsért meg Nikki.
- Kösz. - vigyorogtam rá és megforgattam a szeleteket, az olajban.
- Oké, Rob, az már kész van, zárd el a gázt! Ahogy mutattam.
Robert eleget tett az utasításnak és elfordította a gombot, így a láng elaludt, az edénye alatt.
- Szuper, öntsd bele, ebbe a tálba. - rakott Rob elé egy üvegtálat. - Óvatosan, a padlóról nem akarom felnyalni, és szerintem te se. Kris mehetnek a következő szeletek, amik kész vannak, tedd a tálcára.
Miközben, azt tettem, amit mondott, láttam, hogy Rob előveszi, a cigis dobozát, és kivesz belőle egy szálat.
- Az ma a harmadik, úgy szívd. - mondtam ördögien vigyorogva. Egész délelőtt figyeltem.
- Tudom, Kris, számolom. - viszonozta a vigyoromat, aztán meggyújtotta a cigijét, és a szájába téve, kiment a levegőre elszívni.
- Hogy megy neki, a leszokás? - kérdezte Nikki, miközben ránézett a csirkére a sütőben.
- Egész jól, eddig. - ingattam a fejem. - Meglátjuk, mi lesz pár nap múlva. Át kéne ugranom Jacksonhoz is, rá kell néznem, hogy betartja - e a szabályokat.
- Majd ha végeztünk, átmehetsz. - mosolygott. - Vágsz fel, még egy kis gombát, én addig tálalok.
- Persze. - bólogattam és kivettem a dobozból, még két gombát, és a kezembe vettem a kést.
Miután kész volt a csirke, kitálaltunk, és áthívtuk, Jay-t is, Kellant, lés meg Ashley-t is, hogy tartsanak velünk, mondván, hogy ennyit hárman úgysem tudnánk, megenni.
Ebéd közben jól elbeszélgettünk, Ash, mondta, hogy már készül, a holnap esti bulira, Jackson pedig közölte, hogy a mai napi, cigi-adagja eddig csak, négy darab volt.
Ebéd után, kicsit, kiültünk a levegőre, és ott folytattuk a beszélgetést, aztán, mikor mindenki elment, hármasban elmosogattunk Nikkivel.
- Hoztam ám nektek valamit. - mosolygott Nikki beletúrva a zacskójába, amit magával hozott. Hosszas keresgélés után, megtalált egy vékony kicsi könyvet, amit a kezembe nyomott. - Egyszerűen elkészíthető, de finom kaják, receptjei vannak benne, az enyém volt, de nektek nagyobb szükségetek van rá, mint nekem. Sok szerencsét, a tanuláshoz.
- Jaj, köszönjük, Nikki! - hálálkodtam. - A sok segítséget is, azt hiszem már így is sokat tanultunk.
- Igen, szerintem is. - helyeselt, Rob.
- Szívesen segítettem, és még élveztem is. - mosolygott szerényen. - Na, szisztok, majd még találkozunk.
- Szia! - köszöntünk el kórusban.
- Na, mi legyen, mit csináljunk? - kérdezte Rob, átkarolva a vállamat.
- Olvassunk, azt még ma nem csináltuk. - jutott eszembe és besiettem, a szobámba, ő pedig követett, aztán, lehuppantunk, az ágyra, és elővettük, a könyveinket.
Úgy tűnt, ebben a pár napban sikerült, pozitív irányba történő változásokat elérni. Nagyon remélem, hogy ez így lesz mindig. Hogy mindent, majd együtt csinálunk végig, is kitartunk egymás mellett. Mert ezt egy kapcsolatban így szokás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése