26. fejezet - Extra :))

Még nem jöttek vissza hozzám a cuccaim, de gondltam rátok és újból nekiveselkedve megírtam nektek! :)) Remélem értékelitek és ezért elnézétek nekem a hibákat, mert nem sikerült átnéznem :$ :)
Na jó olvasást áés ajándékozzatok meg sok komivaal!! :D

Családi napok...

Kijöttem a fotocellás ajtón, s igaz hogy csak egy bőröndöt hoztam magamal, de nem volt kedvem cipelni, úgyhogy igyekeztem vadászni magamnak egy kocsit amire a csomagomat tehetem, miközben kikerestem Kristen számát a telefonomból. Remélem minden oké otthon...


- Helló, Rob, Emily vagyok. - Emily vette fel a telefonját. Valahová elment egyedül és még a mobilját is otthonhagyta?

- Szia, Emily. - köszöntem vissza kissé feszültenélreállva a folyosón. - Kris ott van?

- Alszik. - felelte Emily, és ekkor egy nagy kő esett le a szívemről. Nem ment sehová... - Fontos? Felkeltsem?

- Nem, hagyd csak aludni. - mondtam gyorsan. - Csakl megígértem neki hogy felhívom ha leszálltam a gépről.

- Minden oké? - kérdezte Em.

- Persze. - válaszoltam mosolyogva. - Ha felébred megmonmdanád neki hogy kerestem?

- Megmondom neki. - biztosított. - További jó pihenést!

- Köszi. - kuncogtam. - Akkor szia!

- Szia!

Visszatettem a zsebembe a mobilt.

Nehezen sikerült kocsit szereznem, mivel az emberek lökdösődtek, értük, és mikor végre sikerült egyet kifognom, félretoltam az útból, és odmamentem a futószalaghoz. Pár kör után jött az enyém is, amit gyorsan lekaptam onnan és villámgyorsan ráraktam a kocsira, majd kitoltam a másik önműködő ajtón.

Reménykedtem hogy apa már itt van, ugyanis farkas éhes voltam. Ehettem volna a repülőn is - persze méregdrágán - de anya otthon készül, nem akartam megbántani hogy nem otthon ebédelek, és egyébként is, a házi étel mindig sokkal jobb mint amit a repülőn adnak, és hozzáteszem, egészségesebb is.

Odakint kicsit volt csak hűvös, viszont - ami Londontól megszokott - esett, és a nap a felhők mögé rejtőzött. Mielőtt még jobban rákezdene az eső, gyorsabbra vettem a tempót, és közben a szememmel kezdtem keresni, a család piros Opeljét. Nem volt könnyű hiszen a parkoló, tele volt kocsikkal és nem csak egy piros színű volt közöttük. Sóhajtva vettem elő a mobilomat a zsebemből hogy megcsörgessem apámat, mikor valaki idelépett hozzám. Egy tizenéves lány volt aki a kezében szorongatott egy papírt meg egy filctollat. Kék szemeivel félénken méregetett, így bíztatóan elmosolyodtam.

- Megtennéd hogy... - nyújtotta felém a papírt, mire bólintottam és gyorsan aláfirkantottam a nevem.

- Tessék. - biccentettem, mire óriási vigyorral az arcán, elmotyogott egy "köszönöm"-félét aztán visszarohant a barátnőihez. Akkor láttam meg apát integetni a közeli kocs mellől. Gyorsan odarohantam, hozzá.

- Szia, Apa! - kezet fogtunk aztán féloldalasan magához ölelt.

- Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott és felnyitota a csomagtartót.

- Majd én bepakolok, hagyd csak. - legyintettem, és elvettem a kocsiról a csomagomat, mielőtt, még ő tette volna ezt.

- Mi a helyzet a színész életben? - érdeklődött kíváncsian, miközben lecsuktam, a csomagtartót.

- Semmi különös, már befejeztük a filmet. - vonatm vállat. - nagyjából október-november körül kerül a mozikba.

- Kíváncsi vagyok rá. - mondta lelkesen, és beültünk az autóba. - És még mindig abban a lakásban laksz? mondtam hogy belefizetünk a élakbérbe, de nem élhetsz mindig ott...

- Már nem ott lakok, ami azt illeti. - mondtam, próbálva óvatosan tálalni a dolgot. - Akivel együtt játszok, kristen. Együtt járunk és összeköltöztünk.

- Összeköltözteztek? - úgy tűnt meglepődött. - Még sose költöztél össze egy lánnyal sem. Komolynak tűnik a kapcsolat.

- Mert az is. - helyeseltem. - Nagyon szeretem őt. Ő is jött volna, csak dolga van. DE ígérte hogy legközelebb ő is velem tart és üdvözöl titeket.

- Mi is őt. - őszintén rám mosolygott.

- És otthon mi újság? - Én következtem a kérdésekkel.

- Minden rendben van. - válaszolta, miközben kisorolt az útra. - A termés is remek volt az idén. Éppen a héten szedtük le az almát, aztán ezzel vége.

- Ez szuper. - vigyorogtam. Apa tavalyi termése elég gyér volt, amit ő egy valóságos katasztrófának élt meg.Örültem hogy most jó lett. - Majd minden gyömülcsöt megkóstolok, de csak az ebéd után. Már farkas éhes vagyok!

- Anyád csirkét süt. - kuncogott. Nekem már csak a gondolatára is összefutott a nyál a számban.

- Az finom. - nyeltem egy nagyot. Apa csak nevetett a reakciómon.

Húsz percig tartott az út hazáig. Addigra már szinte hallani lehett a gyomrom korgását.

Apa segített kipakolni a kocsiból - már nem mintha annyi sok holmim lett volna, de ragaszkodott hozzá - aztán bementünk a házba. Éppen hogy levettem a cipőmet egy lelkes lány ugrott a nyakamba.

- Rob, szia! - ujjongott testvérem Lizzy. - Isten hozott itthon!

- Kösz, Lizzy! - paskoltam meg a hátát aztán elengedett csak hogy Victoria vegye át a helyét. Kicsit csodálkoztam hogy mindketten ittvannak hiszen mikor legutóbb beszéltem Lizzyvel, haragban voltak...

- Jó hogy itt vagy. - Vic is átölelt, aztán anya következett a köszöntésben.

- Szervusz, fiam! - adott két puszit az arcomra. - De örülök neked! Remélem éhes vagy!

- Az úton többször is emlegette hog éhen hal. - előzött meg a válasszal apu, nevetve.

- Akkor életmentők vagyunk! - kacagott Lizzy és lelkesen visszasietett a konyhába. -

- Mindjárt kész a csirke, lehet tálalni. - mosolygott anya melegen, és követte a lányokat a konyhába. Én levettem a farmerdzsekimet és apával mi is csatlakoztunk hozzájuk. vic a kezembe nyomta a tányérokat, ő meg hozta az evőezközöket meg a szalvétákat.

- Mi újság veled, öcsi? - érdeklődött miközben kirakodtuk az étkészletet. -

- Semmi új. - onogattam a vállamat. - Csak mint rendesen. Te hogy vagy?

- Nagyon jól. - bólogatott.

- KIbékültetek Lizzyvel? - kérdeztem óvatosan, nehogy érzékeny pontra tapintsak. De Vic csak kuncogott.

- Persze. - bólogatott. - Már jó két hete, három is talán...

- Ez jó. - mosolyogtam. - És mióta vagytok itt?

- Én tegnapelőtt jöttem, Lizzy már egy hete itthon van. - mesélte. - Te már gyakorlatilag késtél... - ezt persze csak viccből mondta.

- Ha apáék előbb hívtak volna fel, előbb jöttem volna. - nevettem vele, aztán mindenki beért az étkezőbe.

Ebéd közben jókat beszélgetünk, nevetünk, mindenki sztorikat mesélt, anyának például mresélnem kelélett Kristenrtől, amin nem leppődtem meg. Persze kitért a házasságra is, de gyorsan eltereltem róla a témát. Nem azt mondom hogy nem akarnám összekötni magam kristennel, egy élettre, de szerintem ez még neki is korai lenne, ahogy nekem is.

Ebéd után segítettünk anyának elmosatni, majd én felcipeltem holmimat az emeletre. Benyitottam a második szobába a folyosón, ami az enyém volt mikor még itt laktam. mIntha semmi sem változott volna. Az ágyam ugyanúgy a fal mellett állt, megágyazva, a polcomon, katonás rendben álltak a könyveim, az íróasztalomra pedig fel lett hozva a régi számítógép ami régen még a nappaliban állt. Anya laptopot vett magának, úgyho gy ezt azért hozták fel ide. De nem bántam, az e-mailjeimet is meg tudom nézni ha akarom, még az internet is be volt kötve. És bár minden úgy volt ahogy akkor mikor elmentem, látszott hogy anya hetente takarította, és az egyetlen növényemet ami kibírt engem, locsolta rendszeresen.

- Olyan mint régen, mi?

- Basszus Vic a frászt hozod rám! - pördültem meg a tengelyem körül. Nővérem ott állt az ajtófélfának dőlve, és csak vigyorgott.

- Bocsi. - szabadkozott és odalépett hozzám.

- Tényleg olyan mint régen. - válaszoltam, az előbb feltett kérdésére, amivel halálra ijesztett.

- Anya nagyon figyel a szobáinkra. -jegyezte meg jobban körülnézve. - Szerintem eléggé hiányzunk neki. Ezért örül ha itt vagyunk együtt...

- Nekem is hiányzik a család. - sóhajtottam. - nagyon elhanyagoltuk egymást... Ezentúl többet kell beszélnem mindenkivel.

- Igen, nekem is. - csóválta a fejét, majd ledobta magát az ágyra. Letelepedtem mellé, és lopva a telefonomra néztem.

- Megjöttem! - szaladt be a szobába Lizzy. - Mi van kaszanova? - intézte nekem a költői kérdését. A szememet forgattam.

- Mért nem tudsz már leszállni kristenről?

- Csak izgatott vagyok. - rángatta a vállát és lehuppalt a másik oldalamra. - Ugye tudod hogy majd be kell mutatnod nekünk?

- Olyanok vagytok mint anyáék. - ráztam a fejemet.

- Ez nem ugyanaz. - veregette meg avállamat Vic. - csak találkozni akarunk vele, eltölteni együtt egy csajos napot, ilyenek!

- Bizony ám. - nevetett Lizzy. - Annál a Lena-nál csak jobb lehet... juj.

Sose bírták Lenát éls most már én is értem miért.

- Ezerszer jobb. - vágtam rá. - Nagyon szeretem őt. Nem olyan mint ő. Neki csak a pénzért kellettem, meg a hírnévért.

- Na végre hogy belátod. - tárta szét a karját Vic. - Eddig mindig olyanelfogult voltál vele.

- Nem voltam az. - tiltakoztam. - Csak nem akartam bevallani, hogy ez van... De erre kár töb szót vesztegetni. Kirsten a tökéletes.

Ekkor megcsörrent egy telefon és már kaptam volna a zsebem után mikor láttam hogy Lizzy veszi elő a sajtát. Ezt követően pedig úgy ahogy illik kirohant a szobából. Kérdőn néztem Vic-re.

- Az új barátja. - felelte a nézésemre. - Dave. napjában százszor is telefonálnak, és mindig órákat.

- Lizzy azt momndta, mikor még a forgatás elején kivitt a reptérre hogy... az ő pasijával jártál. - mndtam csöndesen. - Ez igaz?

Meggyötörten nézett rám.

- Nem vagyok rá túl büszke. - morogta lehajtva a fejét, szőke haja eltakarta miatta az arcát. - Annyira nem ismertem magamra. Máig se tudom ehinni, hogy én, a lány aki mindent alaposan átgondol mielőtt megteszi, egyszer csak randizik a húga barátjával. Elszörnyülködök ha rá gondolok...

- Mindenki csinál hülyeségeket...

- Na ja... - húzta el a száját és újra rám, nézett. - Aztán a pasi a vége felé tiszta hülye lett velem, alig voltunk együtt úgyhogy szakítottunk. Azonnal rohantam, Lizzyhez, és órákig kértem tőle bocsánatot és azon csodálkozom máig is hogy megbocsátot ahelyett hogy a pokolra küldött!

- A nővére vagy, persze hogy megbocsátott neked. - mondtam békítőn.

- Én nem biztos hogy megbocsátttam volna magamnak. - csóválta meg a fejét. - Nem is tudom, mit tegyek hogy ezt mindketten elfelejtsük.

- Hibákat mindenki követ el, mondom. - vigasztaltam. - Mindenkinek van jó és rossz oldala, és hiába haladunk mindig a jó oldalon azért néha ha csak véletlenül is, de átlépünk a rosszra. Mindannyian.

- Köszi, Robert. - átölelt, nagyot sóhajtott. - Hiányoztál.

- Te is nekem, Vic. - mosolyogtam aztán elengedtünk egymást. - És mi újság a reklámokkal?

- Egész jól haladunk. - válaszolta lelkesen. - Megpályáztam a vezetői címet!

- Na, komolyan?! - vidultam föl. - Ez klassz! Szurkolok hogy te kapd meg!

- Köszi, de nagyon sokan pályáztak rá, nem hinném hogy épen enbgem választanak. - pironkodva legyintett.

- Én azért szorítok neked. - jelképesen összefontam a mutató, meg a középső ujjamat.

- Kösz... És a ti filmetekmikor kerül a mozikba?

- Október-november. - saccoltam meg. - Szerintem egész jól sikerült. Az egyik színésztársunk, Ashley péntekre szervez egy after-party félét a színészekkel, meg a rendezővel. Megünnepeljük hogy kész az első film.

- Jóél hangzik! - vigyorgott. - Négy része an ugye?

- Aha, három még hátra van. - bólintottam. - De jó benne játszani.

- Gondolom...

Viccel mindig is remekül el tudtam beszélgetni, mindig megtaláltuk a közös hangot. Igazából ő mindenkivel megtalála. Lizzy-vel is jól lehetett beszélgetni, de ő inkább olyan Ash-fée csaj volt, aki képes volt felpörögni, és mindent nagyobbra fújn mintz amekkora. Fogalmam sincs mit tud eddig beszélgetni Dave-vel...

*

Délután éppen a nappaliban ücsörögve néztük a tévét, és beszélgettünk gyömölcsevés közben mikor megcsüörrent a mobilom, Kristen nevével a kijelzőn. Felpattantam apa mellől.

- Rögtön jövök. - mondtam gyorsan aztán kisiettem a nappaliból. Beszaladtam a lenti fürdőszobába és becsuktam az ajtót.

- Szia Kicsim. - szinte úgy kiáltottam az üdvözlést az izgalomtól.

- Rob, szia! - ő is örült nekem, hallottam a hangján.

- Hogy vagy? - kérdeztem rögtön, leülve a szőnyegre hátamat a falnak vetve.

- Rob, annyira sajnálom hogy nem tudtunk beszélni. - hadarta kétségbeesetten. - Mi lesz így ha már az elején se veszem fel a telefont?

- Kristen, semmi gond, Emily mondta, hogy aludtál. - nyugtattam meg mosolyogva.

- Komolyan beszélni akartam veled. - mondta bánatosan. - Elrontottam.

- Nem rontottál el semmit. - csóváltam a fejem. - Aludtál, ezzel semmi baj nincs. Érthető hiszen majdnem fél éjjel fent voltunk, úgymond. Lazíts jó?

- Tényleg sajnálom. - motyogta.

- Rá se ránts! - legyintettem mintha látná. - Mi újság?

- Semmi, itt dörög, villámlik, és esik. - foglalta össze. - És ott?

- Itt csak esik de ez Londonhoz képest normális. - nevettem, aztán furcsállni kezdtem, hogy még fent vanhiszen ott márt éjjel van. - Most ébredtél fel? Otthon nincs még egy kicsit késő?

- De igen. - hümmögte. Vajon mire kelhetett fel,? Talán a viharra... - Most Emily éppen kukoricát pattogtat, szóval nyilván csajos estének nézünk elébe.

- Hajrá. - kuncogtam.

- Hiányzol Robert. - suttogta szomorkásan, és nagyon megsajnáltam, főként, mert átéreztem amit ő is.

- Te is nekem, Szívem. - súgtam vissza.

- Mi újság a szüleidnél? - váltott témát gyorsan, amit nem béntam.

- Semmi különös. - vontam vállat. - Éppen tévéztünk, de mikor láttam hogy te hívsz elvonultam a fürdőbe.

- Akkor nem is zavarlak tovább. - mintha szomorúság bújkált volna a hangjában. nem akartam letenni a telefont, addig akartam vele beszlni, míg a telefonszámlám az eget nem verdesi. - Ha jól hallom a popcorn is kész...

- Jó szórakozást. - Próbáltam, vidámabb hangot megütni. Asszem sikerült is.

- Neked is. - Hallottam hogy mosolyog és mit meg nem adtam volna érte ha látrhatom is. - Szia!

- Szia, Kris!

Azzal letettük, és még pár perc csendben üldögélés után feltápászkodtam a földről és visszamentem a nappaliba a többiekhez.


Aznap éjjel sokáig ébren voltam. Furcsa volt hogy Kris nem feküdt mellettem, sőt egyenesen rossz érzés volt. Rossz volt hogy nem ölelhetem magamhoz, hogy nem hallom az egyenletes szuszogását és nem arra fogok ébredni hogy vagy még alszik vagy már mosolyogva kelteget... Nagyon hinyzott és még csak egy nap telt le a négyből..
Másnap egész nap úgymond túráztunk. Körbejártuk Londont, ebédelni, egy étterembe ültünk be, délután pedig beültünk egy kávézóba, míg a lányok vásárolni voltak, aztán ők is csatlakoztak hozzánk. Estére hazamentünk, az én ötletem után rendeltünk pizzát. Anyáék már jó rég nem rendeltek semmit telefonon, amit futár hozott, hiszen anya imádott főzni, ha ráért ha meg dolgoztak, akkor mindketten éttermekben, vagy a munkshelyükön ettek. De most, úgy gndoltuk ne kelljen főzni úgyhogy rendelünk.
Szerdán a szülők dolgoztak, úgyhogy egész nap hárman voltunk otthon. Lizzy-ék csinálni akartak, túrótortát, úgyhogy bevetve az óriási főzőptudásomat, hárman sütöttünk a recept szerint. Míg sült, addig az itthoni ősrégi gitáromat újra elővéve, gitároztam és Lizzyvel énekeltünk egyet, Vic meg csak hallgatta, majd a végéln kijelentette:
- Hogyha reklámot kértek a koncertetekhez amit majd adtok, akor majd én is közreműködhetek. - Ezen mindhárman jót nevettünk.
Csütörtökre Bowlingozást terveztünk, úgyhogy délelőtt labdáklat gurigattunk, ebédre szendvicseket ettünk otthon, aztán délután mindenki elfoglalta magát. Én persze ahogy minden nap tettem, Kristennel telefonáltam. Megbeszéltük, hogy nem kell kijönnire értem másnap a reptérre, majd a bulin találkozunk, és még vagy fél órát trécseltünk, mikor le kellett tennie, mert Emilynek kellett segítenie valamiben.
Én minden estre nagyon vártam a holnapot, és nem éppen a buli miatt. Már tényleg nagyon hiányzott Kristen.