Megint hoztam egy fejezetet! :D Tudom hogy kicsit rövid lett, de az biztos hogy nincs bent unalmas rész 100 % Remélem tetszik! Komizzatok!
Robert, Emily és a csókjelenet.
(Kristen szemszöge)
Mikor már harmadszorra csörgött ki akkor esett le, hogy hol is vagyok. Hiszen Robert is itt lakik, nem? Csak egy házzal arrébb. Jézusom, tényleg, de kicsi a világ!
- Kristen, te vagy? - szólt bele idegesen Emily.
- Igen én vagyok, nyugodj meg! - próbálkoztam a lenyugtatással.
- Nyugodja meg?! Nyugodjak meg, Kristen Stewart?! - Őrjöngött. - Háromszor hívtalak, és nem vetted fel a telefont, csak arra a hülye üzenetrögzítőre beszéltem, és sehol nem vagy. Mit jelentsen ez? Jól vagy??
- Figyelj, Emily, mély levegő. - nyugtatgattam. - Semmi bajom, és ha hazaértem mindent elmagyarázok, okés?
- Igen mindent el fogsz magyarázni!
Köszönés nélkül nyomta ki a telefont. Na, szép, még ő is megharagudott rám. Mi jöhet még ma?
- Kristen? - hallottam meg egy ismerős hangot. Szuper, ő jöhet. Odafordultam felé.
- Robert! - állapítottam meg.
- mit keresel itt? - ráncolta a homlokát és végignézett rajtam. - És miért vagy ilyen zilált?
- Taxit akarok hívni. - Ez egy hülye válasz volt megint! Miért van az, hogy mellette egy értelmes válasz nem tudok összehozni?
- Nem, nem úgy értem, miért vagy itt? - mutatott körbe.
- Ez egy hosszú történet. - tértem ki a válsz elől.
- Amíg hazaviszlek, bőven lesz időd elmesélni. - megfogta a karomat, de én automatikusan kirántottam a kezemet.
- Én miattam ne fáradj, majd hívok taxit. - kezdtem el beírni a számot.
- Ugyan már, ne legyél ilyen - intett Robert. - Úgyis el akartam menni valami kávét meginni. És nem vitatkozom!
- Jól van. - fújtam ki a levegőt. - Legyen.
Elégedetten bólogatott és elsétáltunk a kocsijáig.
- Na, kezdheted a mesélést. - mondta miután beszálltunk.
- Nem tartozom neked magyarázattal, Robert. - ráztam a fejem.
- De nem nézel ki túl jól. - mutatott végig rajtam. - Csak segíteni szeretnék.
- Azzal segítesz, ha nem faggatózol, hanem minél előbb hazaviszel.
- Olyan makacs, vagy mint az öszvér. - fújtatott idegesen, miközben kisorolt a parkolóból.
- Tudom-. - feleltem tömören.
- Kristen aggódom érted. - vallotta be és ezen meglepődtem. - Úgy nézel ki, mint akit elvertek.
- Nem vertek össze ne aggódj. - nyugtattam meg. - Csak szimplán másnapos vagyok.
- Másnapos? - hüledezett. - Te piáltál?
- Igen, tegnap. - feleltem. - De ennyi, semmi több, úgyhogy azt hiszem, ezzel be is fejezhetjük ezt a témát.
- De errefelé, nincs it diszkó csak kicsit arrébb. - ráncolta a homlokát. - Egész éjjel ott voltál?
- Nem egy barátom hívott el szórakozni, de kicsit többet ittunk a kelleténél. - hadartam el. - És nála aludtam fent.
- Ki az olyan barát, aki látja rajtad, hogy sok és hagyja, hogy tovább igyál. - csóválta a fejét.
- A személyigazolványa nem kell?? - kérdeztem felháborodva. - Te sem vagy ám semmi öregem! Belekérdezgetsz másnak a magánéletébe, mintha az apám lennél. Nincs szükségem, hogy védelmezzél, arra sincs szükségem, hogy hazavigyél, tegyél ki itt és most!
- Kristen, már csak öt perc és ott vagyunk.
- Érdekel az engem? - förmedtem rá. - Annál jobb haza tudok sétálni, húzódj le!
- Kristen ne csináld ezt! - kérte.
- Miért ne, mert apuci azt mondta? - lesújtó pillantást vetettem rá.
- Kezded kihúzni a gyufát, nem vagyok az apád! - emelte fel a hangját. - Hála istennek!
- Na, jó, engedj kiszállni, megjöttünk! - követeltem és ő megállt a kocsim mögött.
- Tessék! - csapott a kormányra.
Feltéptem az ajtót és kiszálltam, majd jól bevágtam magam mögött. Öles léptekkel elindultam befelé.
- Kristen várj! - kiáltott utánam, és mikor megfordultam láttam, hogy ide siet.
- Mi van? - kérdeztem nem éppen kedvesen.
- Én nem akarok veszekedni veled! - állt meg előttem. - Ne haragudj, csak láttam, hogy nézel ki és azt hittem, hogy... hogy bántottak.
Felhúztam a szemöldökömet, és csak akkor értettem meg: Félt engem, és ezért akart hazahozni.
- Úgyhogy légy szíves, ne legyél dühös rám! - fejezte be a mondókáját,
- Jól van, oké. - sóhajtottam. - Értem... Én is bocs hogy kiabáltam veled. Te teszel szívességet, és még én hisztizek neked... nem volt szép tényleg. Köszönöm, hogy hazahoztál.
- Nagyon szívesen. - biccentett egy halvány mosollyal az arcán.
- Na de most már mennem kell. - intettem befelé, mert vészesen közel volt hozzám. - Emilynek sokat kell magyaráznom, hol voltam.
- Hát sok szerencsét. - vállon veregetett. - Szia! Délután találkozunk a forgatáson!
- Igen, szia! - intettem ő meg beszállt a kocsijába.
Besiettem a házba és azonnal levettem a szandálomat.
- Hála az égnek! - futott le a lépcsőn Emily és a nyakamba vetette magát. - Te hülye sose merj úgy eltűnni, hogy nem mondod meg hol vagy. Tudod, hogy aggódtam!!
- Tudom, sajnálom! - öleltem vissza.
- DE most elmesélsz, mindent gyere azonnal! - húzott a kanapé felé és leültetett rá, majd leült mellém.
- Úgy kezdődött az egész, hogy Adam közölte, hogy nem vacsorázni visz, hanem diszkóba. - kezdtem bele a mesélésbe. - Azt hittem tök jó lesz, de aztán ott nagyon leittuk magunkat, és már az ájulás kerülgetett, ezért Adam elvitt magához, mivel ő közelebb lakott a diszkóhoz, mint én. - direkt változtattam a történeten, nem akartam megbántani Emily-t. - Csak volt egy bökkenő. Mikor nála kiszálltunk a kocsiból, megcsókolt, és én meg összeestem.
- Megcsókolt? - hüledezett. - És te meg elájultál tőle.
- Nem tőle, hanem a piától, és szerintem amúgy is hirtelen szálltam ki a kocsiból... - magyarázkodtam.
- Na, jó, igen és aztán? - sürgetett.
- Reggel nála ébredtem fel és megmondtam neki, hogy ez így nem fog működni, hogy én mindig csak barátként tekintettem rá, aztán eljöttem. - fejeztem be.
- Na és ki hozott haza? - kérdezte végül.
- Öö... Robert. - vallottam be.
- Váó, felhívtad, hogy másnapos vagy és menjen el érted? - vigyorgott.
- Nem dehogy, taxizni akartam. - ráztam a fejem. - De Rob pont az mellett a háztömb mellett lakik, ahol Adam, és látta, hogy ott vagyok, mikor jött ki a lépcsőházból. Odajött és felajánlotta, hogy hazavisz.
- Hűha. - csattogtatta a nyelvét. - Ez a Robert egy igazi gentleman, he?
- Jah! - vigyorogtam rá. - Leszednéd a sminkem, mert szerintem nagyon furcsán nézek ki.
- Egyenesen szörnyen nézel ki! - helyeselt. - Na, gyere!
Felmentünk Emily szobájába. Ő szépen leszedtem az alapozómtól elkezdve a szemfestékemig, mindent, aztán elmentem lezuhanyozni, majd befeküdtem az ágyba. Beállítottam az ébresztőt hogy délután négykor keltes aztán befeküdtem az ágyba, de aztán az eszembe ötlött valami. Ma fogjuk a csókjelenetet forgatni. Jaj! Istenem, most biztos, hogy egy darabig nem alszom el.
*
Bííp, bííp.
Kinyomtam az ébresztőt és feltápászkodtam az ágyból. Ásítottam egyet aztán kifésültem a hajamat. Egész frissen keltem ahhoz képest, hogy még mindig másnapos vagyok. Miután felöltöztem elmentem fogat mosni, mert még mindig érezni lehetett az alkohol szagot, aztán zsebre tettem a mobilomat és elindultam kifelé. Emily a tévét nézte mikor leértem.
- Na, majd olyan nyolc óra körül jövök! - jelentettem be és leemeltem a kocsi kulcsot a kapóról.
- Jó, de tényleg gyere! - figyelmeztetett. - Vagy ha beiktatsz valami programot esetleg, a fővámpírunkkal, akkor csörögj meg. - rám kacsintott.
- Oké, de amúgy van tisztességes neve. - csóváltam a fejem vigyorogva. - Hívhatnád Robertnek, hm?
- A fővámpír jobban hangzik! - vont vállat. - Na jó munkát!
- Kösz, szia!
Azzal kiléptem az ajtón és beültem a kocsimba.
Miközben elértem a stúdió épületét, már görcsben volt a gyomrom. Ennyire még egyik csókjelenetnél se izgultam, nem tudom, most mi van velem! Mostanában amúgy is elég furcsa vagyok kívülről nézve magamat. Hatással lett rám New York vagy mi?
Besoroltam a mélygarázsba és leállítottam a kocsit. Mikor kiszálltam Robert is pont akkor jött befelé, a kocsijával. Hát ez remek. Pont vele szerettem volna a legkevésbé, találkozni, most forgatás előtt. Próbáltam úgy tenni mintha észre se venném, de persze, hogy az én bénaságommal, kiejtettem a kezemből a slusszkulcsot. Le kellett érte hajolnom, de addigra már Robert is kiszállt a kocsijából.
- Szia Kristen! - jött felém integetve. - Hogy vagy?
- Jól. - vontam vállat. - Ahogy elmeséltem mindent Emilynek, mi történt vettem egy jó meleg zuhanyt és aludtam egyet.
- Emily a szobatársad? - kérdezte mosolyogva.
- Aha. - bólintottam. - Avagy a pótanyám. - viccelődtem.
Ezen nevetett egy sort míg felsétáltunk a mélygarázsból felvezető lépcsőn. Ott aztán elváltunk, mert mindegyőnk máshová ment, egyikőnk sminkelni, másikunk, fodrászhoz.
Fél óra múlva indultam el a stúdióba. Először akik vámpírokat játszanak a futást veszik fel, mi meg, Billyvel forgatunk, aki Bella apját alakítja. Ezek a forgatások elterelik ideiglenesen a figyelmemet, a csók részről, de csak ideiglenesen.
Miután azt leforgattuk tartottunk egy negyed óra szünetet én addig vettem az automatából, egy kólát és leültem vele egy műanyag székre a stúdióban. Robert még mindig nem jött a vámpírokkal, lehet, hogy ők beültek a büfébe? Azt sem értem minek keresem, csak nem felejtette el...
(Robert szemszöge)
Éppen most végeztünk, a futás felvételével és eléggé kimelegedtünk már. Mi a fiúkkal sétáltunk, el abba a stúdióba ahol majd a csókjelenetet fogjuk forgatni, ami miatt, már most öklömnyire zsugorodott a gyomrom, pedig ez csak egy jelenet a filmből, semmit sem jelent, hiszen színészek vagyunk. De hiába szajkóztam magamnak ezt...
- Rob élsz még? - integetett a szemem előtt Jackson.
- Igen azt hiszem. - pislogtam. - Szóltál?
- Nem is egyszer. - húzta el a száját Jack.
- Bocs nem figyeltem, mondjad. - ráztam a fejem.
- Azt kérdeztem, hogy jössze-e velünk valahová, ahol kiengedhetjük a fáradt gőzt. - vigyorgott. Tehát kocsmába, akarnak menni.
- Ezt majd a forgatás után kérdezd, meg újra mikor tudok gondolkodni. - kértem és odamentem az automatához, hogy egy ásványvizet vegyek.
- Na, mi az Rob? - heherészett Kellan. - Egy kis kihívás és máris berosálsz, mi lesz később...
- Dugulj el! - szólt rá Jackson mielőtt még elkáromkodnám magam, és ő is vett magának egy vizet. - Te meg lazíts Rob, nem kivégzésre mész!
- Te könnyen mondod, öregem! - morogtam és legurítottam a fél üveg vizet egyszerre. - Megnézném te hogy állnál ezzel.
- Én is izgultam mindig is nem arról van szó, csak, te már egy másik világban vagy ilyenkor.
- Valaki így vezeti le a feszültséget valaki meg úgy, én így szoktam. - vontam vállat és kidobtam a megüresedett üveget a szemetesbe, ami a fal mellett állt.
- Aha, szóval te olyan csendben szenvedő vagy értem én. - rötyögött, de már nem is figyeltem rá. Akkor vettem észre, hogy Kristen ott ül egy széken kezében egy üveg kóla és erősen bámulja a cipőjét.
Gyorsan elmentem előtte mintha észre se venném, hogy ott ül és leültem egy távolabbi székre. Nem tudom, mit mondhatnék neki, ha odaülnék mellé.
Egy öt perc múlva Catherine jött oda hozzánk, hogy álljunk be a csók jelenethez, a többieknek meg szólt, hogy addig ott maradjanak és legyenek csendben, aztán mikor mi már egymással szemben ültünk az ágyon odajött a többiekhez és az operatőr akkor kiáltotta el magát:
- Felvétel!
- Csak maradj mozdulatlan. - mondtam el a szövegemet suttogva és közelebb hajoltam Kristenhez, aki közben már lecsukta a szemét, és egyre gyorsabban vette a levegőt. Mivel én is becsuktam a szemem nem tudtam mennyire vagyok tőle, de mikor a lehelete csiklandozta az arcomat tudtam, hogy elég közel vagyok hozzá. Közben a szíven olyan őrülten vágtatott, hogy azt hittem kiszakítja bordáimat. Aztán az ajkunk hirtelen összeért. Igyekeztem a filmes csók feelingre koncentrálni, de annál inkább nem ment. Egy pillanatra elszakadtunk egymástól aztán Kristen kötelességének híven újra a számra tapasztotta az övét, és akkor éreztem valamit a gyomromban, de nem volt időm hogy kiderítsem mit, mert addigra már újra elváltunk, de csak egy pillanatra, míg újra össze nem kapcsolódott a szánk. Aztán Kristen feljebbtérdelt és a karjait a nyakam köré fonta én meg a derekára csúsztattam a kezemet. aztán azt tettük, amit kellett pedig én ezt első csóknak őszintén szólva már így túlzásnak találtam volna. Eldöntöttem Kristen az ágyon.
- És ennyi! - kiáltotta az operatőr.
Kristennel lemásztunk az ágyról és én megkönnyebbültem, hogy végeztünk, de aztán rögtön más milyen érzés váltotta fel a megkönnyebbülést. Valami, amit nem igazán értettem, de nem foglalkozhattam vele többet, mert a fiúk odajöttek.
- Ezt a csókolt haver! - röhögött Kellan és jól hátba vert. - Gratulálok!
- De legközelebb majd fogd vissza magad egy kicsit! - kontrázott Jack.
- Forduljatok fel! - Ezzel a mondattal hagytam ott őket. Kristen kerestem, de addigra már elhúzott a lányokkal.
- Na, most hogy már tudsz gondolkodni - jött mellém Jackson. - mit szólsz a kocsmához.
- Legyen. - bólintottam.
- Tudtam, hogy ezt mondod. - nevetett Kellan. - Na, irány a bár!
Ez volt az utolsó New York-i programom, - mert ugye hétfőn délben már indultunk Portlandbe - vagy mégsem ez lesz az utolsó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése