Na, meghoztam a fejezetet! :) most egy új szereplő lép be a történetbe, aki már egyszer említve volt az előző fejezetben ;) Azt hiszem ennyi elég is, a dumálásból, irány olvasni, majd meglátjátok! Ja és meg lehet nézni a szereplők listáját ! Meg lehet komizni! Ja és köszi Dia ezúton azt a képzelgést msn-en tök jó! Remélem még egy darabig játszuk! xdxd
Első randi, egyben az utolsó
(Kriszten szemszöge)
Miközben hazafelé hajtottam, azon gondolkodtam, hogy miután hazamentem aludnom kéne egyet, mert azt hiszem valami nincs rendben velem. Az is lehet, hogy beteg leszek. Mit tudom én, nem értek én ehhez. De az igaz hogy kicsit fáradt vagyok...
Akkor ocsúdtam fel, mikor megcsörrent a mobilom. Összerezzentem, és a szememmel az utat figyelve beletúrta a táskámba. azt hittem leteszik, mire megtaláltam, de még épp időben vettem ki.
- Igen? - szóltam bele. Tudom, hogy vezetés közben nem szabad telefonálni, de mi van, ha fontos?
- Kristen te vagy? - Ez Adam hangja volt.
- Adam, szia! - vidultam fel. - Igen, igen én vagyok.
- Nem zavarlak? - kérdezte figyelmesen.
- Nem, mondjad. - Mondhattam volna, hogy vezetek, de már kíváncsi voltam miért hívott fel.
- Csak annyit akartam kérdezni, hogy ráérsz-e valamelyik nap, hogy találkozzunk. - ezt mind egy szuszra hadarta el.
Randit kért tőlem? Adam?
- Öö, persze bármikor. - feleltem.
- Oké, szuper, esetleg holnap este? - vetette fel.
Ez most már biztos, hogy randi lesz... Jaj.
- Nekem jó. - válaszoltam végül. Holnap úgyis egy órával előbb jöhetek el a stúdióból, mert a többiek, akik vámpírokat játszanak, gyakorolniuk kell. - Olyan fél hat körül.
- Klassz, oké, akkor holnap megyek érted a lakásotokhoz,jó? - hallottam, hogy felvidult.
- Okés.
- Szia!
Letette mielőtt visszaköszönhettem volna. Ez csak egy találkozó a legjobb barátommal, semmi több. Vacsorázunk, dumálunk, aztán szépen hazavisz, és ennyi. De miért érzem, úgy hogy ez más lesz, mint amire gondolok. Én meg a hülye előérzeteim. Egyszerűbb lenne csak megnyugodni, és örülni, hogy lesz holnap estére programom. Valóban, egyszerűbb lenne, csakhogy se én sem az életem nem az egyszerűségre hajlott sose...
*
A másnapi forgatás egész jól telet. A jelenet jól sikerült, ezt én magam is éreztem. Csak az volt a bökkenő, hogy egész nap az esti randi miatt görcsöltem, de sok év után már simán félre tudtam rakni a magánügyi problémáimat, a forgatás idejére. Viszont enni nem tudtam pedig éreztem, hogy kicsit éhes vagyok, de semmi sem ment le a torkomon...
- Nem eszel semmit? - kérdezte a forgatás utáni szokásos kajálásnál Robert. A szokásos asztalunknál ültem egy ásványvizesüveggel a kezemben. A többiek, még a sorban álltak.
- Nem vagyok most éhes. - hazudtam.
- Aha. - úgy tűnt ezen elgondolkodott. - Jó neked hogy te előbb hazamehetsz.
- Ugye? - vigyorodtam el. - De majd nektek is lesz ilyen, biztos.
- Biztos.
- Gyere Rob! - szólította meg Jackson Robertet.
Robert még utoljára rám mosolygott, aztán csatlakozott a többi fiúhoz.
Megvártam még többiek végeznek az evéssel, aztán elköszöntem, és elindultam a mélygarázs felé. A lábaimat már nem is éreztem, csak tudtam, hogy vannak és visznek, az agyam nem is követte, hogy ülök be a kocsiba, hogy fordítom el a kulcsot, vagy, hogy, miként jutok ki a mélygarázsból, ezt csupa megszokásból csináltam. Nem, az agyam már egy órával előbbre járt, hogy milyen lesz a randim Adammel. miért hívom randinak?? Hiszen ez csak egy találkozó.
Leparkoltam a házunk előtt, leállítottam a kocsit, és besiettem az ajtón. Emily nem volt a nappaliban sem a konyhában, így hát felszaladtam hozzá a szobájába. mivel a becsukott ajtóval találtam szembe magamat, kopogtam.
- Gyere be! - szólt ki a hangja.
Benyitottam. Ő az ágyán hasalt és a laptopján csinált valamit.
- Szia! - köszönt rám nézve.
- Azonnal segítened kell! - ültem le mellé az ágyra.
- Váó, oké. - nézett nagyot, aztán lecsukta a laptopját.
- Kéne egy életmentő, smink, és ruha. - hadartam el.
- Oké. - bólintott és áthúzott a szobámba, majd leültetett az ágyra. - Na, szóval, előbb a ruha. - kitárta a szekrényem ajtaját. - Ez szerintem tök jó. Már akkor megtetszett, mikor megvetted! - lerakta az ágyra a fehér térdig leérő pántos szoknyát.
- Oké. - bólintottam és gyorsan átvettem még ő a cipőim között kutatott.
- Ez jó hozzá. - tette le a fehér magas sarkú szandált a lábam elé a szőnyegre. - Akkor ehhez, egy ezüstös smink kell.
Levette a polcomról a megfelelő szemhéjfestéket, meg szemceruzás, és alapozót, és pár perc múlva kész it lettem. Akkor hallottam, meg hogy dudálnak. Kinéztem az ablakomon és megláttam Adam kocsiját, az enyém mögött. Ő maga a kocsinak dőlve integetett nekem. Egy mosollyal visszaintettem neki, és felmutattam neki a hüvelykujjamat, hogy egy perc és megyek aztán elhúztam a függönyt.
- Nyugodj, meg Kris, nem lesz baj. - nyugtatott Em miközben a kezembe nyomta az ezüst retikülömet. - Csak, dumáltok, esztek és hazahoz, ahogy te mondtad.
- Igen. - fújtam ki a levegőt. - Huh, oké akkor, majd jövök!
- Oks, jó szórakozást. - vállion veregetett én meg mosolyt erőltettem az arcomra és kiléptem az ajtón. Meglepődtem, mert ő nem szépen öltözött ki, hanem csak egy farmert vett vel, egy pólót meg egy dzsekit.
- Helló! - köszöntem neki, ahogy a haveroknak szokás, hogy tudassam, vele én nem randizni megyek.
- Szia! - intett. - Jól nézel ki. Pont diszkóba való!
- Diszkóba megyünk? - döbbentem le. Na, ebből az estéből kisülhet még valami jó is?
- Úgy terveztem. - bólintott és kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót. - Vagy menjünk máshová?
- Nem, tök jó lesz, de ne öltözzek valami, odaillő ruhába? - néztem végig magamon. Miket beszélek, ez tök jó, csak a cipőm nem illene oda.
- Isten ments, szuperül nézel ki! - Hagyja már abba a bókolást..
- Jah, oké. - vontam vállat és beültem a kocsiba. Mire becsatoltam magam már ő is bent ült a volánnál.
- Jó kocsid. - bókoltam.
- kösz. - vigyorgott és elindultunk. - Hogy vagy amúgy? Hogy megy a forgatás?
- Tök jól, Roberttel igazán jól alakítunk, azt hiszem. - Direkt említettem Robertet hogy tudja, csak barátságból jöttem el vele.
- Roberttel? - kapott a szavamon.
- Aha Pattinson. - feleltem egyszerűen. - Ő a másik főszereplő. Jó színész.
- Te is az vagy. - Bókolt megint.
- kösz. - túrtam a hajamba. - Melyik filmekben láttál?
- Pánikszoba, Sárga zsebkendő, A nők hálójában, Hírnök...
- Oh. - Elvörösödtem. Majdnem az összes filmemet megnézte, csak mert én játszottam benne. Jaj de kínos. Legfőképpen az, hogy én nem így érzek iránta.
- Szoktál diszkóba járni? - érdeklődött.
- Van, amikor kedvem támad hozzá. - bólogattam. - Meg amikor persze ráérek.
Az út nem volt hosszú, de annak tűnt Adammel. Mikor odaértünk a diszkóhoz, fizettünk, felmutattuk a személyinket, fizettünk, aztán bementünk. Odabent már dübörgött a zene, tök sötét volt csak a színes diszkó fények világítottak, és csak a táncoló sziluettek látszottak. A DJ hátul fejhallgatóval a fejét ügyeskedett, miközben a báros, aminek a pultja előtt nagy tömeg ácsorgott, Séket dobott össze.
- Michael, megint új Séket, talált ki, és megint odavannak érte. - közölte Adam túlharsogva a zenét.
- Már így ismersz itt mindenkit? - kiabáltam vissza.
- Majdnem minden héten itt vagyok a srácokkal. - felelte szintén üvöltve. - Akarsz táncolni?
- Aha! - Azt hiszem, be fogok rekedni mire, hazaérek és az nem lesz túl jó a szerepemre.
Majdnem öt számot folyamatosan végigtáncoltunk, és mindegyiknek a végénél lehajtottunk egy kis piát. A végén már eszeveszettül tudtam táncolni, mert az alkohol, kezdett hatni. A tízedik szám után már olyan vidám voltam, hogy azt is elfelejtettem, hogy időben haza kéne mennem, mert a hétvégét Emilyvel ki akarjuk használni. Nem érdekelt semmi más csak a tánc. Nagyon jól éreztem magam őszintén.
Mikor már alig álltam a lábamon Adammel félreültünk és csak hallgattuk a zenét kezünkben a sörrel, meg néha másmilyen alkoholé tartalmú italokkal.
- Haza kéne, vigyelek. - szólalt meg fennhangon Adam, mikor már látta, hogy laposakat pislogok.
- Nem, nem én még táncolni akarok. - mondtam nehezen forgó nyelvvel, és felálltam, hogy elinduljak, de megbotlottam a saját lábamban, és eltanyáltam volna, ha Adam nem kap utánam.
- A lábadon is alig bírsz megállni. - mondta nevetve és a vállára téve a karomat támogatott ki a diszkóból.
- Csak ne hazavigyél, kérlek, semmi humorom magyarázkodni Emilynek. - motyogtam, mikor már a kocsija felé vonszolt a friss levegőn. Gőzöm nem volt mennyi az idő, de már besötétedett.
- Akkor felmegyünk hozzám. - mondta és besegített az anyósülésre.
Ha józan lettem volna biztos nem érdekelt volna, hogy magyarázkodnom kell Emnek, de nem mennék fel hozzá, de mint említtettem nagyon leittam magam.
- Azért jól vagy, ugye? - méregetett Adam, miközben indított.
- Soha jobban. - vigyorogtam. - De meg fognak büntetni, ha részegen vezetsz.
- A mai nap nem érdekel. - közölte nemes egyszerűséggel.
Adam még annyira se lakott a diszkótól, mint mi Emilyvel. Leállította a kocsit, kiszállt, aztán odajött, hogy kisegítsen, de nem volt rá szükség, mert erőre kaptam és kiszálltam egyedül.
- De azért jól érezted magad, ugye? - kérdezte elém állva.
- Persze, tök jó volt. - bizonygattam.
- Akkor jó. - bólintott elégedetten, aztán minden olyan gyorsan történt. Adam közelebb hajolt és a száját az enyémre tapasztotta. Ha nem lettem volna ennyire részeg eltoltam volna magamtól és közöltem volna vele, hogy ez így nem megy, de ebben a pillanatban, csak annyit tudtam tenni, hogy visszacsókoltam, aztán azt hiszem, hogy összeestem.
Másnap reggel, valami csörgésre ébredtem fel. Kellett pár perc hogy rájöjjek, hogy az ébresztő az. De hát az én ébresztőm nem így csörög. Felültem az ágyban, és rögtön láttam, hogy nem a saját szobámban vagyok. Egy kicsi szobában voltam, amiben eléggé nagyvolt a kupi. Kezdtek beszivárogni az agyamba tegnapi nap emlékei. Diszkó, tánc, zene, pia, aztán az a csók. És ez volt az utolsó emlékem. Ajajjajajaj.
Körülnéztem, és nem volt mellettem senki.
- Jó reggelt! - lépett ki a fürdőszobából Adam, egyetlen egy pólóban, és egy bokszerben, a szájában fogkefe.
- Adam? - krákogtam. Úgy éreztem magam, mintha tegnap este nem is buliban lettem volna hanem egy box meccsen ellenfélként, akit laposra vertek. - Tegnap este... Lefeküdtünk?
- Nem, dehogy. - mondta. Ó hála az égnek. De hihetek neki? - Mindjárt...
Bement a fürdőbe és utána már úgy jött ki, hogy a szája üres volt, fogkefe - mentes.
- Hazajöttünk aztán megcsókoltalak és elájultál. - foglalta össze tömören.
- De miért ide jöttünk? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.
- Te kérted, mert azt mondtad nem akarsz magyarázkodni, Emilynek. - válaszolta.
- Oké, akkor jó lesz, ha tisztázunk valamit. - kimásztam az ágyból és felvettem a szandálomat. - Azt hiszem, Adam ez nem fog működni, sajnálom... DE én, csak mindig is barátként tekintettem rád, oké?
- Akkor miért fogadtad el a randit? - kérdezte összefont karokkal.
- Azért, mert azt hittem csak egy baráti találka lesz. - vallottam be és felegyenesedtem. - Nem hittem volna, hogy randinak gondoltad. Sajnálom, hogy a kettőnk kapcsolata neked mást jelent.
- Én is, Kristen. - bólogatott sajnálkozva. - Nem próbálhatnánk meg?
- Ne haragudj. - ráztam a fejem. - De most mennem kell.
- Ne vigyelek haza? - kérdezte mikor felvettem a táskámat a földről.
- nem kell, menj csak dolgozni, hívok egy taxit. - legyintettem, és elindultam kifelé a szobájából.
- De visszacsókoltál! - kiáltott utánam, mikor már a folyosón jártam.
- Részeg voltam Adam. - fordultam vissza. - Nem kicsit.
Némán mentem végig a lakáson, kizártam az ajtót, lehívtam a liftet, aztán tök csendben léptem ki, a bejáraton.
Miközben a taxit vártam, a telefonomon hallgattam le Emily három üzenetét. Megnyitottam az elsőt.
- Kristen szia! Nem tudom hol vagy ilyen sokáig, biztos nagyon jó étterembe vitt, de én azt hiszem, lefekszem, majd reggel mindent elmesélsz. Szia!
Megnyitottam a másodikat is:
- Kristen! Hol a fenében vagy? Tök üres az ágyad, pedig már hajnali öt óra van! Nagyon remélem, hogy minden rendben veled! Hívj vissza!
Ez az üzenet sokkal hisztérikusabb volt, mint az első, így nagyon bizonytalanul kezdtem el lehallgatni a 3. - at:
- Kezdek nagyon aggódni, Kristen, most keltem fel, 10 óra van és sehol sem vagy még mindig, nem méltóztatsz felvenni a telefont se, és egyik üzenetemre sem válaszoltál! Nagyon remélem, hogy Adam, nem tett veled semmit, ami miatt nem tudsz hazajönni! Kérlek, hívj vissza! Szépen kérlek!!
Nagy sóhajtással kikerestem Emily számát a mobilomba, és tárcsáztam. Tudtam, hogy ha hazaérek, mesedélutánt tarthatok, neki, és ki kell engesztelnem egy vásárlással, esetleg meghívom Nikki-t és Ashley-t is hogy örüljön, de nem bántam meg semmit. Sőt büszke voltam magamra, mert helyesen cselekedtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése