35. fejezet - Részlet :P

Sziasztok!! :)) Meglepetéés!!*-* hoztam egy kis részletet a fejezetből. Láttam a 30 rendszeres olvasót, és kedvem lett hozzá, hogy írjak még hozzá, így ki tudtam csípni belőle egy igen kedvcsináló fejezetet!! ;) :P Remélem szerettek!! Hálátok jeléül írjatok nekem hozzá komikat, mire hazaérek *-* (Ł) <3
Kevesebb mint egy hét múlva újra itt leszek!!
Puszii
Regina

~o~



- Beszélnem kell vele, minél előbb! – határozott. – Minden oka megvolt rá, hogy üvöltözzön velem. És csodálkoztam hogy csak azt tette, és nem vágott pofon vagy valami… mert megérdemeltem volna.

- Vic! – szakítottam félbe. – Rob soha nem bántana téged. A nővére vagy és csak is azért kiabált veled, mert halálra aggódta magát!

- Tudom… - nyöszörögte. – Minél több emlék ugrik, be annál pocsékabbul leszek. Borzalmas hogy így kellett látnod.

- Tudom, hogy nem ilyen vagy, ne érezd emiatt rosszul magad!

- Na és Emily! – Elgyötörten nézett el a barátnőm szobája felé. – Így kellett megismernie! Szépen lejárattam magam… De ott volt, nem? Mert már nem tudom…

- Öö… nem Emily nem volt ott. – ráncoltam a homlokomat.

- De azért gondolom hallott róla… - húzta el a száját, de azért megkönnyebbült látszott rajta.

- Igen. – bólintottam lassan.

- Ez klassz. – sóhajtott fel.

- És Eric-kel minden rendben? – Hallottam meg a saját hangomat. – Azt mondtad együtt vagytok, ugye, nem vesztetek össze?

- Nem. – felelte tömören, aztán ismét sóhajtott egyet. – Na, én bemegyek a szobámba, lezuhanyozok, rendezem magam… Ti lementek a partra?

- Ha Rob felébred, biztos lemegyünk. – bólogattam.

- Akkor odalent találkozunk. – Megeresztett egy halvány mosolyt, aztán lassan elindult a szobájának ajtaja felé. – Hát szia!

- Helló! – intettem egyet, aztán lesiettem a lépcsőn.

Vic, nagyon megbánta, amit tett. Látszott rajta, hogy még annál is rosszabbul érzi magát, amit mondott. Szereti Robertet, a nővére, és minden áron jóvá akarja majd tenni a tegnap estét, és tudom hogy Robot nem lehet könnyen meggyőzni, ahogy engem sem, de remélem hogy sikerül Vic-nek. Kedves lány, és nem szeretném, ha rosszban lenne a barátommal. Szurkolok neki!

  Szedtem magamnak egy kis müzlit, öntöttem rá, tejet, és útközben még elvettem egy pohár ásványvizet a pultról. kiszemeltem magamnak egy asztalt és helyet foglaltam ott. Már éhen haltam, de rögtön az első kanál müzli után, eszembe jutott valami, vagyis inkább valaki. A bátyám. Én szörnyen tapló voltam vele a telefonban, és az óta, nem is beszéltem vele. Nyilván megbántottam, hisz olyan érzékeny, még egy kis szurkálódástól is durcás lesz.  

  Nagy levegőt vettem, és előhalásztam a telefonomat, hogy kikeressem Cameron számát.

~o~