Ez a napom elég húzós volt, szóval nem igazán tudtam hozzá írni semmit a hétvége óta, épp ezért hoztam nektek egy részletet! ;) Remélem, tudtok várni még pár napot a teljesre!
- És milyen a stáb? – érdeklődtem.
- Nagyon jók. – vigyorgott. – A színésztársaim jó fejek, a rendező normális. Adott nekem egy menedzsert is. – újságolta.
- Igen? Erről nem is meséltél!
- Megfeledkeztem róla. – vont vállat. – Dianának hívják, és legalább perfektül beszéli a magyart.
- Szóval Diana. – Miért tört rám megint a féltékenység? – És milyen?
- Igazából semmi extra. – felelte, és talán tényleg nem érdekelte. Talán. – Harminc éves, van egy vőlegénye.
- Igen? – hümmögtem. – És hogy néz ki?
- Szőke, rövid hajú, alacsony. – sorolta, de közben végig gyanakodva méregetett, amennyire láttam az arcát. – De majd bemutatlak neki, ha szeretnéd.
- Az jó lesz… biztos.
- Jaj, ne légy már ilyen. – kuncogott és adott az arcomra egy puszit. – nem kell féltékenykedned, nem akarunk egymástól semmit, és ahogy hazaértünk már nem is dolgozik nekem.
- Ki mondta hogy féltékeny vagyok?
- Senki, de mi másért érdekelne, hogy néz ki a nő. – nevetett. – Különben egyáltalán nem szép. – tette hozzá és nyomott egy csókot a számra. – Na de látom fáradt vagy, aludjunk.
Egyetértettem vele, eléggé kifárasztott az utazás, na meg persze az esti akciónk is. Robert hátulról átölelt, én pedig ráhajtottam a fejemet a párnára, csakhogy alig pár perc múlva elnyomhasson az álom.
És igen, igazatok volt, az előző még csak a 20. fejezet volt, majd ez lesz a 21. :)) kicsit belekveredtem :d :$
Regi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése