Na, hát, ha a tegnapi forgatásra azt mondtam, hogy, rosszra sikeredett, akkor a mai napira nincsenek szavak. Az agyam egyik fele fel sem fogta, mit csinálok, csak, Emily-n járt az eszem. Az agyam másik fele pedig, robot-pilótára kapcsolt, és automatikusan, dolgozott, azt csinálta amit Catherine mondott.
De visszafelé a campingbe, valahogy ez nem tudott izgatni. Csak az, hogy a barátnőmmel minden rendben legyen. Vagy kétszer hívtam, mielőtt elindultunk, volna, a campingből, a busszal. Én a cuccaimat, már tegnap, összepakoltam, a bőröndbe, ma már csak, ki kellett cincálnom a buszhoz. Rob persze nyugtatott, hogy semmi baj, de én már se láttam se hallottam.
Mikor végre, elindultunk innen a busszal, kicsit megkönnyebbültem, de nem teljesen.
- Mennyi idő kábé, míg New Yorkba érünk?- kérdeztem, türelmetlenül, Robertet.
- Úgy három-négy óra. - szorította meg a kezem. - Nyugi, biztos minden okés, lesz.
- nem tudom. - ráztam a fejem. - Fel kéne hívnom Em-et!
- Kris, úgy öt perce hívtad! - suttogta a fülembe Rob. - nyugodj meg, jó, semmi baja, higgy nekem.
- Szeretnék hinni, de az agyam már... nem működik. - csóváltam a fejem.
- Szerintem, most már kiveheted a kosarából, Holly-t! - vélekedett Rob.
- Igazad van. - engedtem meg, és kiemeltem kutyusomat a kiskosárból, az ölembe, megsimogatva a fejét.
- Aranyos. - mosolygott rám Ashley, hátrafordulva. - Kár hogy vége a forgatásnak, nem?
- Kár. - bólogattam, próbálva mosolyogni. - De az Újholdon újra találkozunk.
- Igen! - ujjongott Ash.
- Meg persze a szünetben is összefuthatunk, néha. - folytattam.
- Hát persze! - helyeselt Ashley, aztán vigyorogva visszafordult.
- Remélem igazad lesz, és Emilyvel, nem lesz baj. - fújtam ki a levegőt, aztán kinéztem, az ablakon, de már rám nehezedett az álmosság, és laposakat kezdtem pislogni tőle.
- Semmit nem alszol éjszaka, ugye? - tippelt végigsimítva a hajamon.
- Hát... - húztam el a szám és lassan ránéztem. - Nem sokat.
- gondoltam. - mosolyodott el féloldalasan. - Na, gyere, aludj. - Húzta a vejemet a vállára. - Add a telefonodat, majd felveszem, ha hívnak, és mindenről tájékoztatlak. És Hollyra is vigyázok, okés?
- Vigyázok én, mikor? - Észre se vettem, hogy Ash ott áll Rob mellett.
- Most, míg Kris alszik. - mondta mosolyogva Rob.
- Oksi, csak elmegyek mosdóba. - vigyorgott Ashley hófehér fogaival, és már itt se volt.
- Na, látod, minden okés, csak aludj egy kicsit. - Rob adott egy puszit a fejemre, aztán mikor feljebb emeltem a fejem a számra is kaptam, egy csókot, aztán, már nem is érzékeltem a külvilágot...
*
Mikor felébredtem, már majdnem ott voltunk New Yorkban. a gyomrom egyre kisebbre zsugorodott össze, a torkomban pedig, egyre nagyobb lett a gombóc, és úgy éreztem ez utóbbitól, le se tudnék, nyelni, most egy korty vizet se, de ha valami csoda folytán, sikerülne valamit letuszkolni, a torkomon az előbbitől, nyilván el is távolodna onnan a számon át.
Ahogy a busz megállt, szinte katapultáltam, onnan, majdnem elfelejtettem Holly-t is. A bőröndömet eszeveszettül, cibáltam magam után és csak pár méter után - mikor már tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen gőzöm nincs, merre megyek - tűnt fel hol vagyok. A rég nem látott stúdió hátsó udvarában. Hihetetlen, mintha évek teltek volna el az óta mióta utoljára jártam, itt és nem csak hetek. Erre el kellett mosolyodnom. Hiányzott ez a hely....
- Na, gyere, hívunk egy taxit. - karolt át Rob, és elindultunk, a többiekkel az utca felé. Míg mi a taxira vártunk. Catherine közölte, hogy holnap délután ötre menjünk, be az interjú , miatt. nekem most ez a legkisebb gondom, de ha félretesszük, az Em-problémát, kifejezetten vártam. És nem csak azért, mert interjút adunk, hanem mert remélhetőleg addigra túl leszünk ezen az egészen.
Mikor megérkezett beültünk a taxiba, és megmondtam, a címet, majd felhívtam Emily-t, de nem vette fel, amiért már kezdtem még jobban aggódni.
- Lehet, hogy alszik. - vetette fel Rob, amire csak nyeltem egy nagyot, és bólogattam.
A taxis lefékezett az Emilyivel közös házunk ellőtt, és én miután fizettem, - és ennek Rob nem örült annyira - kipattantam a kocsiból, és elindultam a ház felé, de akkora slunggal, hogy háromszor is megbotlottam, mire eszembe jutott a csomag, úgyhogy visszasiettem, és kicsit a bőrönd által korlátozott mozgással, újra a tornác felé vettem az irányt. Kopogtam, de mivel senki sem nyitott ajtót, előhalászta a zsebemből a kulcscsomómat, és remegő kézzel, megkerestem a kulcsot, de közben Rob telefonja megcsörrent.
- Szia, anyu. - vette fel. - Nem, nem, mondjad csak. - Rob, felém nézett és, eltátogta, hogy idekint, marad, úgyis elszív egy cigit, én pedig rábólintottam, és miután végre sikeresen kizártam az ajtót beráncigáltam a bőröndöket, a hallba, és elkiáltottam magam, hogy: Emily!
És csak ekkor jöttem rá, hogy nyilván nincs itthon, hanem Arielle-nél, van, úgyhogy lepakoltam az ülőgarnitúra mellé, s körülnéztem, a jól ismert házban. Ez is hiányzott akárcsak a lakótársam.
De aztán majdnem összeestem az ijedtségtől, mikor valaki a nevem szólított. Nem rob volt, és végképp nem Emily...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése