Díj ;) :$

Szabályok:

1. Elfogadja a díjat, aki kapja és megköszöni –hisz, mind etikusak vagyunk :D
2. Közzéteszi a blogján és büszke arra, hogy nem csak egyféleképpen tudunk szerelmesek lenni :)
3. Leírja, hogy számára milyen volt/van az első nagy szerelem - amire sokan mondják, hogy plátói, de ez nem igaz!
4. Tovább adhatja olyanoknak, akik szerinte tudják, mit jelent az a szerelmes történet, ahol nem csak dúl a láw :)

Akkor:

1. Nagyon jól esik, hogy megint gondolt rám, köszönöm Reninek, ezt a díjat!! Nagyon örülök neki!! :$ :))

2. Számomra, lehet hogy hülyén hangzik, de még nem érkezett meg az első nagy szerelem. Volt egy srác aki tetszett, de az csak egy fellángolás-féle volt :$:D

3. Akiknek továbbküldöm: Fanni , Nikki

Még egyszer köszönöm, és a komikat, meg a vélemélnyeket is a fejezethez. A kövi fejezet vasárnap várható ;)
Puszii!!
Regina

28. fejezet

Köszönöm a komikat, és ahogy ígértem, hoztam a fejit ;) Ha hibát találtok, elnézést :/ :( :$ Nem szabok meg komihatárt de azért szeretném a komiznátok :)) Ja és köszönöm a díjat Reninek, amint tudom kiteszem (L) :))

Jó olvasást, puszii!

Szülők…(Kristen szemszöge)

Éjjel úgy értünk haza, mint a félhalottak. Én már annyira fáradt voltam ráadásul, a magassarkú feltörte a lábam. Még lefekvés előtt Robbal fürödtünk egyet, lemostam magamról a fél kiló sminket, és így kerültünk ágyba.

- Még mindig marhára fáj a lábam. – panaszkodtam, mikor leültem az ágy szélére, hogy megvizsgáljam a sebes ujjaimat.

- Rosszul néz ki. – szisszent fel Rob, és megsimogatta a karomat. – Mindjárt leragad a szemem… Jössz?

- Persze. – mosolyogtam, és bemásztunk a takaró alá. háttal feküdtem neki, ő meg átarolta a derekamat szorosan magához húzva.

- Olyan jó megint veled aludni. – mormogtam, és mielőtt még válaszolhatott volna, mély álomba merültem.

*

- Kris! Rob! – rángatta meg valaki a vállamat Emily hangján kiabálva. – Hahó, ébredjetek!

- Mi van? – morogta Rob, és átfordult a hátára.

- Hagyjál, Emily… - kértem és a fejemre húztam a takarót.

- Nem, hagylak, mert anyukád hagyott egy üzenetet a rögzítőn. – húzta ki a párnák a kezeim közül. – Azt mondta, hogy fél kettő körül benéznek, mert itt járnak New York közelében.

- Tessék? – Reggelenként mindig lassú a felfogásom. – Idejönnek? És mennyi az idő?

- Egy óra van. – mondta sürgetve. – Én is csak most vettem észre hogy küldték. nagyjából rendet raktam, de… Próbáljátok meg rendbe szedni magatokat!

- Jaj… oké… köszi, Em! – hálálkodtam és felugrottam az ágyból. Kicsit megszédültem, de odavánszorogtam a szekrényhez és kikaptam egy szürke pólót, meg egy farmert, és hallottam csak az ajtócsukódást hogy Emily kiment.

Nem voltam kifejezetten rosszba a szüleimmel, de kicsit hajba kaptunk mielőtt ideköltöztem New York – ba. Nem volt ínyükre ez az egész hogy itt is egy csajjal lakok majd együtt, mert az emberek mindenféléket pletykálnak majd, ja és az sem tetszett nekik, hogy ilyen messze költözök tőlük, sőt már azzal is bajuk volt hogy felkértek egy új filmre. Sőt igazából, csak apa problémázott ezen. Anya igazából mondjuk úgy beletörődött ebbe. Igazából nem vesztünk össze, de vitatkoztunk mielőtt eljöttem.

- A szüleid tudják, hogy itt lakom? – kérdezte kissé idegesen Rob miközben felrángatta magára a nadrágját.

- Nem… - vallottam be. – Nagyon rég beszéltem velük… Istenem úgy sajnálom, Rob! Menj el nyugodtan valahová addig, úgyse maradnak sokáig szerintem.

- Dehogy megyek! – tiltakozott.

- Csak…olyan hülyén érzem magam. – vörösödtem el felvéve a pólómat. – Én nem akartam elmenni a családodhoz, mert túl gyorsnak találtam, én meg erre kiteszlek ennek…

- Kristen, semmi gond. –t ette a vállamra a kezét. – Komolyan! Megbirkózok vele!

- Ezek után bármikor, akár most rögtön elvihetsz a szüleidhez. – mondtam neki.

- Rendben… - ajkát az enyémre nyomta és egy rövid csók után odasiettem tükörhöz, gyorsan rendbe szedtem a hajamat, felgumiztam és Rob is zselézett a sajátján, hogy nézzen ki valahogy. Ezek után gyorsan rendbe raktuk az ágyat. És még a maradék öt percben mindketten bekaptunk egy müzli szeletet is. Főztem le kávét is, de arra már nem volt időnk, mert már a fekete kocsi leparkolt le is parkolt az utcán.

- Nem látszik rajtam, hogy karikásak a szemeim? – néztem Robra aki csak mosolygott.

- Szép vagy. – jelentette ki, pire elpirulva hajtottam le a fejemet. – Minden rendben lesz híd el, oké?

- Jól van, csak essünk túl rajta. – kuncogtam, és miután csöngettek kisiettem, hogy ajtót nyissam nekik. Rob és Emily csak lassan jöttek utánam.

- Sziasztok! – Mindkettőjüket egy-egy ölelésben részesítettem, aztán beljebb invitáltam őket. A két másik lakótársam, egy kis mosollyal ácsorogott a hallban.

- Anya apa, hadd mutassam be Robert Pattinsont, a barátomat. – Anya kissé furcsán nézett, de egy őszinte mosollyal rázott kezet Robbal. Aki nem ismeri apámat, az nem veszi észre hogy apa mosolya viszont csak erőltetett. – Ő az a fiú, akivel egy filmben játszunk.

- Örülök, hogy megismerhetlek, Robert. – mondta apa és ők is kezet ráztak. Ez eddig egész jól megy.

- Emily-t meg már ismeritek. – intettem az említett felé, aki intett egyet.

- Jó napot.

- Szervusz.

Pár percig csönd volt aztán támadt egy ötletem.

- Mi lenne, ha beülnénk a nappaliba? – vetettem fel és mutattam az utat a helységig. – Üljetek csak le… Kértek kávét?

- Elfogadunk egyet. – bólintott anya.

- Mindenkinek hozzak? – kérdeztem, az ajtóban állva.

- Én nem kérek, köszi, már ittam reggel. – rázta a fejét Em.

Bólintottam és kimentem a konyhába. Útközben jó nagy levegőket vettem, és fújtam ki. Gyors számolást végeztem, hogy hányan vagyunk majd négy bögrét vettem le, és töltöttem meg kávéval. Mikor visszatértem, hulla csend fogadott. Na, szép…

- Tessék. – mindenkinek a kezébe adtam a bögréjét és letelepedtem Rob mellé, aki megeresztett felém egy bíztató mosolyt. Tehát még nem akar elmenekülni, ez jó jel.

- És mi újság otthon? – érdeklődtem, csakhogy megtörjem ezt a kínos csendet.

- Minden rendben. – vont vállat Anya. – Cameron, az új képregényén dolgozik. Ja és felújítottuk a földszintet.

- Komolyan? - csodálkoztam el. – Kifestettétek?

- Igen, meg vettünk új ülőgarnitúrát. – folytatta apa. Nem voltam dühös hogy ezt nem mondták meg nekem, hisz én se szóltam Robról. Ha ki akarnak festeni, meg bútort akarnak vásárolni, akkor tegyék nyugodtan. Már nem lakok ott.

- Ez klassz. – mosolyogtam. – Majd a szünetünk alatt megnézem.

- Tényleg! Befejeztétek a filmet? – kapott a szavamon, anya. – Jó lett.

- Hát még nincs kész teljesen. – Rob most szólalt először a köszönés óta. – Még vágnak rajta, hangeffekteket adnak hozzá, de a mi munkánk egyelőre véget ért.

- Már kíváncsiak vagyunk rá. – bólogatott anya lelkesen, de én a magam részéről kételkedtem a többes számban. Kizárt, hogy apát annyira érdekelné a filmem. Eddig talán két filmemet nézte meg, úgy nagyjából.

- Hamarosan láthatjátok. – vontam vállat, aztán én is felhajtottam a kávém maradékát. – Jó lesz a bolognai ebédre, mert azt terveztünk,

- Nem maradunk sokáig, mert ebédre Killerékhez vagyunk hivatalosak. – mondta apa legyintve.

A Killer család, apáék ősrégi barátai voltak. Emlékszem egyszer még ki is kezdett velem, a fiuk. Az nem volt egy szép emlék…

- Üdvözlöm őket. – Gondolom, majd átadják neki, azzal a füllentéssel, hogy nem volt időm elmenni. és amúgy is úgy tűnik Cam, se megy velük, meg felesleges is lenne. Elvégre már Peter, a fiuk is 25 éves, nem hinném, hogy még otthon tartózkodik, bár abból a kaszanovából mindent kinézek.

- És Robert mióta lakik itt? – Apa érdeklődésnek szánta a kérdését, de nekem inkább hangzott számonkérésnek.

- Pár hete. – saccoltam meg Robra nézve, aki helyeslően bólogatott. – Igazából már hónapok óta együtt vagyunk.

- Szép idő. – előzte meg anya apát a válasszal.

- Az. – helyeseltem.

- Megmutatod a házat? – kérdezte anya kíváncsian, mire kapva a szaván bólogattam.

- Persze gyertek! – vágtam rá és felpattantam. Mikor elindultam, mindenki követett. – Ez itt a konyha. - mutattam be a boltíves ajtón, aztán mikor jól megnéznék felfelé vettem az irányt. – Itt a fürdő, a mi szobánk, Emily szobája, és egy vendégszoba. – nyitottam be sorba, az egyes helységekbe.

- Otthonos. – jegyezte meg anya mikor körbe értünk a túrán. – Szép házat választottatok!

- Ugye? – vigyorogtam, lefelé menet, és meg sem lepett, hogy apu nem szól semmit. – Üljetek csak vissza, én pattogtatok kukoricát. – tettem még hozzá mikor leértünk, és míg ők a nappaliba és a konyhába mentem.

A kamrából előszedtem egy pattogtatni való kukoricát, majd egy ollót hívva segítségül kibontottam. Azt hittem szívbajt kapok mikor megfordulva apával találtam szembe magam.

- Jesszus, apa, halálra ijesztettél. – hajoltam le a zacskóért, amit ijedtemben kiejtettem a kezemből.

- Bocsánat. – szabadkozott, miközben és beraktam a mikroba a popcornt. – Beszélnünk kell!

- Miről? – kérdeztem könnyednek hangozva.

- A barátodról. – bökött kifelé a hüvelykujjával. – Nem tetszik ez nekem.

- Akkor még jó, hogy nem te jársz vele. – forgattam a szemem, és igyekeztem csak a mikroban forgó zacskót bámulni.

- Kreisten, ugye tudod hogy ez így nem helyes! – folytatta azért csak tovább.

- Mi nem helyes? – most már ránéztem. – Az hogy szerelmes vagyok, vagy mi?

- Nem, az nem helyes, hogy itt élsz vele együtt. – magyarázta. – Azt mondtad csak pár hónapja jártok.

- Szerintem inkább már, mint csak pár hónapja. – sóhajtottam föl. – És amúgy is, bízom, Robban. Tudom, hogy nem tenne semmit, és nagyon szeretjük egymást…

- Akkor sem jó. – akadékoskodott tovább. – Mit gondolnak mások? Hogy egy srác két lánnyal, lakik együtt egy házban.

- Emily és Robert barátok. – kezdtem kijönni a sodromból.

- De ezt mások nem tudják…

- Akkor azoknak nyilván nincs közük hozzá. – tártam szét a karom kissé felemelve a hangom. – Nem érdekelnek mások, én élem az életemet és kész. Miért nem bírod őt?

- Nem arról van szó! – ő is hangosabbra vette a hangát. – Hanem a helyzetről.

- De igenis arról van szó, apa, ez süket duma! – vágtam vissza. – Téged egyedül az zavar, hogy nem Peter Killerrel jöttem össze, ahogy te akartad, az biztos nem zavart volna, vele összeköltözök az együtt töltött hónapok után!

- Igen, mert Peter, tisztelettudó, kedves úriember volt. – mondta, mintha Istenről beszélne.

- Azt se tudod, hogy Robert milyen, nem is ismered, de máris ítélkezel! – vágtam a fejéhez. – Nem tudom mit vártál, hogy én még 60 évesen is nálatok élet majd a papucs férjemmel, és együtt kötögetünk majd a hintaszékben?

- Te ne merj velem ilyen hangnemet használni! – mutatta fel fenyegetően az mutatóujját.

- Felnőttem apa az istenért! – csaptam a konyhaultra, épp mikor megszólalt a mikro. – Nem láncolhatsz magadhoz, önálló éleztet élek!

- Szívem, mi folyik itt? – sietett be anya, mögötte Robbal és Emmel.

- Akkor mi most elmegyünk és itt hagyunk, az önálló életeddel. – megvetően körbemutatott a konyhában. – nem fosztunk meg tőle!

- Helyes! – Rob mellém állt és megfogta a karomat. – Sziasztok!

Apa sarkon fordult és kivágtatott a konyhából, de még visszaszólt anyának, hogy menjen.

- megyek! – kiáltott vissza anyám és bocsánat kérően nézett ránk. – Örülök, hogy megismerhettelek, nagyon jót beszélgettünk. – tette Rob vállára a kezét, mire Robert elmosolyodott.

- Én is, örültem. – biccentett.

- Sajnálom. – sóhajtotta anya aztán egy „Sziasztok” után kiment ő is a házból. Pár percig nem szóltam semmit csak kivettem a kukoricát a mikroból és az Emily által levett tálba öntöttem, ki, de ahogy a szemeteshez fordultam, hogy kidobjam a megüresedett zacskót, a könyökömmel véletlenül levertem azt. Akkor szakadt el a cérna, és kijöttek a könnyeim. Kétségbeesetten rogytam a kőre, és csak sírtam.

- Édesem, nincs semmi baj. - ült le mellém Rob.

- Úgy sajnálom, Rob. – temettem az arcomat az ingjébe. – Amiket mondott rólad az…

- Csss. – csitított Rob a hátamat cirógatva.

- El kellett volna menned, mikor jöttek. – csóváltam a fejemet.

- Dehogy kellett volna. – mormogta. – Anyukáddal jót beszélgettünk, míg ti idekint voltatok, igaz, Emily?

- Igaz. –guggolt le Em is.

- tényleg. – szipogtam.

Igenlően bólogattak.

- Nem kell sírni. – vigaszalt Kris.

- Tudom… - megtörölgettem a szemet. – Nem tudom miért is csodálkozom, hiszen apám ilyen volt mindig is.

- Ne foglalkozz ezzel. – legyintett Rob. – Felejtsük el jó. Neked nem kell magyarázkodnod, nem kell sírnod, te nem tettél semmi . Sőt… Köszönöm, hogy olyanokat mondtál rólam. – hálásan csillogó szemekkel nézett rám.

- Mindent komolyan gondoltam. – mosolyodtam el. – És köszönöm, hogy nem menekültél el…

- Nem szokásom. – fogta meg a kezem és segített fel a földről. – Nyugodj meg szépen jó?

- Igyekszem… - fújtam ki a levegőt, aztán elkezdtem felsöpörni a kukoricát. – Majd csinálok másikat. A bénaságom…

Láttam a szemem sarkából, hogy Rob megcsóválta a fejét.

- Menjetek csak, kicsit szeretnék egyedül lenni, ha nem baj. – motyogtam a partvisra szegezve a tekintetemet.

- Persze hogy nem. – mondta Rob.

- Nekem úgyis indulnom kell forgatni. – tette még hozzá Emily aztán kimentek, a konyhából magamra hagyva egyedül a hülye gondolataimmal…

News :))

Helló!

na új hírekkel jövök! Ez után a fejezet után már csak a következő filmig való szünetükről lesz szó a fejezetekben. Persze nem lesz eseménymentes, de szerintem jók lesznek. :$ Ez úgy 5 fejezeten át lesz, és utána már jön a második része :)) Mert lesz 2. Kulisszák szerelmesei!! :)) Remélem örültök!

Regina

U.i.: A kövi fejezet szerda- csütötök körül várható! :))

Hírek :)

Hellósztok!

A frissel kapcsolatban annyit, hogyha addigra összegyűlik az 5 komi akkor már kedd-szerda körül olvashatjátok az új fejezetet! :)

 A másik ami miatt írok, az hogy van egy másik blogom, egy Twilight fanfic. Nem új, csak az a helyzet, hogy ihlet-hiány és idő-hiány miatt abbahyagytam egy időre mosdt kezdtem el újra írni rá. A helyzet az hogy újra fel kéne éleszteni egy kicsit a blogot, úgy ha lehet akkor benéznétek, olvasnátok és komiznátok? Sokat segítene :// :) Katt IDE!

 Előre is köszönöm!

Regina

27. fejezet

Na meglett az 5 komi úgyhogy előbb hoztam a fejezetet! ;) Remélem örültök nekem!! :D :)) :P *-* Na de jó olvasást és megint 5 komi a határ! :)

Az after-party

(Kristen szemszöge)



- Nagyon jól nézel ki! - jelentette ki elégedetten, Emily miközben mindketten a tükörbe néztünk. Az égszínkék, ruhám egészen a térdemig lógott,rajta egy nagy ilágos selyemövvel. A hajam, begöndörítve omlott a vállamra, az arcomra pedig rá se ismertem. Sose voltam még így kisminkelve.

- Szóhoz sem jutok. - ámultam el. Em remek munkát végzett. - Köszönöm Emily!

Megöleltem ő meg nevetett.

- Nincs mit. - biccentett. - Mikor is kezdődik?

- Négykor. - eleltem ma már vagy húszadszorra. - Még van fél órám. Megiszunk egy kávét?

- Megihatunk. - bólogatott lelkesen, és követett lefelé a lépcsőn.

- Nem tudok menni ebben a massarkúban. - panaszkodtam, mikor leértünk az emeletről.

- nem is kell sokat menned benne. - mondta Emily vállat vonva. - Nem túrát terveztek, vagy, de?

- Nem, de nagyon magas a sarka.

- Csak 7 centis, ne nyafogj már. - a kezembe nyomta a kávésbögrémet. - Izgulsz már?

-Egy kicsit. - vallottam be miközben leültünk, a nappaliba. -Végre láthatom Robettet!

- Ó, hogy innen fúj a szél. - húzogatta a szemöldökét, miközben Holly felufronn mellém, egy kis simogatásért. - Ott találkoztok?

- Aha. - ittam a kávémból pár kortyot. - Már nagyon hiányzik.

- Elhiszem. - mosolygott. - De akkor rendben van a vasárnap, ugye?

- A Jesse-s dolog? - vigyorogtam. - Hát persze, elhívtad már?

- Igen még szerdán. - kicsit elpirult.

- És nekem nem is montad? - úgy tettem mint aki felháborodik. - Ejnye!

- Bocsi. - szabadkozott.- De ugye Robon kívül azért a bulit is várod, ugye?

- Persze! - bólintottam. - Ash, biztios megint egy remek bulit hozot össze. Ehhez nagyon ért. Szinte hobbi szintű ez nála.

- Igen, ismerem. - legurította az utolsó csepp kávéját is. Én is megittam a maradékot, aztán felvettem egy kák bolerót, és Em, kikísért a kocsiig.

- Nagyon jó szórakozást! - kacsintott rám. - Ha éjfél után jössz, akkor lehet hogy már nem leszek fent.

- Aldj csak nyugodtan, majd holnap tartok élménybeszámolót. - kuncogtam, aztán kinyitottam a volán felőli ajtót. - Szia, és egyedül ne menj sehová!

- Nem megyek, anyu. - kuncogott, de tudtam hogy komolyan veszi. - És nem felejtem el megetettni Hollyt! Szia!

Beszálltam, és még egy utolsó integetés után elmentem a ház elől. Alig volt negyed óra mire elértem az éttermet. Szíbdobogva vettem észre Rob kocsiját, a parkolóban. Beálltam mellé az üres helyre, és kipattantam a kocsiból. Gyorsan hátrasiettemn az udvarra ahogy a cipőm engedte. A sátorban már ott voltak egy páran. Ashley, Kellan, meg talán még Nikki is, és persze Rob. szerelmem rögtön észretvett ahogy közeledtem a sátor felé. felállt a székről és idejött hozzám, hogy jó szorosan megöleljen.

- De hiányoztál! - súgta a fülembem.

- Te is nekem! - kuncogtam, és egy észveszejtő csókban részesített, ami tovább tartott mint képzeltem. Aztán kézen fogott és elindultunk az asztalhoz.

- Gyönyörű vagy. - bókolt útközben.

- Te is jól nézel ki. - néztem végig az elegáns ruházatán. Egy kék inget viselt, hozzá illő nyakkendővel, és fekete nadrággal. Nem tudtam nem észrevenni hogy tök véletlenül öltöztünk össze. Ezen elmosolyodtam.

- Sziasztok! - üdvözöltem a többieket is mikor beértünk a sátor alá.

- Kristen, de szép vagy! - sietett ide hozzám Nikki. - Nagyon tetszik a ruhád!

- Te sem panaszkodhatsz. - mosolyogtam, pironkodva. Nikkin egy piros, combközépig érő egyszerű, de szép piros ruha volt, hozzá klasszul kisimított hajjal, és magassarkú bordó cipővel. Ashley éppen a virágok rendeszkedését félbehagyva tipegett ide hozánk.

- Ashley jó a ruhád. - öleltem meg lelkes színésztársamat, aki egy citromsárga félvállas lenge ruhát, hozzá felkontyozott hajat és egy topánt viselt amin meg is lepődztem, mivel imádta a magassarkúkat, pont mint Emily.

- Neked is. - nevetett Ashley.

- Szép lett a sátor. - néztem körül most igazán. az asztalon néhol gyertyák voltam, maga a díszítés bordó volt, és a székekre is bordó masnikat kötöttem. - Jó helyet választottál.

- Ugye? - húzta ki magát a szervező, és rohant köszönteni Elisabeth-tet, aki épp most jött erre, bézs színű blúzában és fekete szoknyájában.

- Milyen volt a szüleidnél? - érdeklődtem Robtól, miután leültem mellé.

- Jól éreztem magam. - mosolygott. - mindenki minél előbb találkozni szeretne veled, főleg lizzy és Victoria.

Elpirulva mosolyogtam és a kezemet keztem fixírozni, de Rob az állam alá nyúlva megakadályozta ezt.

- És itthon milyen volt? - kérdezte egy félmosollyal az arcán. - Minden rendben volt?

- Többnyire... - motyogtam és a mosoly lehervadt az arcomról.

- Mi történt Kristen? - Rögtön aggódott.

- El kell mondanom neked valamit, de... élek, hpogy nagyon mérges leszel. - hebegtem. Nem most akartam elmondani neki, ztönkretéve az egész estét, de jobb hamarabb túlesni rajta.

- Nem tudhatod amíg nem mondtad el...

- Hát jó. - nagy levegőt vettem. - Aznap a stúdióban amikor interjúkat adtunk.. megkeresett az egyik haverom. Egyszer mikor még nem voltunk együtt elhívott randizni, de én azt hittem csak barátként akar találkozni velem, de mkiderült hogy nem. Ezért mondtam neki hogy nem akarok járni vele. De ő ebbe nem tőrődött bele. - kicsi szünetet tartottam. Rob összeráncolta a homlokát áés sóürgetve nézett rám. -Eljött a stúdióba és megcsókolt. Persze ellüktem magamtól, és lekiabáltam a haját hogy mit képzel, habár lehet le kellett volna kevernem neki egyet...

- Mért nem mondtad el? - szakított félbe. Nem tűnt dühösnek, az arca ugyanolyan volt mint eddig.

- Nem tudom, tényleg. - hadartam. - Olyan gyorsan történt, és annyira megalázónak éreztem magam, hogy egyszerűen képtelen voltam ezzel elrontani a jókedvedet...

- Folytasd... - kérte.

- Most pedig mikor elmentünk Emilyvel egy kávézóba, ott volt és veszekedtem vele. - folytattam. - Mert még mindig tetszem neki, és nem hagyott békén ezzel. Megint próbált elhívni randira. Pedig mondtam neki hogy mással járok, de aztán csak nem fejezte be úgyhogy otthagytam. Kérlek... ne legyél dühös...

- Rád nem vagyok az. - emelte ki a szót. - Viszont arra a gyerekre nagyon is. Ki az?

- Adam... - feleltem. - Adam Brest.

- Hm.. - morogta elgondolkodva. mintha azt fontolgatná, hogy verje szét.

- Rob... - fogtam meg a kezét, mire kissé ellágyult és rám nézett. - ne csináld ezt! Vége van, leráztam. Kész.

- Gondolod te. - csóválta a fejét. - Nem tetszik ez nekem... mi van ha megint baj lesz belőle.

- Ne törd ezen a fejed. - kértem. - Fölösleges, egy hülyegyerek, aki fel sem érhet veled. Ha csak ennyi telik tőle hogy mindig veszekszik velem akkor ez az ő szegénységi bizonyítványa. Felejtsük el jó.

Két keze közé vette az arcomat, és a tekintetét az enyémbe fúrta.

- Nem akarom hogy a közeledbe menjen, érted? - suttogta. - Soha többet.

- Ha rajtam múlik, nem fog megtörténni. - ígértem, megfogva az arcomon lévő kezét.

- elfelejtjük. - lehelte és egy gyengéd, de ragaszkodó csókot kaptam tőle.

- Olyan jó hogy most már nincs titkom előtted. - sóhajtottam fel, mosolyogva.

- Ezentől mindent el kell mondanunk egymásnak, oké? - simogatta meg az arcomat aztán kicsit távolabb húzódot, de a kezemet azért megfogta.

- Oké. - helyeseltem.

Ekkor érkezett meg Catherine is, hosszú szőke haját begöndörítette, és egy hosszú bordó ruhát viselt. Mosolyogva integetett mindenkinek, aztán leült az asztalfőre. Miután a pincér mindenkinek kihozta a kívánt italát, Ashley felállt a pezsgős poharával.

- Üdvözlök mindenkit ezen a bulin. - kezdte kicsit lámpalázasan. - Azért szerveztem ezt az úgymond After-party-t, mert szerintem nagy dolog, hogy egy ekkora nagy sikerűnek ígérkező filmet leforgattunk, és ezt gondoltam meg kell ünnepelni. Gratulálok mindenkinek, a színészeknek, és a rendezőnknek egyaránt, ezért a filmért, a többieknek akik ebben közreműködtek, egy kis ajándékkal kedveskednénk azokat majd postán továbbítjuk nekik. Mindenkinek jó szórakozást, és mégegyszer gratulálok. Mindenki felemelte a poharát és aztán ittunk a pezsgőből, ami elég finom volt.

- Biztos hogy minden rendben? - tettem a kezemet Rob vállára.

- Hát persze. - mosolygott rám bíztatóan. - Nekem is volt egy ilyen incidensem, emlékszel? Mikor--- mikor kicsit összekaptunk.

- Ha nem muszáj nem idézem fel. - ráztam a fejemet. - Nem szeretném ha most is szétmennénk.

- Nem megyünk szét. - simított végig a kezemen, ami még mindig a vállán pihent. - Szeretlek. - azzal egy apró puszit kaptam a homlokomra.

- Én is téged.

- A mi Edwardunk és Bellánk. - kiáltotta Kellan, és röhögve beleboxolt Rob vállába. Mi

denki nevetett.

- Hihetetlen hogy ti a valóságban is szeretitek egymást. - mosolygott hitetlenkedve Catherine. Robbal egymásra mosolyogtunk.

- Csak a valóságban kár hogy egyikőtök sem vámpír. - húzta el a száját Kellan. - Akkor sokkal... izgisebb lenne.

- Az biztos... - kuncogott Rob. - Meg sokkal brutálisabb is.

Ezen csak nevettünk, aztán mindenki elbeszélgetett a mellette ülővel. De mi aztért folytattuk a táesalgást Kellannal.

- És mi a helyzet, Lindsay-vel? - kérdeztem tőle. - Együtt vagytok, ugye?

- Persze. - bólogatott Kel és mosolygott közben. - Nagyon jól megvagyunk. Sőt főzni is tud úgyhogy megtartom.

- Összeköltöztetek? - nervettem az előző kijelentésén.

- Gyakolatilag igen. - vont vállat. - Még nincs nálam az özes cucca és hétvégén még hazajár a szüleihez, de egyébként igen, nálam lakik.

- Ez szuper! - mondtam nagy vigyorral. - Örülök nektek!

- Én is. - helyeselt Robert. - fejlődsz, haver! - bökte oda Kellannak, aki erre csak grimaszolt egyet.

- Vicces vagy... - morogta de azért elvigyorodott, velünk együtt.

Újra jött a pincér, mindenki rendelt magának főételt aztán újra folytatódott a beszélgetés egymás között.

- Furcsa hogy vége van a filmnek, ugye? - szólt mellőlem Nikki.

- Igen eléggé. - értettem egyet. - Mennyi szünetünk lesz az Újholdig?

- Három azt hiszem. - gondolkozott el. - Vagy négy de három tuti.

- Azt már nem Catherine forgatja, nem? - halkabbra vettem a hangomat.

- Nem, úgytudom valami férfi. - felelte kicsit elhúzva a száját. - Kár, szerintem Catherine igenis jó renbdező volt.

- Nem hiszem hogy azért cserélik le mert nem tetszett nekik. - ráztam a fejem. - Úgy tudtam mindegyik részt más forgatja le.

- Mondjuk igaz. - nyámmogta, aztán egy darabig csendben voltunk.

Vacsora után, Ash bekapcsoltatta a zenét, így már kicsit hangulatosabb volt. A pincérek elvitték a tányérokat, és páran kértek, még inni, köztük én is.

- Míg jön a kólám elmegyek mosdóba. - mondtam Robnak, s miután bólintott hogy vette az adást, felálltam és bekopogtam a mosdóig. Igazából nem kellett vécére mennem, csak egy kis csöndre vágytam,úgyhogy megigazítottam a hajamat, bár a lakk amúgy is összetartotta, és a sminkemen is javítottam itt ott, aztán pár perc múlva visszamentem a sátorba, de Robot nem láttam ott.

- Kihozták a kóládat. - bökött a poharamra Nikki.

- Oh, kösz.- beleittam a szénsavas italba aztán újra hozzá fordultam. - Robert?

- Asszem Jack-kel ment ki cigizni. - intett a kapu felé.

- Szóval még mindignem szokott le róla? - kunciogtam, miközben felálltam.

- Jackson? - húzta fel a szemöldökét nikki. - Áh, dehogy szokott le.

- Gondoltam.. - legyintettem. - Tényleg nehéz eset.

- Az biztos!

Elindultam kifelé, és mikor már a követ úton jártam ami a kapuhoz vezetett megláttam Robertet és Lena-t. A csaj egy buta vigyorral az arcán magyarázott valamit Robertnek, Rob pedig dühösen kiabált vele.

- Miért nem tudsz eltűnni végre az életemből?? - tárta szét a karját Rob.

- Ne csináld már, Rob... - nyávogta a csaj és kihívóan mosolyogva közeledett Roberthez aki meg ezzel egyidőben hátrálni kezdett. Akkor indultam meg feléjük.

- Mi a francot keresel itt?! - rivalltam rá Lena-ra, aki hirtelen megtorpant és mikor odaálltam Rob mellé, aki átkarolt gonoszul vigyorgott.

- Oh, két szerelmes pár. - Úgy nevetett mint aki berúgott. - Nehogy azt hidd hogy téged szeret... Ki vagy te hozzám képest?

- nem volt elég az a pofon, amit a boltban kaptál tőlem? - morogta Rob, a fogait összeszorítva. - Szeretnél a másik arcfeledre is egyet?

- Ha te adod akkor szeretnék... - hízelgett a csaj.

- Te tiszta hülye vagy! - fintorogtam, és kézen fogtam Robertet. - Gyere menjünk vissza!

mikor elindultunk, a csj elkapta a karomat, és akkor megéreztem az alkoholt.

- Ne hogy azt hidd hogy van esélyed...

Nwm tudta befejezni a mondatot mivel, kapott tőlem egy pofont. A csattanásra még Jackson is felfigyelt aki abban a pillanatban lépett be az udvarba.

- Szállj le Robról! - visította a lány és most én kaptam egy pofont. Rob ekkor elém ugrott és nagyot taszított az exén, aki gyerekes meglepődéssel nézett rá.

- Nehogy már ő kelljen neked! - intett felém hetykén. - Ki ez te?

- A lány akit szeretek. - Rob elkaptam Lena kezeit amik megindultak felé, az én szívem pedig meglódult erre a mondatra. - Őt szeretem és nem mást, legfőképp nem téged! Úgyhogy utoljára mondom: Kopj le rólam, vagy nem lesz jó vége! Tudod büntetik a zaklatást...

- Zaklatást? - visszhangozta a szót Lena. - Nem emlékszel mi volt régen? Amikor még együtt voltunk? Gondolj bele Rob mi lenne ha őjra megpróbálnánk?

- Meghalnék, az lenne. - vágta rá Rob és ellökte a közeléből a lányt. - Vagy ha nem akkor csak az elmegyógyintézetbe zárnának, miattad. Húzzál innen, jó? Jó messzire többet nem akarlak látni!

- Ch... - Lena sarkon fordult és kiszaladt az utcára. Akkor éreztem csak igazán a fájdalmat az arcomon. Égni kezdett a tenyér nyom.

Rob idejött hozzám és az arcomra érintette a kezét.

- Nagyon fáj? - suttogta bánatosan és dühösen.

- Megmaradok, ne izgulj. - nyugtattam meg. - Látszik a helye?

- Eléggé. - húzta el a száját. - Gyere hűtsd le egy kicsit...

Kézen fogott hogy bemenjünk a WC-be. Nem jött be velem, kint az ajtó előtt várt meg. Tényleg eléggé látszott a vörös tenyérnyom. Csak azt tudom remélni, hogy az ő arcán is így nyoma maradt az én ütésemnek. Még mindig bizsergett tőle a kezem.

Miután rátettem egy kis vizet, és az lehűtötte már kicsit jobb lett, még egy kis alapozót rákentem, amit Emily rakott be a kis retikülömbe, aztán kimentem, Robhoz. Szomorú arccal ült a padon és csak arra emelte fel a fejét mikor kijöttem. Leültem mellé és a vállára hajtottam a fejemet.

- Úgy sajnálom. - mondta kissé mérgesen. - Tudod mit tudnék most tenni?

- Ne te sajnálkozz. - csóváltam a fejemet és megfogtam a kezét. - Te nem tehetsz semmiről.

- Nem hiszem el, hogy még mindig nem tud leszállni rólam... - sóhajtotta. - És ráadásul bántott is.

- De én is őt. - mutattam fel a mutatóujjamat. - Még mindig sajog a tenyerem, úgyhogy neki is lesz egy emléke erről.

Erre kicsitr elmosolyodott.

- Ugye tudod hogy csak is téged szeretlek? - ölelt át. Elmosolyodtam ezen a kijelentésen.

- Hát persze. - feleéltem csöndesen. - De ezt te is tudod, az én részemről, ugye?

- Tudom. - elengedtük egymást.

- Össze kéne zárni őt meg Adam- et. - csóváltam a fejemet. - Ugyanolyan piócák.

- Különös emberek az biztos. - sóhajtott egy nagyot. - Szépen kezd eltűnni a folt... Visszamenjünk,?

- Menjünk. - bólintottam rá, felálltunk a padról. A derekamra csúsztatta a kezét és így mentünk vissza a társasághoz. Leültünk a helyünkre. Jack mikor meglátott minket felállt és odajött hozzánk.

- Minden oké? - kérdezte suttogva.

- Minden. - bólogattunk.

- Hogy van az arcod, Kristen?

- Már jobban köszi. - mosolyodtam el halványan.

- Te is jó nagyon ütöttél, gratulálok. - kuncogott Jackson. - De megérdemelte. Nagyon ledöbbentem ezen... na visszamegyek a helyemre.
Azzal otthagyott minket. Robbal váéltottunk egy hússzú csokot aztán megpróbáltuk élvezni a buli hátralévő részét, nem tudván meddig is fog ez tartani

Frissel kapcsolatban...

Sziasztok!

Az új fejezet hétfőre várható, HA kapok még 3 komit! Ha hétfőig nem lesz meg az öt komi akkor később hozom... :)) Köszönöm azoknak akik eddig írtak, tök jólesik! *-* (L) Szóval, aki szeretné hamar a kövit, az írjon hozzászólást, okés? ;)

Regina

U.i.: Nagyön örülök, még a 23 rendszeres olvasómnak! :)) Tök jó hogy ennyien olvastok *-*

Díííj!!! :) :P =)

Köszön szépen a díjat Reninek, örülök neki!! *-* :$ :D

3 dolog rólam:

- Szeretek olvasni, de csak olyan könyveket amik nekem tetszenek :P

- Szeretnék egyszer az életben eljutni a Harry Potter világa kalandparkba :))

- Szeretem, a Fantasy- könyveket/filmeket

Akiknek továbbküldöm:

- Fanni

- Nikki

- Tia



26. fejezet - Extra :))

Még nem jöttek vissza hozzám a cuccaim, de gondltam rátok és újból nekiveselkedve megírtam nektek! :)) Remélem értékelitek és ezért elnézétek nekem a hibákat, mert nem sikerült átnéznem :$ :)
Na jó olvasást áés ajándékozzatok meg sok komivaal!! :D

Családi napok...

Kijöttem a fotocellás ajtón, s igaz hogy csak egy bőröndöt hoztam magamal, de nem volt kedvem cipelni, úgyhogy igyekeztem vadászni magamnak egy kocsit amire a csomagomat tehetem, miközben kikerestem Kristen számát a telefonomból. Remélem minden oké otthon...


- Helló, Rob, Emily vagyok. - Emily vette fel a telefonját. Valahová elment egyedül és még a mobilját is otthonhagyta?

- Szia, Emily. - köszöntem vissza kissé feszültenélreállva a folyosón. - Kris ott van?

- Alszik. - felelte Emily, és ekkor egy nagy kő esett le a szívemről. Nem ment sehová... - Fontos? Felkeltsem?

- Nem, hagyd csak aludni. - mondtam gyorsan. - Csakl megígértem neki hogy felhívom ha leszálltam a gépről.

- Minden oké? - kérdezte Em.

- Persze. - válaszoltam mosolyogva. - Ha felébred megmonmdanád neki hogy kerestem?

- Megmondom neki. - biztosított. - További jó pihenést!

- Köszi. - kuncogtam. - Akkor szia!

- Szia!

Visszatettem a zsebembe a mobilt.

Nehezen sikerült kocsit szereznem, mivel az emberek lökdösődtek, értük, és mikor végre sikerült egyet kifognom, félretoltam az útból, és odmamentem a futószalaghoz. Pár kör után jött az enyém is, amit gyorsan lekaptam onnan és villámgyorsan ráraktam a kocsira, majd kitoltam a másik önműködő ajtón.

Reménykedtem hogy apa már itt van, ugyanis farkas éhes voltam. Ehettem volna a repülőn is - persze méregdrágán - de anya otthon készül, nem akartam megbántani hogy nem otthon ebédelek, és egyébként is, a házi étel mindig sokkal jobb mint amit a repülőn adnak, és hozzáteszem, egészségesebb is.

Odakint kicsit volt csak hűvös, viszont - ami Londontól megszokott - esett, és a nap a felhők mögé rejtőzött. Mielőtt még jobban rákezdene az eső, gyorsabbra vettem a tempót, és közben a szememmel kezdtem keresni, a család piros Opeljét. Nem volt könnyű hiszen a parkoló, tele volt kocsikkal és nem csak egy piros színű volt közöttük. Sóhajtva vettem elő a mobilomat a zsebemből hogy megcsörgessem apámat, mikor valaki idelépett hozzám. Egy tizenéves lány volt aki a kezében szorongatott egy papírt meg egy filctollat. Kék szemeivel félénken méregetett, így bíztatóan elmosolyodtam.

- Megtennéd hogy... - nyújtotta felém a papírt, mire bólintottam és gyorsan aláfirkantottam a nevem.

- Tessék. - biccentettem, mire óriási vigyorral az arcán, elmotyogott egy "köszönöm"-félét aztán visszarohant a barátnőihez. Akkor láttam meg apát integetni a közeli kocs mellől. Gyorsan odarohantam, hozzá.

- Szia, Apa! - kezet fogtunk aztán féloldalasan magához ölelt.

- Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott és felnyitota a csomagtartót.

- Majd én bepakolok, hagyd csak. - legyintettem, és elvettem a kocsiról a csomagomat, mielőtt, még ő tette volna ezt.

- Mi a helyzet a színész életben? - érdeklődött kíváncsian, miközben lecsuktam, a csomagtartót.

- Semmi különös, már befejeztük a filmet. - vonatm vállat. - nagyjából október-november körül kerül a mozikba.

- Kíváncsi vagyok rá. - mondta lelkesen, és beültünk az autóba. - És még mindig abban a lakásban laksz? mondtam hogy belefizetünk a élakbérbe, de nem élhetsz mindig ott...

- Már nem ott lakok, ami azt illeti. - mondtam, próbálva óvatosan tálalni a dolgot. - Akivel együtt játszok, kristen. Együtt járunk és összeköltöztünk.

- Összeköltözteztek? - úgy tűnt meglepődött. - Még sose költöztél össze egy lánnyal sem. Komolynak tűnik a kapcsolat.

- Mert az is. - helyeseltem. - Nagyon szeretem őt. Ő is jött volna, csak dolga van. DE ígérte hogy legközelebb ő is velem tart és üdvözöl titeket.

- Mi is őt. - őszintén rám mosolygott.

- És otthon mi újság? - Én következtem a kérdésekkel.

- Minden rendben van. - válaszolta, miközben kisorolt az útra. - A termés is remek volt az idén. Éppen a héten szedtük le az almát, aztán ezzel vége.

- Ez szuper. - vigyorogtam. Apa tavalyi termése elég gyér volt, amit ő egy valóságos katasztrófának élt meg.Örültem hogy most jó lett. - Majd minden gyömülcsöt megkóstolok, de csak az ebéd után. Már farkas éhes vagyok!

- Anyád csirkét süt. - kuncogott. Nekem már csak a gondolatára is összefutott a nyál a számban.

- Az finom. - nyeltem egy nagyot. Apa csak nevetett a reakciómon.

Húsz percig tartott az út hazáig. Addigra már szinte hallani lehett a gyomrom korgását.

Apa segített kipakolni a kocsiból - már nem mintha annyi sok holmim lett volna, de ragaszkodott hozzá - aztán bementünk a házba. Éppen hogy levettem a cipőmet egy lelkes lány ugrott a nyakamba.

- Rob, szia! - ujjongott testvérem Lizzy. - Isten hozott itthon!

- Kösz, Lizzy! - paskoltam meg a hátát aztán elengedett csak hogy Victoria vegye át a helyét. Kicsit csodálkoztam hogy mindketten ittvannak hiszen mikor legutóbb beszéltem Lizzyvel, haragban voltak...

- Jó hogy itt vagy. - Vic is átölelt, aztán anya következett a köszöntésben.

- Szervusz, fiam! - adott két puszit az arcomra. - De örülök neked! Remélem éhes vagy!

- Az úton többször is emlegette hog éhen hal. - előzött meg a válasszal apu, nevetve.

- Akkor életmentők vagyunk! - kacagott Lizzy és lelkesen visszasietett a konyhába. -

- Mindjárt kész a csirke, lehet tálalni. - mosolygott anya melegen, és követte a lányokat a konyhába. Én levettem a farmerdzsekimet és apával mi is csatlakoztunk hozzájuk. vic a kezembe nyomta a tányérokat, ő meg hozta az evőezközöket meg a szalvétákat.

- Mi újság veled, öcsi? - érdeklődött miközben kirakodtuk az étkészletet. -

- Semmi új. - onogattam a vállamat. - Csak mint rendesen. Te hogy vagy?

- Nagyon jól. - bólogatott.

- KIbékültetek Lizzyvel? - kérdeztem óvatosan, nehogy érzékeny pontra tapintsak. De Vic csak kuncogott.

- Persze. - bólogatott. - Már jó két hete, három is talán...

- Ez jó. - mosolyogtam. - És mióta vagytok itt?

- Én tegnapelőtt jöttem, Lizzy már egy hete itthon van. - mesélte. - Te már gyakorlatilag késtél... - ezt persze csak viccből mondta.

- Ha apáék előbb hívtak volna fel, előbb jöttem volna. - nevettem vele, aztán mindenki beért az étkezőbe.

Ebéd közben jókat beszélgetünk, nevetünk, mindenki sztorikat mesélt, anyának például mresélnem kelélett Kristenrtől, amin nem leppődtem meg. Persze kitért a házasságra is, de gyorsan eltereltem róla a témát. Nem azt mondom hogy nem akarnám összekötni magam kristennel, egy élettre, de szerintem ez még neki is korai lenne, ahogy nekem is.

Ebéd után segítettünk anyának elmosatni, majd én felcipeltem holmimat az emeletre. Benyitottam a második szobába a folyosón, ami az enyém volt mikor még itt laktam. mIntha semmi sem változott volna. Az ágyam ugyanúgy a fal mellett állt, megágyazva, a polcomon, katonás rendben álltak a könyveim, az íróasztalomra pedig fel lett hozva a régi számítógép ami régen még a nappaliban állt. Anya laptopot vett magának, úgyho gy ezt azért hozták fel ide. De nem bántam, az e-mailjeimet is meg tudom nézni ha akarom, még az internet is be volt kötve. És bár minden úgy volt ahogy akkor mikor elmentem, látszott hogy anya hetente takarította, és az egyetlen növényemet ami kibírt engem, locsolta rendszeresen.

- Olyan mint régen, mi?

- Basszus Vic a frászt hozod rám! - pördültem meg a tengelyem körül. Nővérem ott állt az ajtófélfának dőlve, és csak vigyorgott.

- Bocsi. - szabadkozott és odalépett hozzám.

- Tényleg olyan mint régen. - válaszoltam, az előbb feltett kérdésére, amivel halálra ijesztett.

- Anya nagyon figyel a szobáinkra. -jegyezte meg jobban körülnézve. - Szerintem eléggé hiányzunk neki. Ezért örül ha itt vagyunk együtt...

- Nekem is hiányzik a család. - sóhajtottam. - nagyon elhanyagoltuk egymást... Ezentúl többet kell beszélnem mindenkivel.

- Igen, nekem is. - csóválta a fejét, majd ledobta magát az ágyra. Letelepedtem mellé, és lopva a telefonomra néztem.

- Megjöttem! - szaladt be a szobába Lizzy. - Mi van kaszanova? - intézte nekem a költői kérdését. A szememet forgattam.

- Mért nem tudsz már leszállni kristenről?

- Csak izgatott vagyok. - rángatta a vállát és lehuppalt a másik oldalamra. - Ugye tudod hogy majd be kell mutatnod nekünk?

- Olyanok vagytok mint anyáék. - ráztam a fejemet.

- Ez nem ugyanaz. - veregette meg avállamat Vic. - csak találkozni akarunk vele, eltölteni együtt egy csajos napot, ilyenek!

- Bizony ám. - nevetett Lizzy. - Annál a Lena-nál csak jobb lehet... juj.

Sose bírták Lenát éls most már én is értem miért.

- Ezerszer jobb. - vágtam rá. - Nagyon szeretem őt. Nem olyan mint ő. Neki csak a pénzért kellettem, meg a hírnévért.

- Na végre hogy belátod. - tárta szét a karját Vic. - Eddig mindig olyanelfogult voltál vele.

- Nem voltam az. - tiltakoztam. - Csak nem akartam bevallani, hogy ez van... De erre kár töb szót vesztegetni. Kirsten a tökéletes.

Ekkor megcsörrent egy telefon és már kaptam volna a zsebem után mikor láttam hogy Lizzy veszi elő a sajtát. Ezt követően pedig úgy ahogy illik kirohant a szobából. Kérdőn néztem Vic-re.

- Az új barátja. - felelte a nézésemre. - Dave. napjában százszor is telefonálnak, és mindig órákat.

- Lizzy azt momndta, mikor még a forgatás elején kivitt a reptérre hogy... az ő pasijával jártál. - mndtam csöndesen. - Ez igaz?

Meggyötörten nézett rám.

- Nem vagyok rá túl büszke. - morogta lehajtva a fejét, szőke haja eltakarta miatta az arcát. - Annyira nem ismertem magamra. Máig se tudom ehinni, hogy én, a lány aki mindent alaposan átgondol mielőtt megteszi, egyszer csak randizik a húga barátjával. Elszörnyülködök ha rá gondolok...

- Mindenki csinál hülyeségeket...

- Na ja... - húzta el a száját és újra rám, nézett. - Aztán a pasi a vége felé tiszta hülye lett velem, alig voltunk együtt úgyhogy szakítottunk. Azonnal rohantam, Lizzyhez, és órákig kértem tőle bocsánatot és azon csodálkozom máig is hogy megbocsátot ahelyett hogy a pokolra küldött!

- A nővére vagy, persze hogy megbocsátott neked. - mondtam békítőn.

- Én nem biztos hogy megbocsátttam volna magamnak. - csóválta meg a fejét. - Nem is tudom, mit tegyek hogy ezt mindketten elfelejtsük.

- Hibákat mindenki követ el, mondom. - vigasztaltam. - Mindenkinek van jó és rossz oldala, és hiába haladunk mindig a jó oldalon azért néha ha csak véletlenül is, de átlépünk a rosszra. Mindannyian.

- Köszi, Robert. - átölelt, nagyot sóhajtott. - Hiányoztál.

- Te is nekem, Vic. - mosolyogtam aztán elengedtünk egymást. - És mi újság a reklámokkal?

- Egész jól haladunk. - válaszolta lelkesen. - Megpályáztam a vezetői címet!

- Na, komolyan?! - vidultam föl. - Ez klassz! Szurkolok hogy te kapd meg!

- Köszi, de nagyon sokan pályáztak rá, nem hinném hogy épen enbgem választanak. - pironkodva legyintett.

- Én azért szorítok neked. - jelképesen összefontam a mutató, meg a középső ujjamat.

- Kösz... És a ti filmetekmikor kerül a mozikba?

- Október-november. - saccoltam meg. - Szerintem egész jól sikerült. Az egyik színésztársunk, Ashley péntekre szervez egy after-party félét a színészekkel, meg a rendezővel. Megünnepeljük hogy kész az első film.

- Jóél hangzik! - vigyorgott. - Négy része an ugye?

- Aha, három még hátra van. - bólintottam. - De jó benne játszani.

- Gondolom...

Viccel mindig is remekül el tudtam beszélgetni, mindig megtaláltuk a közös hangot. Igazából ő mindenkivel megtalála. Lizzy-vel is jól lehetett beszélgetni, de ő inkább olyan Ash-fée csaj volt, aki képes volt felpörögni, és mindent nagyobbra fújn mintz amekkora. Fogalmam sincs mit tud eddig beszélgetni Dave-vel...

*

Délután éppen a nappaliban ücsörögve néztük a tévét, és beszélgettünk gyömölcsevés közben mikor megcsüörrent a mobilom, Kristen nevével a kijelzőn. Felpattantam apa mellől.

- Rögtön jövök. - mondtam gyorsan aztán kisiettem a nappaliból. Beszaladtam a lenti fürdőszobába és becsuktam az ajtót.

- Szia Kicsim. - szinte úgy kiáltottam az üdvözlést az izgalomtól.

- Rob, szia! - ő is örült nekem, hallottam a hangján.

- Hogy vagy? - kérdeztem rögtön, leülve a szőnyegre hátamat a falnak vetve.

- Rob, annyira sajnálom hogy nem tudtunk beszélni. - hadarta kétségbeesetten. - Mi lesz így ha már az elején se veszem fel a telefont?

- Kristen, semmi gond, Emily mondta, hogy aludtál. - nyugtattam meg mosolyogva.

- Komolyan beszélni akartam veled. - mondta bánatosan. - Elrontottam.

- Nem rontottál el semmit. - csóváltam a fejem. - Aludtál, ezzel semmi baj nincs. Érthető hiszen majdnem fél éjjel fent voltunk, úgymond. Lazíts jó?

- Tényleg sajnálom. - motyogta.

- Rá se ránts! - legyintettem mintha látná. - Mi újság?

- Semmi, itt dörög, villámlik, és esik. - foglalta össze. - És ott?

- Itt csak esik de ez Londonhoz képest normális. - nevettem, aztán furcsállni kezdtem, hogy még fent vanhiszen ott márt éjjel van. - Most ébredtél fel? Otthon nincs még egy kicsit késő?

- De igen. - hümmögte. Vajon mire kelhetett fel,? Talán a viharra... - Most Emily éppen kukoricát pattogtat, szóval nyilván csajos estének nézünk elébe.

- Hajrá. - kuncogtam.

- Hiányzol Robert. - suttogta szomorkásan, és nagyon megsajnáltam, főként, mert átéreztem amit ő is.

- Te is nekem, Szívem. - súgtam vissza.

- Mi újság a szüleidnél? - váltott témát gyorsan, amit nem béntam.

- Semmi különös. - vontam vállat. - Éppen tévéztünk, de mikor láttam hogy te hívsz elvonultam a fürdőbe.

- Akkor nem is zavarlak tovább. - mintha szomorúság bújkált volna a hangjában. nem akartam letenni a telefont, addig akartam vele beszlni, míg a telefonszámlám az eget nem verdesi. - Ha jól hallom a popcorn is kész...

- Jó szórakozást. - Próbáltam, vidámabb hangot megütni. Asszem sikerült is.

- Neked is. - Hallottam hogy mosolyog és mit meg nem adtam volna érte ha látrhatom is. - Szia!

- Szia, Kris!

Azzal letettük, és még pár perc csendben üldögélés után feltápászkodtam a földről és visszamentem a nappaliba a többiekhez.


Aznap éjjel sokáig ébren voltam. Furcsa volt hogy Kris nem feküdt mellettem, sőt egyenesen rossz érzés volt. Rossz volt hogy nem ölelhetem magamhoz, hogy nem hallom az egyenletes szuszogását és nem arra fogok ébredni hogy vagy még alszik vagy már mosolyogva kelteget... Nagyon hinyzott és még csak egy nap telt le a négyből..
Másnap egész nap úgymond túráztunk. Körbejártuk Londont, ebédelni, egy étterembe ültünk be, délután pedig beültünk egy kávézóba, míg a lányok vásárolni voltak, aztán ők is csatlakoztak hozzánk. Estére hazamentünk, az én ötletem után rendeltünk pizzát. Anyáék már jó rég nem rendeltek semmit telefonon, amit futár hozott, hiszen anya imádott főzni, ha ráért ha meg dolgoztak, akkor mindketten éttermekben, vagy a munkshelyükön ettek. De most, úgy gndoltuk ne kelljen főzni úgyhogy rendelünk.
Szerdán a szülők dolgoztak, úgyhogy egész nap hárman voltunk otthon. Lizzy-ék csinálni akartak, túrótortát, úgyhogy bevetve az óriási főzőptudásomat, hárman sütöttünk a recept szerint. Míg sült, addig az itthoni ősrégi gitáromat újra elővéve, gitároztam és Lizzyvel énekeltünk egyet, Vic meg csak hallgatta, majd a végéln kijelentette:
- Hogyha reklámot kértek a koncertetekhez amit majd adtok, akor majd én is közreműködhetek. - Ezen mindhárman jót nevettünk.
Csütörtökre Bowlingozást terveztünk, úgyhogy délelőtt labdáklat gurigattunk, ebédre szendvicseket ettünk otthon, aztán délután mindenki elfoglalta magát. Én persze ahogy minden nap tettem, Kristennel telefonáltam. Megbeszéltük, hogy nem kell kijönnire értem másnap a reptérre, majd a bulin találkozunk, és még vagy fél órát trécseltünk, mikor le kellett tennie, mert Emilynek kellett segítenie valamiben.
Én minden estre nagyon vártam a holnapot, és nem éppen a buli miatt. Már tényleg nagyon hiányzott Kristen.

Helyzetjelentés.. :)

Sziiasztok!

Na... felállítottam magamban egy tervet! Még 2 napot várok, átha visszakapom addig a cuccaimat a régi laptopról. Ha nem akkor elkezdem újra a fejezetet, és akkor még csütörtökön vagy pénteken jüövök a fejezettel. Ha megjönnek a cuccaim akkor meg vagy holnap vagy holnapután vagy szerdán, jön a friss. Remélem el tudjátok ezt így fogadni... :) ://  

Regina

 Újabb hírrel jövök, és reméljük ezután már csak a fejezet jön :)) Új laptopom lett! Kicsit bonyolult a helyzet, de a cuccaim még a régin vannak amiről pár napon belül megkapok mindent, így köztük a megkezdett fejezetet is. Még aznap be fogom fejezni, és azonnal felteszem! :)) Most már nem ígérek semmit de remélem ez összejön ;)

Regina

u.i.: Írjatok vmit, remélem nem hagytatok itt :// Bár megérteném,...

Ajvé!!:D://

Helló!

Nem, ez még nem friss, de jó hír! :D Képzeljétek: Elértük a 20 rendszeres olvasóóót!!! :)) Annyira örültem nektek! Klassz hogy ennyien olvassák a blogomat, tök jóleseik!! (Ł) Szeretlek titekeeet!!! :)))<3

Amúgy is akartam írni helyzetjelentést! Nagyon mérges vagyok, mert azt ígérték, hogy eglesz a gépem egy héten belül, erre kijelentik, hogy majd kedden -.-" Annyira dühösd lettem, valakit meg tudtam volna verni, amiért nem hozhatom nektek a fejit, amihez ha hiszitek ha nem már csak egy oldal kellett volna, és ha kicsit később döglik be a gépem, fel is tudtam volna raknia fejit :S Most meg itt kell várnotok, rá, még 2 napot (és reméljük már csak annyit-.-) hogy olvashassátok! Nem ezt érdemlitek és nagyon sajnálom! :( Remélem azért nem hagytok itt mire jövök vissza! ://

Regina

Új hír...

Sziasztok!

Híreim vannak. A laptopomat elvitték szervízbe megcsináltatni és csak egy hét múlva kapom vissza :S Ami azt jelenti hogy a fejezet időpontja áttolódik jövő hétvégére még akkor is ha ballagásom lesz! Ennyi jár nektek! ;) :)) Ha előbb visszakapnám a gépemet, akkor persze rögtön hozom a következőt ígérem! :)) Nagyon dühös vagyok, remélm megértitek a helyzetet... Tényleg sajnálom. ://

Regina