27. fejezet

Na meglett az 5 komi úgyhogy előbb hoztam a fejezetet! ;) Remélem örültök nekem!! :D :)) :P *-* Na de jó olvasást és megint 5 komi a határ! :)

Az after-party

(Kristen szemszöge)



- Nagyon jól nézel ki! - jelentette ki elégedetten, Emily miközben mindketten a tükörbe néztünk. Az égszínkék, ruhám egészen a térdemig lógott,rajta egy nagy ilágos selyemövvel. A hajam, begöndörítve omlott a vállamra, az arcomra pedig rá se ismertem. Sose voltam még így kisminkelve.

- Szóhoz sem jutok. - ámultam el. Em remek munkát végzett. - Köszönöm Emily!

Megöleltem ő meg nevetett.

- Nincs mit. - biccentett. - Mikor is kezdődik?

- Négykor. - eleltem ma már vagy húszadszorra. - Még van fél órám. Megiszunk egy kávét?

- Megihatunk. - bólogatott lelkesen, és követett lefelé a lépcsőn.

- Nem tudok menni ebben a massarkúban. - panaszkodtam, mikor leértünk az emeletről.

- nem is kell sokat menned benne. - mondta Emily vállat vonva. - Nem túrát terveztek, vagy, de?

- Nem, de nagyon magas a sarka.

- Csak 7 centis, ne nyafogj már. - a kezembe nyomta a kávésbögrémet. - Izgulsz már?

-Egy kicsit. - vallottam be miközben leültünk, a nappaliba. -Végre láthatom Robettet!

- Ó, hogy innen fúj a szél. - húzogatta a szemöldökét, miközben Holly felufronn mellém, egy kis simogatásért. - Ott találkoztok?

- Aha. - ittam a kávémból pár kortyot. - Már nagyon hiányzik.

- Elhiszem. - mosolygott. - De akkor rendben van a vasárnap, ugye?

- A Jesse-s dolog? - vigyorogtam. - Hát persze, elhívtad már?

- Igen még szerdán. - kicsit elpirult.

- És nekem nem is montad? - úgy tettem mint aki felháborodik. - Ejnye!

- Bocsi. - szabadkozott.- De ugye Robon kívül azért a bulit is várod, ugye?

- Persze! - bólintottam. - Ash, biztios megint egy remek bulit hozot össze. Ehhez nagyon ért. Szinte hobbi szintű ez nála.

- Igen, ismerem. - legurította az utolsó csepp kávéját is. Én is megittam a maradékot, aztán felvettem egy kák bolerót, és Em, kikísért a kocsiig.

- Nagyon jó szórakozást! - kacsintott rám. - Ha éjfél után jössz, akkor lehet hogy már nem leszek fent.

- Aldj csak nyugodtan, majd holnap tartok élménybeszámolót. - kuncogtam, aztán kinyitottam a volán felőli ajtót. - Szia, és egyedül ne menj sehová!

- Nem megyek, anyu. - kuncogott, de tudtam hogy komolyan veszi. - És nem felejtem el megetettni Hollyt! Szia!

Beszálltam, és még egy utolsó integetés után elmentem a ház elől. Alig volt negyed óra mire elértem az éttermet. Szíbdobogva vettem észre Rob kocsiját, a parkolóban. Beálltam mellé az üres helyre, és kipattantam a kocsiból. Gyorsan hátrasiettemn az udvarra ahogy a cipőm engedte. A sátorban már ott voltak egy páran. Ashley, Kellan, meg talán még Nikki is, és persze Rob. szerelmem rögtön észretvett ahogy közeledtem a sátor felé. felállt a székről és idejött hozzám, hogy jó szorosan megöleljen.

- De hiányoztál! - súgta a fülembem.

- Te is nekem! - kuncogtam, és egy észveszejtő csókban részesített, ami tovább tartott mint képzeltem. Aztán kézen fogott és elindultunk az asztalhoz.

- Gyönyörű vagy. - bókolt útközben.

- Te is jól nézel ki. - néztem végig az elegáns ruházatán. Egy kék inget viselt, hozzá illő nyakkendővel, és fekete nadrággal. Nem tudtam nem észrevenni hogy tök véletlenül öltöztünk össze. Ezen elmosolyodtam.

- Sziasztok! - üdvözöltem a többieket is mikor beértünk a sátor alá.

- Kristen, de szép vagy! - sietett ide hozzám Nikki. - Nagyon tetszik a ruhád!

- Te sem panaszkodhatsz. - mosolyogtam, pironkodva. Nikkin egy piros, combközépig érő egyszerű, de szép piros ruha volt, hozzá klasszul kisimított hajjal, és magassarkú bordó cipővel. Ashley éppen a virágok rendeszkedését félbehagyva tipegett ide hozánk.

- Ashley jó a ruhád. - öleltem meg lelkes színésztársamat, aki egy citromsárga félvállas lenge ruhát, hozzá felkontyozott hajat és egy topánt viselt amin meg is lepődztem, mivel imádta a magassarkúkat, pont mint Emily.

- Neked is. - nevetett Ashley.

- Szép lett a sátor. - néztem körül most igazán. az asztalon néhol gyertyák voltam, maga a díszítés bordó volt, és a székekre is bordó masnikat kötöttem. - Jó helyet választottál.

- Ugye? - húzta ki magát a szervező, és rohant köszönteni Elisabeth-tet, aki épp most jött erre, bézs színű blúzában és fekete szoknyájában.

- Milyen volt a szüleidnél? - érdeklődtem Robtól, miután leültem mellé.

- Jól éreztem magam. - mosolygott. - mindenki minél előbb találkozni szeretne veled, főleg lizzy és Victoria.

Elpirulva mosolyogtam és a kezemet keztem fixírozni, de Rob az állam alá nyúlva megakadályozta ezt.

- És itthon milyen volt? - kérdezte egy félmosollyal az arcán. - Minden rendben volt?

- Többnyire... - motyogtam és a mosoly lehervadt az arcomról.

- Mi történt Kristen? - Rögtön aggódott.

- El kell mondanom neked valamit, de... élek, hpogy nagyon mérges leszel. - hebegtem. Nem most akartam elmondani neki, ztönkretéve az egész estét, de jobb hamarabb túlesni rajta.

- Nem tudhatod amíg nem mondtad el...

- Hát jó. - nagy levegőt vettem. - Aznap a stúdióban amikor interjúkat adtunk.. megkeresett az egyik haverom. Egyszer mikor még nem voltunk együtt elhívott randizni, de én azt hittem csak barátként akar találkozni velem, de mkiderült hogy nem. Ezért mondtam neki hogy nem akarok járni vele. De ő ebbe nem tőrődött bele. - kicsi szünetet tartottam. Rob összeráncolta a homlokát áés sóürgetve nézett rám. -Eljött a stúdióba és megcsókolt. Persze ellüktem magamtól, és lekiabáltam a haját hogy mit képzel, habár lehet le kellett volna kevernem neki egyet...

- Mért nem mondtad el? - szakított félbe. Nem tűnt dühösnek, az arca ugyanolyan volt mint eddig.

- Nem tudom, tényleg. - hadartam. - Olyan gyorsan történt, és annyira megalázónak éreztem magam, hogy egyszerűen képtelen voltam ezzel elrontani a jókedvedet...

- Folytasd... - kérte.

- Most pedig mikor elmentünk Emilyvel egy kávézóba, ott volt és veszekedtem vele. - folytattam. - Mert még mindig tetszem neki, és nem hagyott békén ezzel. Megint próbált elhívni randira. Pedig mondtam neki hogy mással járok, de aztán csak nem fejezte be úgyhogy otthagytam. Kérlek... ne legyél dühös...

- Rád nem vagyok az. - emelte ki a szót. - Viszont arra a gyerekre nagyon is. Ki az?

- Adam... - feleltem. - Adam Brest.

- Hm.. - morogta elgondolkodva. mintha azt fontolgatná, hogy verje szét.

- Rob... - fogtam meg a kezét, mire kissé ellágyult és rám nézett. - ne csináld ezt! Vége van, leráztam. Kész.

- Gondolod te. - csóválta a fejét. - Nem tetszik ez nekem... mi van ha megint baj lesz belőle.

- Ne törd ezen a fejed. - kértem. - Fölösleges, egy hülyegyerek, aki fel sem érhet veled. Ha csak ennyi telik tőle hogy mindig veszekszik velem akkor ez az ő szegénységi bizonyítványa. Felejtsük el jó.

Két keze közé vette az arcomat, és a tekintetét az enyémbe fúrta.

- Nem akarom hogy a közeledbe menjen, érted? - suttogta. - Soha többet.

- Ha rajtam múlik, nem fog megtörténni. - ígértem, megfogva az arcomon lévő kezét.

- elfelejtjük. - lehelte és egy gyengéd, de ragaszkodó csókot kaptam tőle.

- Olyan jó hogy most már nincs titkom előtted. - sóhajtottam fel, mosolyogva.

- Ezentől mindent el kell mondanunk egymásnak, oké? - simogatta meg az arcomat aztán kicsit távolabb húzódot, de a kezemet azért megfogta.

- Oké. - helyeseltem.

Ekkor érkezett meg Catherine is, hosszú szőke haját begöndörítette, és egy hosszú bordó ruhát viselt. Mosolyogva integetett mindenkinek, aztán leült az asztalfőre. Miután a pincér mindenkinek kihozta a kívánt italát, Ashley felállt a pezsgős poharával.

- Üdvözlök mindenkit ezen a bulin. - kezdte kicsit lámpalázasan. - Azért szerveztem ezt az úgymond After-party-t, mert szerintem nagy dolog, hogy egy ekkora nagy sikerűnek ígérkező filmet leforgattunk, és ezt gondoltam meg kell ünnepelni. Gratulálok mindenkinek, a színészeknek, és a rendezőnknek egyaránt, ezért a filmért, a többieknek akik ebben közreműködtek, egy kis ajándékkal kedveskednénk azokat majd postán továbbítjuk nekik. Mindenkinek jó szórakozást, és mégegyszer gratulálok. Mindenki felemelte a poharát és aztán ittunk a pezsgőből, ami elég finom volt.

- Biztos hogy minden rendben? - tettem a kezemet Rob vállára.

- Hát persze. - mosolygott rám bíztatóan. - Nekem is volt egy ilyen incidensem, emlékszel? Mikor--- mikor kicsit összekaptunk.

- Ha nem muszáj nem idézem fel. - ráztam a fejemet. - Nem szeretném ha most is szétmennénk.

- Nem megyünk szét. - simított végig a kezemen, ami még mindig a vállán pihent. - Szeretlek. - azzal egy apró puszit kaptam a homlokomra.

- Én is téged.

- A mi Edwardunk és Bellánk. - kiáltotta Kellan, és röhögve beleboxolt Rob vállába. Mi

denki nevetett.

- Hihetetlen hogy ti a valóságban is szeretitek egymást. - mosolygott hitetlenkedve Catherine. Robbal egymásra mosolyogtunk.

- Csak a valóságban kár hogy egyikőtök sem vámpír. - húzta el a száját Kellan. - Akkor sokkal... izgisebb lenne.

- Az biztos... - kuncogott Rob. - Meg sokkal brutálisabb is.

Ezen csak nevettünk, aztán mindenki elbeszélgetett a mellette ülővel. De mi aztért folytattuk a táesalgást Kellannal.

- És mi a helyzet, Lindsay-vel? - kérdeztem tőle. - Együtt vagytok, ugye?

- Persze. - bólogatott Kel és mosolygott közben. - Nagyon jól megvagyunk. Sőt főzni is tud úgyhogy megtartom.

- Összeköltöztetek? - nervettem az előző kijelentésén.

- Gyakolatilag igen. - vont vállat. - Még nincs nálam az özes cucca és hétvégén még hazajár a szüleihez, de egyébként igen, nálam lakik.

- Ez szuper! - mondtam nagy vigyorral. - Örülök nektek!

- Én is. - helyeselt Robert. - fejlődsz, haver! - bökte oda Kellannak, aki erre csak grimaszolt egyet.

- Vicces vagy... - morogta de azért elvigyorodott, velünk együtt.

Újra jött a pincér, mindenki rendelt magának főételt aztán újra folytatódott a beszélgetés egymás között.

- Furcsa hogy vége van a filmnek, ugye? - szólt mellőlem Nikki.

- Igen eléggé. - értettem egyet. - Mennyi szünetünk lesz az Újholdig?

- Három azt hiszem. - gondolkozott el. - Vagy négy de három tuti.

- Azt már nem Catherine forgatja, nem? - halkabbra vettem a hangomat.

- Nem, úgytudom valami férfi. - felelte kicsit elhúzva a száját. - Kár, szerintem Catherine igenis jó renbdező volt.

- Nem hiszem hogy azért cserélik le mert nem tetszett nekik. - ráztam a fejem. - Úgy tudtam mindegyik részt más forgatja le.

- Mondjuk igaz. - nyámmogta, aztán egy darabig csendben voltunk.

Vacsora után, Ash bekapcsoltatta a zenét, így már kicsit hangulatosabb volt. A pincérek elvitték a tányérokat, és páran kértek, még inni, köztük én is.

- Míg jön a kólám elmegyek mosdóba. - mondtam Robnak, s miután bólintott hogy vette az adást, felálltam és bekopogtam a mosdóig. Igazából nem kellett vécére mennem, csak egy kis csöndre vágytam,úgyhogy megigazítottam a hajamat, bár a lakk amúgy is összetartotta, és a sminkemen is javítottam itt ott, aztán pár perc múlva visszamentem a sátorba, de Robot nem láttam ott.

- Kihozták a kóládat. - bökött a poharamra Nikki.

- Oh, kösz.- beleittam a szénsavas italba aztán újra hozzá fordultam. - Robert?

- Asszem Jack-kel ment ki cigizni. - intett a kapu felé.

- Szóval még mindignem szokott le róla? - kunciogtam, miközben felálltam.

- Jackson? - húzta fel a szemöldökét nikki. - Áh, dehogy szokott le.

- Gondoltam.. - legyintettem. - Tényleg nehéz eset.

- Az biztos!

Elindultam kifelé, és mikor már a követ úton jártam ami a kapuhoz vezetett megláttam Robertet és Lena-t. A csaj egy buta vigyorral az arcán magyarázott valamit Robertnek, Rob pedig dühösen kiabált vele.

- Miért nem tudsz eltűnni végre az életemből?? - tárta szét a karját Rob.

- Ne csináld már, Rob... - nyávogta a csaj és kihívóan mosolyogva közeledett Roberthez aki meg ezzel egyidőben hátrálni kezdett. Akkor indultam meg feléjük.

- Mi a francot keresel itt?! - rivalltam rá Lena-ra, aki hirtelen megtorpant és mikor odaálltam Rob mellé, aki átkarolt gonoszul vigyorgott.

- Oh, két szerelmes pár. - Úgy nevetett mint aki berúgott. - Nehogy azt hidd hogy téged szeret... Ki vagy te hozzám képest?

- nem volt elég az a pofon, amit a boltban kaptál tőlem? - morogta Rob, a fogait összeszorítva. - Szeretnél a másik arcfeledre is egyet?

- Ha te adod akkor szeretnék... - hízelgett a csaj.

- Te tiszta hülye vagy! - fintorogtam, és kézen fogtam Robertet. - Gyere menjünk vissza!

mikor elindultunk, a csj elkapta a karomat, és akkor megéreztem az alkoholt.

- Ne hogy azt hidd hogy van esélyed...

Nwm tudta befejezni a mondatot mivel, kapott tőlem egy pofont. A csattanásra még Jackson is felfigyelt aki abban a pillanatban lépett be az udvarba.

- Szállj le Robról! - visította a lány és most én kaptam egy pofont. Rob ekkor elém ugrott és nagyot taszított az exén, aki gyerekes meglepődéssel nézett rá.

- Nehogy már ő kelljen neked! - intett felém hetykén. - Ki ez te?

- A lány akit szeretek. - Rob elkaptam Lena kezeit amik megindultak felé, az én szívem pedig meglódult erre a mondatra. - Őt szeretem és nem mást, legfőképp nem téged! Úgyhogy utoljára mondom: Kopj le rólam, vagy nem lesz jó vége! Tudod büntetik a zaklatást...

- Zaklatást? - visszhangozta a szót Lena. - Nem emlékszel mi volt régen? Amikor még együtt voltunk? Gondolj bele Rob mi lenne ha őjra megpróbálnánk?

- Meghalnék, az lenne. - vágta rá Rob és ellökte a közeléből a lányt. - Vagy ha nem akkor csak az elmegyógyintézetbe zárnának, miattad. Húzzál innen, jó? Jó messzire többet nem akarlak látni!

- Ch... - Lena sarkon fordult és kiszaladt az utcára. Akkor éreztem csak igazán a fájdalmat az arcomon. Égni kezdett a tenyér nyom.

Rob idejött hozzám és az arcomra érintette a kezét.

- Nagyon fáj? - suttogta bánatosan és dühösen.

- Megmaradok, ne izgulj. - nyugtattam meg. - Látszik a helye?

- Eléggé. - húzta el a száját. - Gyere hűtsd le egy kicsit...

Kézen fogott hogy bemenjünk a WC-be. Nem jött be velem, kint az ajtó előtt várt meg. Tényleg eléggé látszott a vörös tenyérnyom. Csak azt tudom remélni, hogy az ő arcán is így nyoma maradt az én ütésemnek. Még mindig bizsergett tőle a kezem.

Miután rátettem egy kis vizet, és az lehűtötte már kicsit jobb lett, még egy kis alapozót rákentem, amit Emily rakott be a kis retikülömbe, aztán kimentem, Robhoz. Szomorú arccal ült a padon és csak arra emelte fel a fejét mikor kijöttem. Leültem mellé és a vállára hajtottam a fejemet.

- Úgy sajnálom. - mondta kissé mérgesen. - Tudod mit tudnék most tenni?

- Ne te sajnálkozz. - csóváltam a fejemet és megfogtam a kezét. - Te nem tehetsz semmiről.

- Nem hiszem el, hogy még mindig nem tud leszállni rólam... - sóhajtotta. - És ráadásul bántott is.

- De én is őt. - mutattam fel a mutatóujjamat. - Még mindig sajog a tenyerem, úgyhogy neki is lesz egy emléke erről.

Erre kicsitr elmosolyodott.

- Ugye tudod hogy csak is téged szeretlek? - ölelt át. Elmosolyodtam ezen a kijelentésen.

- Hát persze. - feleéltem csöndesen. - De ezt te is tudod, az én részemről, ugye?

- Tudom. - elengedtük egymást.

- Össze kéne zárni őt meg Adam- et. - csóváltam a fejemet. - Ugyanolyan piócák.

- Különös emberek az biztos. - sóhajtott egy nagyot. - Szépen kezd eltűnni a folt... Visszamenjünk,?

- Menjünk. - bólintottam rá, felálltunk a padról. A derekamra csúsztatta a kezét és így mentünk vissza a társasághoz. Leültünk a helyünkre. Jack mikor meglátott minket felállt és odajött hozzánk.

- Minden oké? - kérdezte suttogva.

- Minden. - bólogattunk.

- Hogy van az arcod, Kristen?

- Már jobban köszi. - mosolyodtam el halványan.

- Te is jó nagyon ütöttél, gratulálok. - kuncogott Jackson. - De megérdemelte. Nagyon ledöbbentem ezen... na visszamegyek a helyemre.
Azzal otthagyott minket. Robbal váéltottunk egy hússzú csokot aztán megpróbáltuk élvezni a buli hátralévő részét, nem tudván meddig is fog ez tartani