3. fejezet

Na itt a 3. fejezet! Komikat légyszi, neked meg köszi Dia az eddigieket! 

Az első forgatási nap

(Kristen szemszöge)

Másnap reggel, olyan kótyagosan ébredtem mintha másnapos lennék. Úgy éreztem, hogy fáradt vagyok pedig 10 óra is elmúlt. Valószínűleg azért mert az agyam tegnap hajnali egyig kattogott, hogy mi lesz a holnapi forgatáson. Mindig izgulok egy kicsit minden forgatás előtt de ez most más volt.

  Hogy fogunk forgatni, Roberttel? Ez a kérdés járt a fejemben. Mert ha a való életben nem jó a viszonyunk, akkor a filmben, hogy fogunk tudni, jól alakítani! Ez itt a probléma. mi az hogy a többiekkel jól kijövünk vele meg nem.

- Au. - szisszentem fel, mert sikerült kibontanom egy csomót a hajamból.

- Szia, Kristen! - lépett be az ajtón, Emily. - Bocsi hogy tegnap nem vártalak meg, de már majdnem elaludtam a tévé előtt.

- Ne hülyéskedj, semmi baj! - legyintettem. Most ez a legkisebb gondom...

- Na és milyen volt, a tegnapi találkozó? - érdeklődött, miközben követett lefelé a lépcsőn.

- Egész jó. - feleltem, elhúzva a számat, mikor ő nem látta.

- Ajaj, mesélj! - Átlátott rajtam. Ő mindig átlát rajtam.

- Nem érdekes. - ráztam a fejemet és beleöntöttem a tálba egy kis zabpelyhet. - Amúgy tök jó hogy bevásároltál tegnap, köszi!

- Nincs mit. - mondta. - Akkor kérdezek mást: Milyen a fővámpír srác, ha? - a nyelvével elkezdett csettengetni.

- Beletrafáltál a közepébe. - morogtam és nyakon öntöttem tejjel a reggelimet.

- Milyen a srác? - firtatta azért.

- Egy önző kis szépfiú. - olyan erővel csaptam le a tányéromat, az asztalra hogy a tej egy kicsit ki is löttyent az lakkozott fára. - Egy nőcsábász!

- Ne! - hüledezett.

- De. - bólogattam és letéptem egy szilviát, a tekercsről hogy feltöröljem vele a tejet. - Te reggeliztél már?

- Aha. - bólintott. - Miből gondolod, hogy ilyen?

- Csak ránézek, és látom, hogy viselkedik. - feleltem dühösen és leültem a reggelim mellé. - Annyira jóképűnek hiszi magát hogy már tiszta ciki.

- Beszéltél vele egyáltalán? - húzta össze a szemét gyanakodva.

- Persze hogy beszéltem vele!

- És veled is úgy viselkedett? - kérdezősködött.

- Nem lapozhatnánk? - nyámmogtam.

- Úgy viselkedett vagy sem?

- Egyszerűen csak játszotta a szépfiút. - néztem rá. - Lapozzunk!

- Oké, akkor milyenek voltak a többiek? - kérdezett mást. Tisztára úgy éreztem magam, mint az interjúkon.

- Ők kedvesen voltak. - ingattam a fejem. - Ashley kiköpött te vagy. Odavan a divatért, ruhákért cipőkért... Felajánlottam, hogy ma eljöhet velünk vásárolni.

- Komolyan mondod? - ugrott egyet a székén Em örömében! - Szuper lesz. Megismerkedhetek egy munkatársaddal! Hánykor megyünk?

- Öt órát beszéltünk meg. - válaszoltam. Tök jó lesz, körül leszek véve két divathóbortos csajjal. De legalább elterelik a figyelmemet a holnapi forgatásról.

- Jaj, de klassz lesz! - tapsikolt.

- Ühüm, szerintem is. - értettem egyet és bekaptam az utolsó falatot. - Ashley jön értünk, kocsival.

- Milyen kocsija van? - kapott a szavamon.

- Honnan tudjam. - forgattam a szemeimet. - És különben is nem tök mindegy?

- Hát... De végül is igen! - felpattant a székről és követett a mosogatóhoz, hogy újabb kérdésekkel bombázzon a többiekről.

 Fél ötkor én már rég késszen voltam. Egy farmert vettem fel meg egy piros mintás pólót, egy tornacipővel, és levágódtam a fotelba, míg Emily nyolcvanszor, átöltözött.

- Na és ehhez mit szólsz? - jött le a lépcsőn egy újabb ruhában. Ez most egy piros ruha volt, fekete magas sarkúval. - Nem ebben, nagyon elütök tőled.

- Ahj már, Emily! - téptem a hajamat. -  Tök jó lesz az. Ashley bármelyik percben itt lehet.

- Várj, mutatok még egyet! - rohant fel a lépcsőn.

- Nem! - futottam utána. - Hadd válasszak én.

- Micsoda? - tágultak ki a szemi.

- Ha te turkálhatsz a ruhatáramban én is turkálhatok a tiedben. - vigyorogtam és kinyitottam a szekrénye ajtaját. - Lássuk csak... Ez? - felmutattam egy rózsaszín flitteres pólót. - Felvehetnéd, ezzel, a farmer halász gatyával, hm?

- Hát jó. - egyezett bele. - Nem is vagy olyan hülye a divathoz.

- Na, ugye? - heherésztem, éppen mikor felhangzott a csengő. - Csak öltözz, fel én kinyitom.

Lesiettem a lépcsőn az ajtóig. Kizártam az ajtót és sarkig tártam. Ashley ott állt egy lenge szoknyában, meg egy szintén lenge félvállas pólóban, és a szokásos fülig érő vigyorával.

- Szia! - mosolyogtam rá. - Gyere be!

- Szép házatok van! - dicsérte meg. - Bérlitek, vagy?

- Igen, míg itt vagyunk. - Visszacsuktam az ajtót miután belépett.

- Hol van a barátos nőd? - kérdezte körbenézve a tágas nappaliban.

- Itt vagyok! - szaladt le a lépcsőn, Em. - Szia! Te vagy Ashley?

- Aha, te meg Emily!

Kezet ráztak aztán elindultunk. Egy csajos program? Lehet, hogy még élvezni is fogom... Nem kizárt.

(Robert szemszöge)

Annyira jó programom van, hogy majd belehalok az unalomba. Csak itt punnyadok a tévé előtt, eszem a chipset és jár az agyam a holnapi első forgatási napom. Ez dönt el mindent. Ha Kristennel nem fogunk tudni jól kijönni, lőttek a jó kis forgatásoknak.

  Miért nem választottak valaki mást a főszerepre. Miért egy ilyen plázacicát kellett választaniuk. Vele is csak én jártam rosszul senki más. Nem tudom, mit látnak a lányok Kristenben...

  Elővettem a szövegemet és nekiálltam átolvasgatni. Holnap állítólag azt a jelenetet forgatjuk a stúdióban, mikor be kell mutatnom Bellát a Culleneknek. Itt nincs sok szövegem, hála istennek, és amennyi van, az is könnyen megjegyezhető.

- Bella, ő itt Esme, aki, anyám helyett, anyám.

Szerencsére, Kristenhez sem kell közelebb kerülni csak... csak táncolnom kell vele. De jó... Hát igen szakmai ártalom. Akkor is forgass valakivel, ha az, egy kis liba. Ha a modellkedésből kellett volna megélnem ebből nem lett volna probléma. Persze rossz pályát választottam...

  Nem kérhetem meg a dublőrömet, hogy ezt az egy rész forgassa le helyettem. Tényleg hasonlít egyáltalán rám, annyira hogy közelről sem tűnik fel a különbség... Na, jó, Robert ne legyél egy gyáva nyuszi! Kristen csak egy lány, nem harapja le a fejedet! Ennyit kibírsz, nem?

Erre megvolt a válaszom: Talán.

  Akkor ocsúdtam fel, mikor csengettek. Automatikusan ugrottam fel a fotelből hogy ajtót nyissak aztán összeráncoltam a homlokomat. Ki lehet az? Hiszen nem rendeltem se pizzát, semmit, sőt meg se hívtam senkit.

 Vállat vontam és kizártam az ajtót. Annyira ledöbbentem, hogy még köszönni sem bírtam neki. A szőke lazán begöndörödő hajú, karcsú testalkatú helyes arcú, nem mellesleg kétszemű lány, az ex barátnőm itt áll az ajtómban félénken mosolyogva.

- Szia Rob! - cincogta. - Bejöhetek.

Pislogtam párat és köhintettem, hogy meg tudjak szólalni.

- Persze de... - nyökögtem. - Mit keresel itt, Lena?

- Beszélni szeretnék veled. - mondta és leült egy székre az asztalnál. Hogy otthon érzi magát!

- Honnan tudtad, hogy itt lakom? - ráncoltam a homlokomat.

- Hallottam, hogy New Yorkba jössz, és kikerestem a címedet, de most nem ez a lényeg. - legyintett és felállt, hogy közelebb jöjjön. Ajaj...

- Akkor mi a lényeg? - firtattam.

- Rob én tudom, hogy szakítottunk, de... - megfogta a két kezemet. - Szeretném, ha újrakezdhetnénk... Mert szeretlek téged. És tudom, hogy te is engem, hm?

- Lena, ne csináld ezt. - suttogtam.

- De ha egyszer nem tudok élni nélküled? - biggyesztette le a száját.

- Én is szeretlek Lena, de tudom, hogy ez neked egy kicsit mást jelent. - motyogtam és nem bírtam a szemébe nézni, mert tudtam, hogy akkor össze-vissza kezdek dumálni.

- Többé már nem. - vette két keze közé az arcomat. - Most már tényleg szeretlek. Nem érdekel más, az sem hogy gazdag vagy, vagy, hogy híres... Én csak téged szeretlek, magadért.

  Tudtam, hogy ez régen nem így volt, és talán most is csak hazudik, de túl közel volt hozzám ahhoz, hogy tisztán tudjak gondolkodni. Csak azt vettem észre, hogy közelebb hajolok, hozzá, hogy ajka az enyémhez érjen, aztán már csak azt, hogy a hálószobámban kötünk ki, az ágyamon...

(Kristen szemszöge)

- El se hiszem, hogy megadtad neki a számodat! - nevetett még mindig Emily, miközben Ashley bekanyarodott egy sarkon. - És most mi lesz, jártok vagy, mi?

- Ne reagáld túl, oké? - égnek emeltem a szemem. - Csak régről ismerem és közölte, hogy fel akart már hívni, de véletlenül kitörölte a számomat, a mobiljából.

- Aha, hát persze. - rötyögött Ashley.

Nem tudom miért olyan nagy cucc, hogy találkoztam egy régi barátommal, a kávézóban ahová beültünk.

  Adam-et akkor ismertem meg mikor legelőször töltöttem el egy évet New Yorkban. Szinte minden reggel az ő kávézójába jártam, mert ő csinálta a legfinomabb kávékat. Közben tök jó haverok lettünk, és nem mondom, hogy nem jön be nekem, de ebből szerintem nem lesz semmi. Már úgy értem, hogy nem fogunk járni, vagy ilyesmi...

 Ashley megállt a házunk előtt.

- Bejössz? - kérdeztem tőle mielőtt kiszálltam a kocsiból.

- Szeretnék, de nem ártana kicsit átnéznem a szöveget, meg szeretnék korán lefeküdni. - magyarázta. - Majd talán máskor, oksi?

- jól van. - vigyorodtam el. - Ja és kösz a programot, tök jó volt. - nem hazudtam, tényleg jól éreztem magam. Felfedeztem a vásárlás élményeit.

- Szerintem is! - bólogatott hevesen Emily.

- Akkor holnap találkozunk! - intettem és becsuktam a kocsiajtót.

- Mi meg majd egyszer. - viccelődöt Em. - Szia!

- Helló!

Integettünk, neki egy kicsit aztán bementünk a házba. A nap még csak lemenőben volt, pedig már fél nyolc volt. Igen figyelni kell az órát, mert a nyári idő csalós.

  Miután odabent kipakoltam a sok ruhát, amit vettem - ki gondolta volna, hogy képes leszek ennyit vásárolni - elmentem lezuhanyozni, aztán kiálltam az erkélyre. Egy szál hálóingben voltam, de nem fáztam egyáltalán, sőt most kellemes idő volt odakint.

  Végignéztem a gyönyörű szép városon, és felsóhajtottam a holnapra gondolva. Egy kínszenvedés lesz, leforgatni azt a táncot Roberttel. Volt már ilyen az életben, hogy a két főszereplő nem a valóságban nem kedvelte egymást. Jó lenne azt a jelenetet forgatni, amikor Edward és Bella nincsenek jóban... Azt könnyebb és természetesebb lenne eljátszani!

   Újra fölsóhajtottam és már épp fordultam meg, mikor szembe találtam magam, Emilyvel. Kis híján szívbajt kaptam.

- Emily! - sikkantottam. - Hihetetlen vagy! Nem tudsz krákogni vagy valami, halálra rémítettél!!

- Bocsi. - nevetett. - Szép a kilátás mi?

- Az. - bólintottam még mindig a szívem gyors dobogását figyelve.

- Látom, nagyon izgulsz, a holnap miatt. - mosolygott rám és odaállt mellém a korláthoz. - Ne aggódj, jó leszel, higgy nekem!

- Hinnék, ha nem tudnám milyen a viszonyunk, Roberttel. - csóváltam a fejem. - Talán meg kéne próbálnom, összebarátkozni vele.

- Én biztos ezt tenném... Csak látnom kéne, hogy néz ki. - morfondírozott. - Haj, megnézhetem a neten!- azzal már szaladt is át a szobájába. Kuncogva megráztam a fejem és visszamentem a szobába. Leemeltem egy katalógust a polcról, és ráhasaltam az ágyra. Pár héttel ezelőtt, még nem gondoltam volna, hogy ruha-katalógusokat fogok lesni, de elkaptam Ash-től, meg Em-től.

- jó ég, jó ég, jó ég! - futott be hozzám Emily és mikor lefékezett az ágyam mellett kis híján elcsúszott a szőnyegen. - Ez irtó dögös, nem hiszem el hogy rosszban vagy vele!!

- Emily lassíts!

- De tudod mit, ha végső kétségbeesésedben úgy döntesz, hogy mégsem kedveled, se baj! - guggolt le az ágyam mellé. - Csak mutass be neki, mert akkor kell nekem!

- Jól van. - csóváltam a fejem.

- Uram isten te katalógust nézegetsz! - döbbent le.  - Ruhákról? Beteg vagy?

- Gúnyolódj csak. - fintorogtam.

- Na, én még nézem egy kicsit a tévét. - közölte még mindig hitetlenkedve. - Aludj jól!

- Te is! - mosolyogtam rá és néztem, ahogy kimegy. Lekapcsoltam a villanyt, beállítottam ébresztőre a telefonomat és megpróbáltam elaludni...

(Robert szemszöge)

  Bííp, bííp.

 Az órám csörgött és legszívesebben a falnak vágtam volna, amiért nem aludhatok, addig ameddig akarok. Kinyitottam a szemem, és elárasztottak a tegnap este emlékei. Éreztem, hogy Lena, itt fekszik mellettem, hallottam egyenletes szuszogását. Felsóhajtottam és kimásztam az ágyból, és kinyitottam a szekrényajtót. Felvettem egy kék rövid ujjú inget, meg egy farmert és elindultam a fürdőbe.

- Hova mész? - hallottam meg, Lena álmos hangját.

- Forgatni. - válaszoltam tömören, visszafordulva az ajtóból.

- Miért? - motyogta.

- Mert kell. - Újra a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan rendbe szedtem a hajamat, megmostam az arcomat, és kifelé menet zsebre tettem a mobilomat.

- Robert miért, vagy ilyen? - állt meg a szobám ajtajában, az ajtófélfának dőlve.

- Mert helytelen volt az egész éjszaka. - morogtam és közben a kulccsal babráltam. - Te semmit sem változtál.

- Én lehet, hogy nem. - mondta hízelegve. - De amit érzek az igen. - egyre közelebb jött hozzám.

- Én viszont nem érzek semmit Lena! - néztem a szemébe nyomatékosan. - Tudom, hogy neked csak a pénz számít, meg hogy visszanézhessen rád a képed, velem, egy magazin címlapjáról! Nem kell hülyének nézni!

- Mért hazudsz, Rob? - tette csípőre a kezét. - Tudod, hogy átlátok rajtad.

- Ismered azt a mondást, hogy: Átláthatsz rajtam, de nem láthatsz belém? - Kizártam az ajtót. - Itt a pótkulcs. - letettem a bejárat melletti szekrényre a kulcsot. - Ha elmentél zárd be magad után és tedd a lábtörlő alá! Szia Lena!

 Azzal a megdöbbent képébe csaptam az ajtót. Hihetetlen. Az még egy dolog, hogy nem éreztem semmit, itt belül, az éjjel, de hogy még, hallottam, is az ex barátjának, a nevét is kiáltani... És akkor még azzal a mesével jön, hogy ugyanúgy szeret, mint régen. Na, nem kell engem etetni! Hát az érzés nem kölcsönös!

  Kiszálltam a liftből és olyan slunggal mentem ki az utcára, mint a birodalmi lépegető. megálltam a járda szélén és leintettem egy taxit. Elvitettem magam a stúdióig. Ez a taxis, most szótlan volt, ami most az egyszer nem volt valami jó. Így a gondolataim nyugodtan keringhettek a fejemben.

  Mikor végre megérkeztünk, kiszálltam, a kocsiból kifizettem a fuvart és belöktem a nagy üvegajtót.

Mielőtt bementünk volna a stúdióba, bevittek a ruhatárba. Egy nő név szerint: Sophie Rowlands, rám adott, egy kék, hosszú ujjú inget, egy fekete nadrággal, aztán átküldött a sminkeshez, aki annyi púdert kent az arcomra, hogy már köhögni lett volna kedven tőle, aztán belőtték a hajamat is. Be kellett látnom, hogy sokkal összeszedettebben nézett ki, mint az én kis zselés ügyködésem, otthon a tükör előtt. Látszik, hogy profik.

  Ezek után küldtek csak be a stúdióba. Az persze óriási volt, egy dinoszauruszt is beállíthattak volna ide, minden erőlködés nélkül. A díszlet teljesen fel volt állítva, pöpec volt a berendezés is. mikor éppen el voltam foglalva nézelődéssel, egy szőke hajú 35 év körüli, nő odajött hozzám.

- Robert Pattinson! - vigyorodott el. - Én vagyok a rendező: Catherine Hardwicke.

- Oh, jó napot! - kezet ráztam vele.

- Szólíts csak Catherine-nek.- mosolygott továbbra is. - Gyere, állj, be a helyedre mindenki itt van már!

- Oh. - szuper én jöttem utolsónak valószínűleg rám, várt az egész csapat.

- Nyugodj meg nem késtél el! - nyugtatott meg. Nyilván le lehetett olvasni az arcomról mit gondolok. Vagy a rendezőknek tanítják a gondolatolvasást?

*

  Az egész forgatás jobban sikerült, mint vártam. Úgy látszik Kristen, amikor forgat, teljesen el tud vonatkoztatni a magánéletétől, és az érzéseit egy külön kis buborékba zárja, amit csak akkor pukkaszt ki, amikor végeztünk a forgatással. Ezért irigyeltem, nekem végig az járt az eszemben nehogy elrontsak valamit, de Catherine szerint tök jók voltunk. Ennek mérhetetlenül örültem! Legalább az első forgatáson nem rontottam.

  Forgatás után, mi beültünk a helyi kis büfébe meghinni egy kávét, és haraptunk valamit. Én jól elvoltam Jackson és Kellan társaságában, és néha még Peter is szólt hozzánk egy két szót. Kristen meg úgy tűnt jól érzi magát a lányokkal. Ha ez így megy végig nem is baj, csak a film legyen jó, a mi magánéletünk most nem számít. Csak egy bökkenő van, mint mindig: Ha a csók jelenetet kell forgatnunk, ami számítások szerint, úgy egy hét múlva lesz, akkor mi van? Hogy fogom úgy megcsókolni, Kristent - filmes csók ide vagy oda - hogy közben ki nem állhatunk. Azért valamit csak tennünk kell.

  Mikor a csoport együtt elindult este hétkor hazafelé. Igaz hogy a fiúk felajánlották, hogy hazavisznek, de én nem akartam, hogy külön fuvart vállaljanak értem. Semmi szükség nem volt rá, semeddig se tart bepattanni, egy taxiba.

  Csak azt nem gondoltam, hogy Kristen észjárása is vészesen hasonlít az enyémhez. Ott állt kint az épület előtt.

- Te is taxival mész? - kérdezte mikor odaálltam mellé.

- Aha. - bólintottam. Ez eddig jól megy.

- Hívtam egyet. - közölte. Úgy tűnik ő is próbál normális lenni. Mondom, hogy vészesen hasonlít az észjárásunk!

- Okés. - egyik lábamról átálltam a másikra. - Te hol bérelsz lakást?

- A külvárosban. Chinatown - ban. - válaszolta rám nézve. Most fordult elő ilyen először hogy igazából a szemembe nézett. - A barátnőmmel, Emilyvel béreljük ketten.

Hogy eltaláltam, hogy együtt lakik egy csajjal...

- És te merre bérelsz? - kérdezte.

- Én a belvárosban. - feleltem. - Egyedül egy lakást bérlek. Nem nagy, de nekem tök jó.

Úgy tűnt kicsit meglepődött és újra az utat kezdte pásztázni.

 A mai nap most jutott eszembe először Lena. Remélem megfogadta a tanácsomat és hazament, és nagyon remélem, hogy nem vitte magával a kulcsot. És ha még ott van, mit mondjak neki?

- A mai nap egész jó volt, nem? - szólalt meg megint.

- De szerintem is. - Beletúrtam a hajamba, nem tudván most mit mondjak még. - Mindenki egész normális.

- Egyetértek. - bólintott rá, és elmosolyodott. Beharaptam az alsóajkamat és gyorsan másfelé néztem. Akkor láttam meg a taxit.

Beszálltunk, és az úton teljesen némán ültünk. Kristen is, a sofőr is és én is. De azt hiszem, haladok a cél felé Kristennel való pozitív kapcsolat ürügyén. Aztán majd meglátjuk. Most márt, talán nem utál annyira és én se őt, ez jó jel.