Meglepeéés!! :)) Remélem örültök! holnap nem nagyon leszek itthon ezért ma tettem fel. Ez egy kicsit lightos rész lett, de szerintem szeretni fogjátok. :P Kérek komikat!
Mindenkinek Boldog Húsvétot!!!
Ápolás
Mindenkinek Boldog Húsvétot!!!
Ápolás
- Ne már még egy buli Ash? - nevetett Nikki. - Nem sok ez egy kicsit?
Mind a stúdió előtt álltunk, akik cigiztek a cigit szívták, akik nem azok meg csak ott álltak.
- Nem! - vágta rá Ashley. - Beszéltem Christinnel is meg mindenkivel és szerintük irtó jó ötlet.
- Jó ötlet, persze, csak nem értünk téged. - csóválta a fejét Rob. - Hogy hogy lehetsz ennyire buli imádó.
- Könnyen és egyszerűen. - vont vállat hanyagul Ash. - Szóval akkor mindenki benne van? Eljöttök?
- Hát persze Ashley! - bólogatott Elisabeth. - A világért se hagynánk ki egy bulit, se amit te szervezel.
Ashley elpirult és tapsolt egyet.
- Szuper lesz, meglátjátok! - ujjongott. - Majd kaptok meghívót az időpontról meg mindenről. Itt a taxim, megyek! Jó pihenést mindenkinek!
- Viszont! - integettünk neki aztán mindenki szétszéledt. Mi beültünk Rob kölcsönzött fekete kocsijába és elindultunk haza.
- Biztos jó lesz az a buli. - mosolyogtam. - Ashley bulijai mindig tök jók szoktak lenni.
- Az biztos. - helyeselt Rob vigyorogva. - Mit tervezünk mára?
- Mit tervezzünk? - néztem rá. Ő csak vigyorgott tovább. - te szeretnél valamit csinálni?
- Csak veled lenni. - viszonozta a pillantásomat egy pillanatig. Elpirultam.
- Ez aranyos... - motyogtam az orrom alatt. - Mit szólnál egy sétához? Szép idő van.
Rob még szélesebben kezdett vigyorogni, aztán lehúzódott az út szélére ahol több kocsi is parkolt, majd leállította a motort. Csak néztem.
- Na, nem jössz? - villantotta rám csábító mosolyát miközben a kilincs után nyúlt. Kicsatoltam magam és én is kiszálltam. Követtem a járdára.
- És merre megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Nem is tudom. - rángatta a vállát és közben kézen fogott. - Csak azt mondtad sétáljunk, hát sétálunk.
- Csak kikértem a véleményedet róla. - helyesbíttettem. - Mondhattál volna nemet is én nem szóltam volna...
- Kristen... ha együtt vagyunk, mindegy hogy sétálunk, tévézünk vagy akármi. - szorította meg a kezem. Csillogó szemmel néztem fel rá.
- Igen... Én is így vagyok. - bólintottam rá. - Szeretlek Rob!
- Én is téged, Kris. - adott egy puszit a fejemre. - Amúgy azt hiszem, nem messze innen van egy park, mehetünk oda.
- Jól hangzik. - haraptam be az alsóajkam. Hihetetlen hogy az elején alig akartunk egymáshoz szólni, tök hülyének tartottuk egymást, ellenszenvesnek, és aztán ez lett a vége. De örülök, hogy ez lett. Így utólag nem tudom mit kezdtem volna Robert nélkül ezekben az időkben. Most már örökre egymáséi vagyunk.
Beértünk a parkba. Robbal először körbesétáltuk, az egészet aztán leültünk egy fák alatti padra. Ő az ölébe húzott engem, és így beszélgettünk még sokáig. Csak az szakított még félbe minket hogy Robnak csörgött a mobilja.
- Igen? - vette fel. - Igen én... Komolyan? - olyan aranyos volt, ahogy ilyen meglepetten nézett. - Még átgondolom. Rendben. Köszönöm, hogy rám gondoltak. Igen jelezni fogok. Még egyszer kösz! Visszhall! - visszatette a zsebébe a telefonját.
- Na? - kérdeztem rögtön kíváncsian.
- Képzeld... - kezdte mosolyogva. - Egy stúdiótól hívtak. Felajánlottak nekem egy szerepet.
- Na, ne! - kúszott vigyor az arcomra. - Ez szuper! Milyen szerep?
- Azt nem tudom, azt mondta a pasi, hogy küldenek egy levelet a részletekről. - felelte izgatottan. - Azt mondta, hogy itt forgatnák a nagy részét.
- Az klassz! - veregettem vállon. - Gratulálok, Rob!
- Köszi! - szorosan megölelt, én pedig beszívtam a ruhájának illatát. Hihetetlen hogy én mennyire szeretem őt. Mikor elengedett adott egy csókot is aztán elindultunk a kocsihoz. A műszerfalon néztem az órára. Már nyolc óra múlt tíz perccel... Na, igen Robbal mindig elveztem az időérzékemet.
Megálltunk a ház előtt, és kiszálltunk a kocsiból. Robert összekulcsolta az ujjainkat és úgy mentünk be az ajtón. Emily éneklése hallatszott ki a konyhából. Mindig mondtam neki, hogy jó hangja van, de sose hitt nekem.
- Ez... - Rob elképedve mutatott a konyha felé, de én az ujjamat a szájára tettem, amire kaptam is egy puszit.
- Nem mindennap hallhatod énekelni. - mondtam halkan neki.
- Pedig jó hangja van. - súgott vissza. Ebben igazat adtam neki.
Bólogattam.
- Annyi szent. - helyeseltem. - Szerintem észre se vette, hogy megjöttünk. Várjunk még egy kicsit - kértem.
- Jó. - suttogta Rob és gyengéden megcsókolt. Nem is akartam többet csak ezt folytatni. De Em hirtelen abbahagyta az éneklést, így el kellett szakadnunk egymástól.
- Hahó, Em! - kiáltottam mintha most jöttünk volna meg. - Hol vagy?
- Konyha - hallatszott a hangja onnan, ahonnan előbb az énekhangja. Bementünk az említett helységbe. Ő éppen palacsintát sütött.
- sütögetünk? - nevettem beleszagolva a levegőbe.
- Aha. - vigyorgott ránk. - Megkívántam a palacsintát, úgyhogy gondoltam sütök egy párat. Gondolom ti is kértek.
- Éhen halunk. - bólogatott Rob azonnal. Nekem is már korgott a gyomrom.
Emily csak nevetett és egy újabb palacsintát dobott a serpenyőből a többi tetejére.
- Ez az utolsó, vegyetek le tányérokat, meg ott a csoki öntet is. - mondta, újabb masszát öntve a palacsintasütőbe.
Rob vett le három tányért, én meg vittem az öntetet, és kitettük őket az asztalra. Talán még soha nem ettünk így együtt hármasban. Egyszer ezt is el kell kezdeni. Hallottam, hogy barátnőm elzárja a gázt és már hozta is a tányéron a vacsoránkat. Összefutott a nyál a számban, ahogy újra megcsapta az orromat az illat. Letette a tányért az asztal közepére és unszolt minket, hogy vegyünk. Utánunk ő is szedett magának, és nyakon öntötte csokival.
- Na, meséljetek valamit! - szólalt meg, mikor már nekiláttunk az evésnek. - Milyen volt az interjú?
- Egész jó. - vontam vállat. - Igazából csak a szokásos.
- De azért sokáig elhúzódott nem? - nyámmogta. Robbal mosolyogva egymásra néztünk.
- Már hétkor vége volt. - válaszolta Robert kuncogva. - De mi Krisszel még sétáltunk egyet.
- Az jó! - mosolygott barátnőm. - És merrefelé jártatok?
- A közeli parkban voltunk. - mondtam most én.
- Romantikus. - kacsintott rám Em, és úgy tett mintha veszettül érdekelné a palacsintája így nem láthatta a "Hülye vagy te" pillantásomat.
- Az volt. - mosolygott rám Rob, melegen. Elpirultam és alig tudtam szóhoz jutni.
- Szerintem is. - nyökögtem ki. Szinte láttam, hogy Emily fuldoklik a röhögéstől, de nem tudtam levenni a szem Rob arcáról, a mosolyáról. Ő kicsit megszorította a kezemet az asztal alatt, hogy észbe kapjak, így képzeletben megráztam a fejem, és újra az ennivalómra összpontosítottam. Nehezen ment, ugyanis Rob, az ujjával cirógatta a kézfejemet, aztán hirtelen kaptam egy puszit is az arcomra. Ezen már mindhárman nevettünk. Jó hogy Emily egyáltalán nem esik ettől zavarba, és Rob sem. Az hogy én kicsit igen az meg már az én bajom, nem?
Evés után segítettünk elmosogatni, Em-nek, aki közben megjegyezte, hogy vennünk kéne egy mosogatógépet. Mindig, ha mosogatunk, elmondja ezt. De eddig még nem jutottunk el odáig, hogy beszerezzünk egyet. Majd egyszer. Hármunk után amúgy sem nagy cucc elmosogatni.
- Na, én elmegyek, Arielle-vel mozizni. - közölte Emily, miután végeztünk mindennel. - Nem baj ugye?
- Ugyan már, dehogy! - legyintettem. - Érezd jól magad, Emi! - Azzal átöleltem őt. - És nagyon vigyázz magadra, oké?
- Ígérem. - veregette meg a hátam. - Na, sziasztok!
Azzal becsukta maga után az ajtót. Sóhajtottam egyet, és Robbal bementünk a nappaliba.
- Még mindig aggódsz érte, igaz? - kérdezte csendesen. Leültünk a kanapéra egymás mellé szorosan. A karomat cirógatta, amit szabadon hagyott a pólóm.
- El sem tudod képzelni, mennyire. - nyeltem egyet és a kezemet fixíroztam. Ott is a körmömet leginkább, amit elkezdtem piszkálni.
- Már semmi baj nincs. - tűrte el a hajamat. - Emily nagylány tud vigyázni magára...
- Én is azt hittem. - csóváltam a fejem. - Sőt, az is, de ez nem elég. Egy harmincas nőt is megtámadnak az utcán. Egyszer már csapdába esett... Pedig David orvos volt!
- Ketten vannak, Kris. - mondta nyugtatva és szelíden rátettem körmömet tördelő kezeimre az övét. Hosszú ujjai körülfonták a két kézfejemet. - Minden rendben lesz, biztos!
- Reméljük. - néztem szép szemébe. Mindig megnyugodtam tőle.
- Ne hidd, hogy én, nem féltelek ennyire téged, akárhová megyünk. - suttogta szomorkásan. - És előre tudom, hogy a kezemet tördelve fogok izgulni érted, ha messze leszel tőlem, és bár ne lenne ilyen soha. De lesz és tudom, hogy percenként foglak hívni, hogy minden oké-e. De bízom benned, Kris. Te is bízz Emily-ben ennyire.
Pislogtam párat aztán beszippantottam a számat. Közelhajoltam hozzá, annyira hogy egy hajszálnyi hely volt csak az arcunk között. Homlokát az enyémnek támasztotta és mindketten lecsuktuk a szemünket.
- Mindig is szeretni foglak. - leheltem.
- Én is téged, Szívem! - suttogta vissza és megcsókolt. Aztán a karjába vett és felvitt a szobába, mikor látta, hogy laposakat pislogok.
- Nem akarok aludni. - motyogtam, mikor letett az ágyra és bemászott mellém. - Nem is vagyok álmos.
- Hiszi a piszi. - kuncogott kedvesen. - Látom, hogy majd elalszol.
- Akkor rossz a szemed. - morogtam, de alig bírtam újra kinyitni a szemem. Inkább szorosan hozzábújtam.
- Nem hinném. - simogatta meg a hajam és magához szorított. - Átérzem... én is álmosodok.
- De én veled akarok lenni, ébren. - panaszoltam neki, csukott szemmel.
- Ott lesz a holnap erre, és a többi nap. - súgta a fülembe. Beleborzongtam.
- Ígéred, hogy egy percre sem mész el innen? - mormogtam az ingjébe.
- Itt leszek végig. - puszilta meg a fejemet. - Hulla vagyok, úgyis.
Felemeltem a fejem, ő adott egy csókot és én azonnal álomba merültem.
Reggel mikor felébredtem, elég rosszul éreztem magam. Zúgott a fejem és úgy éreztem, hogy gyenge vagyok, és forró. Mikor éjjel felébredtem pár percre, már észrevettem, hogy valami nincs rendben, de reméltem, hogy reggelre elmúlik. Úgy tűnik csak rosszabb lett. De azért jólesett, hogy Rob átölel.
- Jó reggelt. - köszönt nekem, kicsit furán nézve. Valami észrevett rajtam. - Jól vagy?
- kicsit furcsán érzem magam. - ingattam a fejem. - De minden oké...
Felálltam, hogy kimenjek, megmosakodni, de megingott a lábam és szépen a padlón kötöttem ki. Szinte alig hallottam a hangokat, úgy szédültem, mintha éppen egy ringlispiről szálltam volna le. A szívem a fülemben dobogott, a fejem lüktetett, és mindenem sajgott.
- Kristen! - szólongatott Rob. - Hallasz engem?
- Rob... - motyogtam alig hallhatóan. Hogy kerültem én az ágyba.
- Jaj, hála az égnek. - rogyott le az ágy szélére Rob. Úgy néztem halálosan megkönnyebbült. - Jobban vagy, Kris?
- A-a. - sóhajtottam. - Fáj a fejem, és... szerintem lázam is van.
- azonnal hozok egy lázmérőt. - pattant fel és kisietett a szobából. Éppen csakhogy helyezkedtem egy kicsit, már vissza is tért, és bekapcsolta a szerkezetet, majd a hónom alá dugta. Ezek után szépen betakargatott és beült mellém.
- Halálra ijesztettél. - tűrögette el a hajamat. - Elájultál vagy mi történt, szívem?
- Asszem, összeestem. - ráncoltam a homlokom. - Szédültem, és egy percig azt se tudtam mi van. Sajnálom, hogy megrémítettelek.
- Semmi baj. - sóhajtotta. Szegény tényleg eléggé megijedhetett.
- Menj messzebb tőlem. - kértem és kicsit meglepődött. - Ez tuti vírus lesz, nem akarom, hogy elkapd tőlem.
- Erős az immunrendszerem. - közölte egyszerűen és feljebb húzta a takarót rajtam. - Nem fogom elkapni.
- Azért mégse kéne ilyen közel lenned. - tiltakoztam. - Ne érts, félre imádom, ha itt vagy velem, de nem akrom hogy te is beteg legyél és.. - ajkaival hallgattatott el. Egyszer csókoltam vissza aztán elhúzódtam.
- Ezt nem kellett volna. - motyogtam. De ő azért, adott egy utolsó csókot. - hallod? Ne csináld, megbetegszel.
- Css. - tette az ujját az ajkamra, - Ne izgasd magad emiatt. Ha beteg is leszek, minden bizonnyal túlélem.
Egy csipogás hallatszott. Kivettem a lázmérőt. 39,6. Na, szuper. Ez magas láz.
- Egy darabig azt hiszem, ágyban leszel. - jósolta meg Robert, és letette az éjjeliszekrényre a lázmérőt. - De nem baj, én itt leszek veled és szórakoztatlak.
- Hálás vagyok neked. - suttogtam, hálásan és hagyta, hogy hozzá bújjak. - Szeretlek...
Emily nyitott be az ajtón egy bögre teával, a kezével. A kezembe adta.
- Miután megittad az összeset jól takarózz be, csak a fejed legyen kint. - utasította barátnőm. - Izzadnod kell, hogy kimenjen belőled a láz, utána meg aludhatsz egyet. Ha így sem megy le, csak szólj Rob, és hozom a vizes borogatást.
- Rendben, Emily - bólintott szerelmem.
- De tényleg figyeld. - mutatott rám, aztán elmosolyodott. - Jobbulást. Nekem mennem kell forgatni, délutánra itthon vagyok.
- Köszi, Em! - mondtam rekedten, mire csak legyintett és kiment.
- Idd meg! - mutatott Rob a teára.
Bár forró volt, és égette a torkom, de egy huzamra megittam, aztán Rob gondosan betakart.
- Aludhatsz egy kicsit. - mondta megigazítva a párnámat. - Kényelmes?
- Még nem. - súgtam és jelentőségteljesen magam mellé intettem. Mosolyogva odadőlt mellém és szorosan átölelt.
- Aludj jól, Szívem. - súgta a fülembe. - Itt leszek veled.
- Köszönöm, Édes...
A fejfájás és a forróság ellenére, leragadtak a szemeim, és elaludtam. Össze-vissza álmodtam minden hülyeséget és mikor felébredtem az egyiktől, éreztem, hogy majd megsülök, és már készültem kitakarózni mikor Rob rám szólt:
- Nem, nem! - fogta le a kezemet. - Nem takarózhatsz ki.
- De marha melegem van! - mondta szenvedő arccal. Szánakozva nézett engem.
- Tudom, de ki kell bírnod, ha meg akarsz gyógyulni. - vigasztalt. - Lemegyek a következő bögre teádért, de ígérd, meg hogy addig nem takarózol ki!
- Csak, ha kapok egy puszit. - mosolyogtam bágyadtan.
Visszamosolygott, és adott a számra egy lágy csókot, majd kiment a szobából. Úgy éreztem meg gyulladok, és a szemem előtt egy jó adag jegyes limonádé állt. Aztán elhessegettem ezt a képet, és igyekeztem valami másra gondolni. Rob megérkezett, és szívószál segítségével, segített meginnom a forró innivalót, anélkül hogy bármimet ki kellett volna tennem a levegőre. Pedig én már a kisujjamnak is örültem volna, ha kitehetem.
Rob letette a megüresedett bögrét a szekrényre, és megsimogatta az arcomat. Pár perc múlva megmérte a lázamat.
- Harmincnyolc kereken. - mondta, miután megnézte a szerkezetet. - Azért lement.
- De milyen keveset már, én meg mennyit szenvedek!
- Szegénykém. - biggyesztette le a száját szerelmem. - Nemsokára jobban leszel jó. Én most bemegyek lezuhanyozni, és ha kitakarózol, nem tudom, mit csinálok veled.
- Nem fogok. - ígértem meg neki, kaptam egy puszit és itt hagyott az unalom kellős közepén. Azt hiszem be is aludtam unatkozás és sülés közben.
Mire felébredtem Éltem újra mellettem volt, sőt Emily is a szobában volt, és arról beszélgettek, hogy mennyi a lázam. Gondolom, miközben aludtam meg lett mérve, mert Rob már harminchét ötöt mondott barátnőmnek. Pislogva kinyitotta a szememet, és akkor éreztem meg a hideg borogatást a bokámon, és a homlokomon. Kirázott a hideg.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Em.
- Jobban. - feleltem kissé rekedten a hallgatástól.
- Nemsokára kutya bajod se lesz. - legyintett a barátnőm. - Csinálok forró levest, ami garantáltan segít, és egyébként se ettél ma még semmit, nem?
Lassan megráztam a fejemet.
- Mindjárt jövök vissza. - azzal felállt és lement a konyhába.
Robert közel hajolt és orrát végighúzta az arcomon, majd kaptam egy puszit is rá.
- Szinte ég az arcod. - húzta el a száját. - De szép piros.
Csak morogtam.
- Nem lenne egyszerűbb, egy lázcsillapítóval megoldani az egészet?- kérdeztem csendesen.
- Nem. - felelte türelmesen és megértően. - De hamarosan jobban leszel. Már csak pár nap, jó?
- Remélem igazad lesz. - mosolyodtam el. - Talán egy kicsit elhagytam magam. Talpra kéne állnom... átvitt értelemben.
- Ilyenkor mindenkivel ez van. - vigaszalt. - És egyébként is, sikerült lecsökkenteni a lázadat szóval, le is veszem, a vizes borogatást aztán jövök és aludhatunk egy nagyot.
- Mennyi az idő? - kérdeztem miközben a vizes rongyokat vette le a bokámról.
- Este hét óra. - felelte gondolkodás nélkül. Mostanában nézhette meg ő is az órát. - sokat aludtál. De ez érthető. - a homlokomról és levette a hideg anyagot, és helyette adott oda egy puszit. - egy perc és jövök is.
Kedvesen mosolyogva indult el a fürdőszoba felé hogy eltegye a rongyokat, én pedig örültem hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen srác van mellettem aki szeret és ápol. Mikor bebújt mellém és átölelt, alig kellet két perc és máris elaludtam.
