Nyomasztó
Úgy tűnik, mostanában rám jár a rúd, az éjszakák terén is, mert már három napja, hogy éjjel semmit nem aludtam, de a többi alkalomkor legalább kellemesen éreztem magam. Most viszont elég rosszul éreztem magam. A gyomrom korgott, de féltem, hogyha kilépek a hotelszobám ajtaján, összetalálkozok, az aggódó arcokkal, amihez nyilván száj is tartozik, és az a száj, idegesítő kérdésekkel zaklat.
De ezzel csak magamat áltatom. A lelkem legmélyén - amit most a fájdalom miatt tökéletes éreztem - tudtam, hogy azért félek kitenni a lábam innen, mert az adna esélyt a Roberttel való találkozásra.
De azért mégis csak erőt vettem magamon, felöltöztem, és lementem, az ebédlőbe. Robert hála istennek nem volt, ott viszont Nikki, és Ashley, ott ültek, egy asztalnál élénk beszélgetésbe merülve.
Vettem egy szendvicset, meg egy kávét, a svédasztalról és odamentem az asztalukhoz.
- Sziasztok! - köszöntem. - Ide ülhetek?
- Szia! - köszöntek vissza és kicsit furcsán méregetve, kinyögte egy perszét.
- Na, mi újság van? - kérdeztem, de csak azért, hogy a beszélgetés elterelje a figyelmemet a szomorkodásról.
- Semmi. - felelte Nikki összeráncolt homlokkal. - De mond minden rendben?
- Persze, miért? - válaszoltam, egyszerűen akarván hangozni, de elég gyatrára sikerült, főleg hogy mereven bámultam, a kávét kevergető kezemet.
- Csak, mert eléggé sápadt vagy, Rob nélkül jöttél le reggelizni, és olyan a szemed, mintha most fejezted volna be a sírást. - sorolta az árulkodó jeleket Nikki.
- Oh. - nyeltem egyet, és ittam a kávémból. - Csak, kicsit hajba kaptunk, Robbal, de semmi gáz...
- Szakítottatok? - kérdezett rá Ashley. Hogy ő mindig beletrafál, a közepébe.
- Mondhatjuk. - motyogtam.
- De hát miért? - fakadt ki Nikki. - Hiszen, annyira jól elvoltatok, és tök jól össze is illettetek.
- Bocsi, de erről nem nagyon szeretek beszélni, ha nem gond. - mondtam, halkan.
- Persze, megértjük. - bólogatott Nikki, megértően.
- köszönöm. - néztem rájuk hálásan, aztán nekiálltam, megenni a szendvicsemet is.
Reggeli után, felmentünk a cuccainkért, aztán, kifelé, menet leadtuk, a kulcsokat, majd kimentünk a buszhoz.
A Portlandben töltött napok közül ez volt az első, hogy kisütött a nap. Hiába próbálkozik, az idő is, engem most ez nem tud felvidítani, nagyon. Főleg, hogy Robert már a buszon ült a szokásos helyünkön, egy sportújság mögé rejtőzve. Még ilyet!
Elől szálltunk fel a buszra így pont a harmadik ülésre tudtam leülni, Ashleyék pedig mögém. Jó volt ez a hely, mert háttal ültem Robnak, én nem láttam, mit csinál, és ránézni se tudtam, olyan gyakran, ránézni se, mert az feltűnő lett volna.
Beletúrtam a táskámba, és kivettem belőle az Alkonyatot és - mivel úgy gondoltam, hogy ez a kötet, nem tehet semmiről, ami a könyvesboltban történt - olvasni kezdtem.
- Milyen könyv az? - érdeklődött Ashley.
- Alkonyat. - feleltem mosolyt erőltetve az arcomra.
- Váó, te olvasod? - lepődött meg.
- Ja, elkezdtem.
- Jó kikapcsolódás, bár én csak a magazinokat szoktam olvasni. - heherészett és aztán újra Nikkihez fordult.
- Jó reggelt! - lépett fel a buszra Jackson és Kellan, aztán elindultak, a helyük felé, de Jack megállt meglettem.
- Ne jól vagy? - kérdezte csendesen.
- Fogjuk rá. - ingattam a fejemet.
- Jól van akkor. - Megveregette a vállamat aztán továbbment. Igen Jackson az akis teljesen megért engem. Nem úgy, mint Ashley aki mindent rózsaszínben lát, vagy Nikki, aki talán még sose járt senkivel úgy igazán, hanem Jackson, aki pontosan tudja milyen érzés mikor, a szíved kettéhasad, attól, amit láttál, és csak mi tudjuk, hogy az egyetlen dolog, ami begyógyíthatja ezt a sebet, az a temérdek idő.
Úgy döntöttem, nincs kedvem mégse olvasni, merthogy ez nem az én asztalom, ezért eltettem a könyvet és inkább a telefonom fülhallgatóját tettem a fülembe, olyan számra kapcsolva, ami nem túl érzelgős.
Azt hiszem bealudtam, de csak azt tudtam, hogy arra ébredtem fel, hogy ki kéne mennem a mosdóba, de az viszont egyet jelentett, azzal hogy el kell mennem Rob mellett. Hát ez nem igaz. Az okos emberek beszerelik, ebbe a buszba a WC-t és csak én vagyok olyan hülye hogy nem élek velem, mert megfutamodok, egy könnyűvérű embertől. Nem! Nem vagyok én gyáva nyúl.
Kifújtam a levegőt, amit eddig a feszültség tartott bennem és kivéve a fülhallgatót a fülemből, felálltam, és elindultam a mosdó felé.
Próbáltam, gyorsan szedni a lábaimat, és szerencsére sikerült, minden probléma nélkül eljutnom a mosdóig. Mikor ott végeztem, újra nagy levegőt vettem és kimentem, a fülkéből, majd szintén gyors léptekkel, visszamentem a helyemre, de ez már nem ment olyan könnyen, ugyanis megszólalt:
- Kristen. - A nevemet halkan, ejtettek ki, és tudtam, kihallottam a hangjából, hogy tényleg akar tőlem valamit, de úgy döntöttem nem érdekel. Süketet fogok játszani. Elengedem a fülem mellett minden szavát. De persze attól függetlenül, hogy nem reagáltam a megszólításra, még nagyon is, ott hallottam a fülemben, még akkor is mikor már a zenét hallgattam, pedig igazán szerettem volna a szövegre összpontosítani.
*
Az egész út így ment le. Ilyen nyomasztóan, ilyen hihetetlenül lassan és feszülten. Szinte éreztem a hátamon a tekintetét és akár hányszor erre gondoltam, a kezem ökölbe szorult és a könnyek csípni kezdték a szememet, és alig vártam, hogy odaérjük a hotelhez. DE ez csak hétkor következett be, mikor odakint a nap már lemenőben, de azt is alig lehetett látni a borús felhőktől, amik lehet, hogy még vihart is hoznak magukkal.
Bevittük a cuccainkat, és megkaptuk, a kulcsokat,de mivel ez nem volt olyan luxus szálloda, mint az előző, itt nem volt teherlift, ezért, nekünk kellett felcincálni, a bőröndjeinket, az emeletre.
Én kaptam a hetes szobát, és nagy pechemre Robert, meg a kilencest, úgyhogy mindössze egy nyamvadt ajtó választott el, minket, egymástól. Klassz...
Kizártam az ajtómat, és bementem rajta. Egy kis folyosón álltam, ahonnan, mindössze két ajtó nyílt az egyik a fürdőszobába a másik, pedig a hálóba.
Bevittem, a bőröndömet, a hálószobába, és kikurkásztam belőle, a pizsamámat, meg a neszesszeremet. Mivel Chaterine, mindent elmondott a holnappal kapcsolatban, nem kellett együtt vacsoráznom a többiekkel, és mivel nagyon éhes se voltam, gondoltam veszek egy jó forró fürdőt relaxszálok, aztán bedőlök az ágyba.
A fürdőben engedtem magamnak, vizet a kádba, és míg az megtelt, lemostam a sminkemet. Épp végeztem ezzel, mikor kopogtattak.
- Ki az? - Azért kérdeztem meg ezt, mert meg akartam bizonyosodni arról, hogy nem-e a nem kívánatos személy áll az ajtóban.
- Ashley vagyok! - azonosította magát.
- Nyitom! - kiáltottam és kisiettem, hogy ajtót nyissak neki.
- Szia! - köszöntem neki.
- Helló! - vigyorgott. - Figyelj, láttam, hogy nem jössz le kajálni, és mivel, nagyon nekünk sincs étvágyunk, gondoltam hozok nasit és csapunk egy csajos estét.
Na, ne! Bármit csak ezt ne!
- Csajos este? - úgy tettem mintha érdekelne a dolog és mivel nem akartam megbántani beleegyeztem.
- Szuper! - ujjongott, Ash és beljebb jött. - Mindjárt jön Nikki is csak, még mosakszik.
- Óké, de figyelj nem gond, ha én gyorsan lezuhanyozok? - kérdezte, miközben betereltem, a hálómba.
- Persze hogy nem. - legyintett. - Bekapcsolhatom a tévét?
- Érezd csak otthon magad. - bólogattam.
Bementem a fürdőbe, és elzártam a vizet, majd gyorsan beültem a kádba. Na, ennyit a relax percekről. Sebtében megmosakodtam aztán már ki is szálltam kihúzva a dugót. Felöltöztem, a hálóingbe, mivel Ash is abba jött át, és csatlakoztam, most márt kettőjükhö, a hálóban.
- Na, mit csináljunk? - kérdeztem.
- Ez tök jó ez a film. - bökött a tévére Nikki.
- Oké, akkor nézzük azt. - egyeztem bele és felhasaltam melléjük az ágyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése