Köszönöm a komikat, és ahogy ígértem, hoztam a fejit ;) Ha hibát találtok, elnézést :/ :( :$ Nem szabok meg komihatárt de azért szeretném a komiznátok :)) Ja és köszönöm a díjat Reninek, amint tudom kiteszem (L) :))
Jó olvasást, puszii! Szülők…(Kristen szemszöge)
Éjjel úgy értünk haza, mint a félhalottak. Én már annyira fáradt voltam ráadásul, a magassarkú feltörte a lábam. Még lefekvés előtt Robbal fürödtünk egyet, lemostam magamról a fél kiló sminket, és így kerültünk ágyba.
- Még mindig marhára fáj a lábam. – panaszkodtam, mikor leültem az ágy szélére, hogy megvizsgáljam a sebes ujjaimat.
- Rosszul néz ki. – szisszent fel Rob, és megsimogatta a karomat. – Mindjárt leragad a szemem… Jössz?
- Persze. – mosolyogtam, és bemásztunk a takaró alá. háttal feküdtem neki, ő meg átarolta a derekamat szorosan magához húzva.
- Olyan jó megint veled aludni. – mormogtam, és mielőtt még válaszolhatott volna, mély álomba merültem.
*
- Kris! Rob! – rángatta meg valaki a vállamat Emily hangján kiabálva. – Hahó, ébredjetek!- Mi van? – morogta Rob, és átfordult a hátára.
- Hagyjál, Emily… - kértem és a fejemre húztam a takarót.
- Nem, hagylak, mert anyukád hagyott egy üzenetet a rögzítőn. – húzta ki a párnák a kezeim közül. – Azt mondta, hogy fél kettő körül benéznek, mert itt járnak New York közelében.
- Tessék? – Reggelenként mindig lassú a felfogásom. – Idejönnek? És mennyi az idő?
- Egy óra van. – mondta sürgetve. – Én is csak most vettem észre hogy küldték. nagyjából rendet raktam, de… Próbáljátok meg rendbe szedni magatokat!
- Jaj… oké… köszi, Em! – hálálkodtam és felugrottam az ágyból. Kicsit megszédültem, de odavánszorogtam a szekrényhez és kikaptam egy szürke pólót, meg egy farmert, és hallottam csak az ajtócsukódást hogy Emily kiment.
Nem voltam kifejezetten rosszba a szüleimmel, de kicsit hajba kaptunk mielőtt ideköltöztem New York – ba. Nem volt ínyükre ez az egész hogy itt is egy csajjal lakok majd együtt, mert az emberek mindenféléket pletykálnak majd, ja és az sem tetszett nekik, hogy ilyen messze költözök tőlük, sőt már azzal is bajuk volt hogy felkértek egy új filmre. Sőt igazából, csak apa problémázott ezen. Anya igazából mondjuk úgy beletörődött ebbe. Igazából nem vesztünk össze, de vitatkoztunk mielőtt eljöttem.
- A szüleid tudják, hogy itt lakom? – kérdezte kissé idegesen Rob miközben felrángatta magára a nadrágját.
- Nem… - vallottam be. – Nagyon rég beszéltem velük… Istenem úgy sajnálom, Rob! Menj el nyugodtan valahová addig, úgyse maradnak sokáig szerintem.
- Dehogy megyek! – tiltakozott.
- Csak…olyan hülyén érzem magam. – vörösödtem el felvéve a pólómat. – Én nem akartam elmenni a családodhoz, mert túl gyorsnak találtam, én meg erre kiteszlek ennek…
- Kristen, semmi gond. –t ette a vállamra a kezét. – Komolyan! Megbirkózok vele!
- Ezek után bármikor, akár most rögtön elvihetsz a szüleidhez. – mondtam neki.
- Rendben… - ajkát az enyémre nyomta és egy rövid csók után odasiettem tükörhöz, gyorsan rendbe szedtem a hajamat, felgumiztam és Rob is zselézett a sajátján, hogy nézzen ki valahogy. Ezek után gyorsan rendbe raktuk az ágyat. És még a maradék öt percben mindketten bekaptunk egy müzli szeletet is. Főztem le kávét is, de arra már nem volt időnk, mert már a fekete kocsi leparkolt le is parkolt az utcán.
- Nem látszik rajtam, hogy karikásak a szemeim? – néztem Robra aki csak mosolygott.
- Szép vagy. – jelentette ki, pire elpirulva hajtottam le a fejemet. – Minden rendben lesz híd el, oké?
- Jól van, csak essünk túl rajta. – kuncogtam, és miután csöngettek kisiettem, hogy ajtót nyissam nekik. Rob és Emily csak lassan jöttek utánam.
- Sziasztok! – Mindkettőjüket egy-egy ölelésben részesítettem, aztán beljebb invitáltam őket. A két másik lakótársam, egy kis mosollyal ácsorogott a hallban.
- Anya apa, hadd mutassam be Robert Pattinsont, a barátomat. – Anya kissé furcsán nézett, de egy őszinte mosollyal rázott kezet Robbal. Aki nem ismeri apámat, az nem veszi észre hogy apa mosolya viszont csak erőltetett. – Ő az a fiú, akivel egy filmben játszunk.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Robert. – mondta apa és ők is kezet ráztak. Ez eddig egész jól megy.
- Emily-t meg már ismeritek. – intettem az említett felé, aki intett egyet.
- Jó napot.
- Szervusz.
Pár percig csönd volt aztán támadt egy ötletem.
- Mi lenne, ha beülnénk a nappaliba? – vetettem fel és mutattam az utat a helységig. – Üljetek csak le… Kértek kávét?
- Elfogadunk egyet. – bólintott anya.
- Mindenkinek hozzak? – kérdeztem, az ajtóban állva.
- Én nem kérek, köszi, már ittam reggel. – rázta a fejét Em.
Bólintottam és kimentem a konyhába. Útközben jó nagy levegőket vettem, és fújtam ki. Gyors számolást végeztem, hogy hányan vagyunk majd négy bögrét vettem le, és töltöttem meg kávéval. Mikor visszatértem, hulla csend fogadott. Na, szép…
- Tessék. – mindenkinek a kezébe adtam a bögréjét és letelepedtem Rob mellé, aki megeresztett felém egy bíztató mosolyt. Tehát még nem akar elmenekülni, ez jó jel.
- És mi újság otthon? – érdeklődtem, csakhogy megtörjem ezt a kínos csendet.
- Minden rendben. – vont vállat Anya. – Cameron, az új képregényén dolgozik. Ja és felújítottuk a földszintet.
- Komolyan? - csodálkoztam el. – Kifestettétek?
- Igen, meg vettünk új ülőgarnitúrát. – folytatta apa. Nem voltam dühös hogy ezt nem mondták meg nekem, hisz én se szóltam Robról. Ha ki akarnak festeni, meg bútort akarnak vásárolni, akkor tegyék nyugodtan. Már nem lakok ott.
- Ez klassz. – mosolyogtam. – Majd a szünetünk alatt megnézem.
- Tényleg! Befejeztétek a filmet? – kapott a szavamon, anya. – Jó lett.
- Hát még nincs kész teljesen. – Rob most szólalt először a köszönés óta. – Még vágnak rajta, hangeffekteket adnak hozzá, de a mi munkánk egyelőre véget ért.
- Már kíváncsiak vagyunk rá. – bólogatott anya lelkesen, de én a magam részéről kételkedtem a többes számban. Kizárt, hogy apát annyira érdekelné a filmem. Eddig talán két filmemet nézte meg, úgy nagyjából.
- Hamarosan láthatjátok. – vontam vállat, aztán én is felhajtottam a kávém maradékát. – Jó lesz a bolognai ebédre, mert azt terveztünk,
- Nem maradunk sokáig, mert ebédre Killerékhez vagyunk hivatalosak. – mondta apa legyintve.
A Killer család, apáék ősrégi barátai voltak. Emlékszem egyszer még ki is kezdett velem, a fiuk. Az nem volt egy szép emlék…
- Üdvözlöm őket. – Gondolom, majd átadják neki, azzal a füllentéssel, hogy nem volt időm elmenni. és amúgy is úgy tűnik Cam, se megy velük, meg felesleges is lenne. Elvégre már Peter, a fiuk is 25 éves, nem hinném, hogy még otthon tartózkodik, bár abból a kaszanovából mindent kinézek.
- És Robert mióta lakik itt? – Apa érdeklődésnek szánta a kérdését, de nekem inkább hangzott számonkérésnek.
- Pár hete. – saccoltam meg Robra nézve, aki helyeslően bólogatott. – Igazából már hónapok óta együtt vagyunk.
- Szép idő. – előzte meg anya apát a válasszal.
- Az. – helyeseltem.
- Megmutatod a házat? – kérdezte anya kíváncsian, mire kapva a szaván bólogattam.
- Persze gyertek! – vágtam rá és felpattantam. Mikor elindultam, mindenki követett. – Ez itt a konyha. - mutattam be a boltíves ajtón, aztán mikor jól megnéznék felfelé vettem az irányt. – Itt a fürdő, a mi szobánk, Emily szobája, és egy vendégszoba. – nyitottam be sorba, az egyes helységekbe.
- Otthonos. – jegyezte meg anya mikor körbe értünk a túrán. – Szép házat választottatok!
- Ugye? – vigyorogtam, lefelé menet, és meg sem lepett, hogy apu nem szól semmit. – Üljetek csak vissza, én pattogtatok kukoricát. – tettem még hozzá mikor leértünk, és míg ők a nappaliba és a konyhába mentem.
A kamrából előszedtem egy pattogtatni való kukoricát, majd egy ollót hívva segítségül kibontottam. Azt hittem szívbajt kapok mikor megfordulva apával találtam szembe magam.
- Jesszus, apa, halálra ijesztettél. – hajoltam le a zacskóért, amit ijedtemben kiejtettem a kezemből.
- Bocsánat. – szabadkozott, miközben és beraktam a mikroba a popcornt. – Beszélnünk kell!
- Miről? – kérdeztem könnyednek hangozva.
- A barátodról. – bökött kifelé a hüvelykujjával. – Nem tetszik ez nekem.
- Akkor még jó, hogy nem te jársz vele. – forgattam a szemem, és igyekeztem csak a mikroban forgó zacskót bámulni.
- Kreisten, ugye tudod hogy ez így nem helyes! – folytatta azért csak tovább.
- Mi nem helyes? – most már ránéztem. – Az hogy szerelmes vagyok, vagy mi?
- Nem, az nem helyes, hogy itt élsz vele együtt. – magyarázta. – Azt mondtad csak pár hónapja jártok.
- Szerintem inkább már, mint csak pár hónapja. – sóhajtottam föl. – És amúgy is, bízom, Robban. Tudom, hogy nem tenne semmit, és nagyon szeretjük egymást…
- Akkor sem jó. – akadékoskodott tovább. – Mit gondolnak mások? Hogy egy srác két lánnyal, lakik együtt egy házban.
- Emily és Robert barátok. – kezdtem kijönni a sodromból.
- De ezt mások nem tudják…
- Akkor azoknak nyilván nincs közük hozzá. – tártam szét a karom kissé felemelve a hangom. – Nem érdekelnek mások, én élem az életemet és kész. Miért nem bírod őt?
- Nem arról van szó! – ő is hangosabbra vette a hangát. – Hanem a helyzetről.
- De igenis arról van szó, apa, ez süket duma! – vágtam vissza. – Téged egyedül az zavar, hogy nem Peter Killerrel jöttem össze, ahogy te akartad, az biztos nem zavart volna, vele összeköltözök az együtt töltött hónapok után!
- Igen, mert Peter, tisztelettudó, kedves úriember volt. – mondta, mintha Istenről beszélne.
- Azt se tudod, hogy Robert milyen, nem is ismered, de máris ítélkezel! – vágtam a fejéhez. – Nem tudom mit vártál, hogy én még 60 évesen is nálatok élet majd a papucs férjemmel, és együtt kötögetünk majd a hintaszékben?
- Te ne merj velem ilyen hangnemet használni! – mutatta fel fenyegetően az mutatóujját.
- Felnőttem apa az istenért! – csaptam a konyhaultra, épp mikor megszólalt a mikro. – Nem láncolhatsz magadhoz, önálló éleztet élek!
- Szívem, mi folyik itt? – sietett be anya, mögötte Robbal és Emmel.
- Akkor mi most elmegyünk és itt hagyunk, az önálló életeddel. – megvetően körbemutatott a konyhában. – nem fosztunk meg tőle!
- Helyes! – Rob mellém állt és megfogta a karomat. – Sziasztok!
Apa sarkon fordult és kivágtatott a konyhából, de még visszaszólt anyának, hogy menjen.
- megyek! – kiáltott vissza anyám és bocsánat kérően nézett ránk. – Örülök, hogy megismerhettelek, nagyon jót beszélgettünk. – tette Rob vállára a kezét, mire Robert elmosolyodott.
- Én is, örültem. – biccentett.
- Sajnálom. – sóhajtotta anya aztán egy „Sziasztok” után kiment ő is a házból. Pár percig nem szóltam semmit csak kivettem a kukoricát a mikroból és az Emily által levett tálba öntöttem, ki, de ahogy a szemeteshez fordultam, hogy kidobjam a megüresedett zacskót, a könyökömmel véletlenül levertem azt. Akkor szakadt el a cérna, és kijöttek a könnyeim. Kétségbeesetten rogytam a kőre, és csak sírtam.
- Édesem, nincs semmi baj. - ült le mellém Rob.
- Úgy sajnálom, Rob. – temettem az arcomat az ingjébe. – Amiket mondott rólad az…
- Csss. – csitított Rob a hátamat cirógatva.
- El kellett volna menned, mikor jöttek. – csóváltam a fejemet.
- Dehogy kellett volna. – mormogta. – Anyukáddal jót beszélgettünk, míg ti idekint voltatok, igaz, Emily?
- Igaz. –guggolt le Em is.
- tényleg. – szipogtam.
Igenlően bólogattak.
- Nem kell sírni. – vigaszalt Kris.
- Tudom… - megtörölgettem a szemet. – Nem tudom miért is csodálkozom, hiszen apám ilyen volt mindig is.
- Ne foglalkozz ezzel. – legyintett Rob. – Felejtsük el jó. Neked nem kell magyarázkodnod, nem kell sírnod, te nem tettél semmi . Sőt… Köszönöm, hogy olyanokat mondtál rólam. – hálásan csillogó szemekkel nézett rám.
- Mindent komolyan gondoltam. – mosolyodtam el. – És köszönöm, hogy nem menekültél el…
- Nem szokásom. – fogta meg a kezem és segített fel a földről. – Nyugodj meg szépen jó?
- Igyekszem… - fújtam ki a levegőt, aztán elkezdtem felsöpörni a kukoricát. – Majd csinálok másikat. A bénaságom…
Láttam a szemem sarkából, hogy Rob megcsóválta a fejét.
- Menjetek csak, kicsit szeretnék egyedül lenni, ha nem baj. – motyogtam a partvisra szegezve a tekintetemet.
- Persze hogy nem. – mondta Rob.
- Nekem úgyis indulnom kell forgatni. – tette még hozzá Emily aztán kimentek, a konyhából magamra hagyva egyedül a hülye gondolataimmal…
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett! =D
Kris és a magassarkú... ismerős érzés =S
Nem értem, mire fel van ennyire rossz véleménnyel Rob-ról Kris apja, hisz tényleg nem is ismeri!
Nem volt szép tőle!
Sajnáltam szegény Kris-t!!!
Rob olyan édes volt, hogy előjött belőle a védelmező ösztöne! =)
Imádtam!!! =D
Várom a kövit!
Puszi
reni :)
Szia!
VálaszTörlésAnnyira örülök, hogy visszajöttél!!!
Nagyon tetszettek az azóta felkerült részek, és már nagyon várom a folytatást! :D
Pussz
Hali!
VálaszTörlésNagyon tetszett!!! ^^
Kris apja nagyon bunkó volt! Előbb kellett volna gondolkodnia, mint mielőtt beszélt, hisz Robertet még csak nem is ismeri...ráadásul ok nélkül! Krisnek is úgy nekiesett, lehet hogy félti, de akkor legalább nyissa ki a szemét, és meglátja, hogy itt nem Rob a rosszfiú! :)
Várom már a frisst! :D
Puszi
Ronnie
ui.: valamiért csak így tudok most írni... :O
Szia!
VálaszTörlésRob és Kris olyan arik voltak együtt, csak kár, hogy megint valaki megzavarta a jókedvet... először Adam, aztán Lena, most+ Kris apja!
De nem is lényeg, hisz a feji és az egész töri ennek ellenére nagyon jó!!! :D
Tetszett!!! :D
Várom a kövit!
Puszi
Steph
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett!!! :)
Kris apja tényleg visszavehetett volna egy kicsit, és nem a borító alapján ítélni a könyvet!
Ennek ellenére bejött a feji! :D
Kövivel siess, már várom! :D
Pussz
Nat
Szia!
VálaszTörlésEz a találkozás nagyon kínos volt. Furcsa volt Kris apjának reakciója. Már nem a középkorban élünk, hogy a szülők válasszanak párt a gyerküknek. Még csak nem is ismeri Robot az apja. Miért alkot akkor véleményt róla. Az is fura volt, hogy szólt amiatt, hogy egy fiúval és egy lánnyal él együtt. Ez manapság egyáltalán nem kéne, hogy alapot adjon pletykákra, teljesen megszokott dolog.
Sajnáltam Krist, nem is csoda, hogy úgy kiborult.
Várom a folytatást.
Ágika