2. - 14. fejezet

Na itt is vagyok  a fejivel!! Remélem tetszeni fog, habár ez se egy nagy akciókkal teli jelenet lett! :$ Azért szeretnék kapni komikaat! *-*

Már csak egy nap és hétvégee! 

Regina

Kikapcsolódás, hívások és beszélgetések

(Kristen szemszöge)

Robnak volt egy ötlete. Kitalálta, hogy egy egész napot amikor nem forgatunk, - vagyis vasárnap – töltsünk el kettesben egy fürdőben. Úgy terveztük, hogy szombaton forgatás után amint elkészültünk elindulunk.

  Sok volt a stressz. megmagyarázni nem tudom miért, de annyira tudok mindenen idegeskedni. Ez nálam már berögzült szokás, mint az alvajárás. Rob ezért hozta fel a kikapcsolódás témát.

  Mindig hihetetlenül megértő velem szemben, és nem is tudom, milyen lenne velem nélküle. Úgy érzem, hogy nem érdemlek meg egy ilyen pasit, egy ilyen problémás személyiséggel.

- Hol a bőrönd Kristen? – kérdezte Robert bekiáltva a fürdőbe péntek este, mikor éppen fogat mostam. Kiléptem a fürdőből és átnéztem a szobánkba, számban a fogkefével. Rob az ágy mellett térdelt, úgy lesett be alá, a szokásos helyén keresve az említett tárgyat.

- Nincs ott? – kérdezte kissé érthetetlenül, a fogkefe miatt.

- De, itt van, csak poén ból kérdeztem. – tápászkodott fel Szerelmem, majd rám nézett. – Nem, nincs itt.

- Pedig én nem raktam el. – ráncoltam a homlokom. – Várj! – mutattam fel a mutatóujjam, majd visszasietve a fürdőbe kiöblítettem a számat, és immár fogkefe nélkül mentem át Emily szobájába. Barátnőm az ágyon hasalt és egy magazint lapozgatott elmélyülten. Jesse kivételesen nem volt itt, mert éppen egy meghallgatáson volt az új filmjéhez.

- Nézd ezt a felsőt! – ámuldozott Em mikor beléptem. – Marha jól néz ki, kell nekem egy ilyen! – mutatta fel az újságot.

- Jól néz ki! – hagytam rá pedig nekem már kicsit csicsás volt. – Figyi, azért jöttem mert nem találtuk a bőröndömet. Tudsz róla valamit.

- Ó igen a gardróbba tettem. – bólogatott mosolyogva. – Múltkor takarítottam és útban volt, csak elfelejtettem visszatenni.

- Mikor takarítottál? – Nem igazán rémlett a dolog.

- Egy-két napja, mikor forgattatok. – vont vállat és félretette a magazint. -  Mostanában, valahogy olyan máshogy érzem magam. Eddig simán lekötöttem magam tévénézéssel, vagy újságokkal, de most… Valamit mindig csinálnom kell, mozognom, takarítanom, sétálnom.

- Ez a baba miatt lehet. – mosolyogtam rá, és leültem mellé az ágyra. – De szerintem ezzel semmi gond nincs, legalább nem tunyulsz el.

- Ja… - kuncogott, majd felült ő is. – Ja és képzeld tegnap elmentünk a délelőtti séta közben Jessevel egy zöldséges előtt, és megkívántam az almát, pedig én sosem ettem almát. Sőt nagyon gyümölcsöt se. Aztán meg mikor bementünk hirtelen az összes gyümölcs nagyon jól nézett ki, úgyhogy Jesse ragaszkodott hozzá hogy mindenből vegyünk. Szóval tele van a hűtő velük…

- Azt láttam. – nevettem. – De ez nagyon jó, legalább eszel egy kis egészségeset is!

- Mostanában egyfolytában azt eszek. – húzogatta a száját. – Várod már, hogy induljatok?

- Persze! – helyeseltem. – Robbal kettesben majdnem két napot, nagyon jó lesz! Jó is hogy kicsit kikapcsolódunk.

- Én is így látom! – veregette meg a vállam. – Mostanában túl sokat idegeskedsz, de isten tudja miért! Most legalább kicsit felengedsz!

- És reméljük, hogy miután hazaértünk is nyugisabb leszek. – bólintottam egyetértve, épp mikor Rob megállt az ajtóban.

- Bocs, lányok. – mosolyodott el. – Tudsz valamit Em a bőröndről?

- Igen, már mondtam Krisnek, a gardróbban van. – felelte újra barátnőm.

- Oh kösz!

- Akkor megyek, segítek pakolni. – álltam fel Emily mellől.  – Ha unatkozol, gyere át! – tettem még hozzá neki, aztán átmentem a szobánkba, ahová hamarosan jött is Robert a bőröndömmel, hogy belepakoljunk.

*

- Hívj ha bármi lenne jó? – mosolyogtam búcsúzáskor barátnőmre.

Sóhajtott, de aztán megrázta a fejét, és megfogta a két vállamat.

- Nem foglak. – jelentette ki, mire leesett az állam. -  Mert kikapcsolod a mobilodat. Itt, most előttem. – parancsolt rám.

- De…

- Gyerünk! – szakította félbe az ellenkezésemet. – Pihenni mentek, és különben is Jesse végig velem lesz, és ha nem is őt mindig tudom hívni. Ne aggódj, csak élvezd a hétvégédet! – kacsintott rám.

- Jól van! – adtam be a derekam, és elővéve a telefonomat kikapcsoltam, majd ismét eltettem. – Örülsz?

- Aha! – bólogatott, és még utoljára megölelt. – Jó mulatást! És Rob, ne engedd neki bekapcsolni!

- Rajta tartom a szemem. – ígérte viccelődve Szerelmem, aztán mindketten beszálltunk a kocsiba, és elindultunk.

  Az út bár egy órás volt a hotelig, kevesebbnek tűnt. Persze hiszen Robbal voltam. Remekül elmulattuk az időt: Amikor jó szám ment a rádióban énekeltünk, amikor nem akkor meg jókat beszélgettünk, vagy hülyéskedtünk. Már most remekül éreztem magam, nem is kellett hogy elérjünk odáig. Ám ez is eljött, s Rob leparkolt a hotel parkolójában. Alig szálltunk ki, már egy harminc év körüli férfi itt is volt, hogy elvegye a csomagjainkat. Én csak a kistáskámat vittem magammal, a többit mind felvitte a szobánkhoz, míg mi bejelentkeztünk. Már most nem bírtam a recepciósnőt tekintve, hogy egyfolytában flörtölgetett Robbal, és a végén még egy autogramot is kért tőle. azt már nem is mondom, hogy engem levegőnek nézett.

- Ez a nő! – puffogtam mikor beálltunk a liftbe. A hatodikon volt a szobánk. – Hihetetlen!

- Zavart, hogy tőled, nem kért aláírást? – hülyült Szerelmem, mire csak figyelmeztetően ránéztem, hogy vegyen komolyan. – Nyugodj meg, Szívem, csak a tiéd vagyok!

- Akkor is. – Bújtam bele ölelő rajaiba. – Nem tetszik nekem…

- Jól áll neked a féltékenykedés. – jegyezte meg kuncogva mire elpirultam, és inkább nem mondtam semmit. Nem is kellett mivel kinyílott a lift ajtaja és már ott is voltunk a szobánknál, ahol ugyanaz a pasi várt minket aki a földszinten elvette a cuccainkat.

- Köszönjük. – biccentett Rob, de nem tudtam hova tenni a hangnemét. Ám pár perc múlva mikor magunkra csukta az ajtót erre is fény derült.

- Láttad hogy bámult rád? – mutatott kifelé a hüvelykujjával, a férfira gondolva. Elkuncogtam magam.

- Nem. – ráztam meg a fejem. – Nyugodj meg Szívem csak a tiéd vagyok! – idéztem őt.

- Nem tudok, amikor ez van! – forgatta a szemét, mire két kezem közé vettem borostás arcát.

- Na, ugye, ugye? – nevettem. – Pedig alig öt perce, te is ezt mondtad nekem! – emlékeztettem.

- Jó, igaz! – mosolyodott el, és közelebb vont magához. –Fifti-fifti. – tette még hozzá aztán az ajkát az enyémhez érintve kezdtünk el araszolni az ágy felé.

- Jól áll neked a féltékenység. – vigyorogtam, mikor már ledöntött az ágyra, de egy csókkal fojtotta belém a szót, és nem is hagyta, hogy többet beszéljek az elkövetkezendő időben…

*

- Le kéne mennünk vacsorázni. – jegyezte meg Rob, suttogva, mikor már pár órája nem is mozdultunk ki az ágyból. Odakint már ment le a nap, és ezzel idebent is kezdett beköszönteni a félhomály.

- Le kéne… - motyogtam, még jobban magamhoz szorítva. – Dee… kérhetnénk ágyba is a vacsorát, nem? – néztem fel rá bevetve a boci szemeket.

Elnevette magát.

- Kérhetnénk, de én után úgyis le akarok menni veled a medencékhez. – kacsintott rám. – Szóval öltözzünk! – tette hozzá, egy utolsó csók kíséretében. – A reggelit majd ágyba kérjük. – kacsintott rám, aztán mindketten kimásztunk az ágyból, és felvettünk egy fürdésre alkalmas ruhát, meg fölé valamit, aztán lementünk az ebédlőbe, ahol előkelő kiszolgálásban részesítettek bennünket, így tele is ettem magam.

- Nem volt rossz ötlet az úszás. – ismertem el, mikor még felmentünk a fürdős cuccainkért. – Legalább ledolgozom a vacsorát.

- Bolond! – csípett bele gyengéden az arcomba, majd átkarolt és úgy mentünk a medencékhez. – De így szeretlek!

 A medence helyiség gyönyörű volt. Négy medence volt benne. Az egyik egy nagy kétméteres volt, a másik egy annál kisebb és állítólag melegebb vizű, a harmadik a gyerekmedence, ahol még csúszda és különféle vizijátékok is voltak. A negyedikről már most tudtam, hogy kedvencem lesz, hiszen az volt a pezsgőfürdő.

  Roberttel persze az összeset kipróbáltuk, mindegyikben jó negyedórát eltöltöttünk kivéve az utolsót. Abban legalább egy órát áztattok magunkat, ha nem többet. Utána átmentünk a szaunába is, és még egy utolsó csobbanás után – amit Rob azzal kezdeményezett, hogy minden további nélkül belelökött a vízbe – felvonultunk a szobánkba, hiszen már jócskán estefelé járt az idő, és a medencénél is egyre kevesebben voltunk.

- Ez hihetetlenül jó volt! – adtam hangot érzéseimnek, mikor már átöltözve igyekeztünk felfelé a szobánkba.

- Szerintem is. – vigyorgott Rob is. – Holnap még feltétlenül lejövünk ide mielőtt még hazamegyünk.

- Mindenképpen. – helyeseltem. – Sajnálom, hogy ilyen gyorsan haza is kell menni.

- Én is. – húzta a száját, majd kizárta az ajtót, és beengedett előre. – Visszajövünk még, jó?

- Ajánlom is. – bólogattam, aztán kinézve az ablakon hirtelen eszembe jutott valami. – Gyere csak! – intettem és meg is fogtam a kezét, hogy kihúzzam az erkélyre. Mégpedig azért, mert az ég és a város ezen része egyszerűen gyönyörű volt. A fények világítottak már, sok színes csillagként ragyogott minden és még a hold is bevilágította mindezt.

  Rob átkarolt hátulról, ahogy a korláthoz álltam, csakhogy még így is eléggé hűvös volt. Ezt nyilván ő is észrevette, mert a következő pillanatban már két pulcsival, meg egy pléddel tért vissza. Adtam neki egy hálacsókot aztán belebújtam ölelő karjaiba.

- Nagyon szép igaz? – mosolyogtam továbbra is.

- Határozottan. – adott egy puszit a vállamra. – De, te azért még mindig szebb vagy. – tette hozzá, azért, amire persze elpirultam.

- Te meg hazudós. – kuncogtam.

- Aljas rágalom, kérem szépen! – mondta tettetett felháborodással. – Ilyet feltételezni rólam! Most megharagudtam. – játszotta a durcást. Így hát megfordultam a kajaiban, és egy szerelmes csókkal ajándékoztam meg.

- Hmm… talán megbocsátok. – mormogta, de alig hagytam befejezni, máris újra csókolt, de most egyikünk se akart tovább menni. Csak csókolóztunk ott az erkélyen, amíg tényleg el nem kezdünk fázni. Akkor aztán bevonultunk, és átöltözve már be is bújtunk a meleg ágyba.

  Álmosabb voltam, mint hittem, ahogy ráhajtottam a fejem Rob mellkasára azonnal elnyomott az álom.

*

  Sajnos a kikapcsolódásunk túl hamar ért véget, hiszen másnap délután már jöttünk is haza. Pedig nagyon jól éreztem magam Roberttel, ráadásul egyszer sem jutott eszembe stresszelni, sőt késztetést se éreztem, hogy megszegjem Emily parancsát, miszerint ne kapcsoljam be a telefonomat. Csak hazafelé tettem meg ezt.

  Otthon ugyanaz várt, mint amire számítottam. Holly kutyuskám azonnal elém rohant és addig kellett vakargatnom, míg meg nem nyugodott. Emily rögtön kérdezősködött, hogy hogy éreztük magunkat, és hogy kikapcsolva hagytam-e a mobilomat. Cam, is örült nekem, de ő inkább Robtól kérdezgetett, akárcsak Jesse. Miután meséltünk nekik egy kicsit, hagytak minket felmenni, hogy kicsomagoljunk, és elpakoljuk a cuccainkat.

(Cameron szemszöge)

Miután Krisék felmentek, és vége lett a meccsnek, kettesben hagytam Jesset és Emily-t a nappaliban és felvonultam a szobámba. Nikki nem volt itthon a hétvégén sajnos, mert a testvére kisajátította magának, de megígérte, hogy hétfőn, ha elmegyek a stúdióhoz Kristenékkel, akkor találkozhatunk, úgyhogy ez tartotta bennem a lelket két napon át. De már hiányzik! Nagyon!

  Ekkor, mint egy illúziórombolóként, megcsörrent a telefonom. De nem csak ez volt az illúzióromboló, hanem az, ami a kijelzőjén villogott. Az egyik felem nem akarta felvenni, mert nem érdekelte a csaj nyomora, a másik felem viszont, unszolt, hogy tegyem meg, és hajtsam el én magam is. Gonosz voltam, és tisztázni akartam Susie-val ezt az egész dolgot, szóval felvettem.

- Helló. – köszöntem bele minden kedvesség nélkül.

- Szia, Cam! – Ő viszont eléggé nyálas volt, még mindig. – Ugye tudod, hogy szörnyen hiányzol? – Legszívesebben most rögtön lecsaptam volna a telefont, de nem tettem meg.

- Igen? – morogtam. – Figyelj Susie, szeretném ezt tisztázni…

- Jaj, igen jó lenne, mert múltkor a húgod eléggé bunkón eligazított. – panaszkodott. – Beszélned kéne vele, hiszen…

- Nem, Susie. – szakítottam félbe.  – Nekünk kell beszélnünk… Kristennek igaza volt. Mindenben. Susie, te nem vagy a barátnőm. Sőt már mást szeretek, és nagyon jól megvagyunk. Szóval szeretném, ha leszállnál rólam.

- De hát… - megremegett a hangja, de tudtam, hogy ez csak hiszti. – de hát, én szeretlek! Nem emlékszel, hogy…

- Hagyjuk ezt! – kértem erélyesen. – El akarom felejteni, és nem lesz nehéz. Én nem szeretlek Susie, csak te másztál rám ennyi volt.

- De hát miért?

- Nem működne, ezt te is tudod. – ráztam a fejem. – És nem mostanában megyek haza se, úgyhogy kérlek, ne hívj többet. – Azzal választ sem várva letettem a telefont.

Ekkor hallatszott kopogtatás az ajtómon.

- Gyere be! – kiáltottam ki, és csodák csodájára húgom lépett be rajta kíváncsi arccal. Szinte sejtettem.

- Csak hangokat hallottam, és… érdekelt, hogy mi van. – ismerte be vállat vonva és leült mellém az ágyra.

- Micsoda meglepetés. – kuncogtam fel.

- Susie volt az, jól hallottam? – kérdezett rá vesébe látó pillantással.

- Igen ő. – forgattam a szemem. – Ne értsd félre, nem szeretem már , csak idegesít. Mi lesz, ha ezzel bekavar nekünk?

- Ne idegeskedj, Cam! – tette a vállamra a kezét. – Te és Nikki szeretitek egymást. Az igaz szerelmet semmi nem választhatja szét.

- Ez az a mű szöveg mi?- húztam fel fél szemöldököm. – Annyira nem vagyok jó pasi, hogy Nikki mindenáron kitartson mellettem. Főleg ha egy másik csaj hívogat.

- Ennyire ne becsüld le magad. – csóválta a fejét. – Látom rajta, Nikki szeret téged. És ha tényleg nem akarod, hogy Susie bekavarjon, cseréld le a számod! Meg van oldva. Elég messze vagy ahhoz tőle, hogy megtaláljon.

- Ez lesz a legjobb, igen. – helyeseltem. – Eszembe se jutott.

- Hát persze, én vagyok az ész. – heherészett húgom. – Viccen kívül, tényleg ne aggódj. Susie egy hülye csitri, ne érdekeljen mit akar. Hajtsd el!

- Kösz húgi. – vigyorogtam és átöleltem, csakhogy a következő pillanatban a telefonom csörgése miatt kellett elengednem. Megint ő hívott, ám mire odanyúltam volna érte Kristen megtette ezt, de csak lenémította és félretette a készüléket.

- Holnap menj be és kérj új számot. – tanácsolta majd felállt az ágyról. – És ne vedd fel újra!

- Oké. – bólintottam rá, és meg is fogadtam a tanácsát, rá se néztem többet a telefonomra a nap folyamán, csak mikor Nikki hívott. Akkor viszont egy óráig le se tettem.