"Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. (...) Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár." ~ Robert Pattinson

2011. július 6., szerda

30. fejezet - Részlet :))

Na ahogy ígértem itt is a kis részlet belőle! :D Elég rövid, de remélem sikerül kedves csinálnom, a fejezethez :$ =) Pénteken már olvashatjátok is :P

~o~

Elpakoltam az összes sminkes cuccomat a kistáskámba, és kifújva az eddig benntartott levegőt, és összetekertem a hajgöndörítőt is és izgatottan  fel alá kezdtem járkálni.

- Hol vagy Kris? – morogtam magam elé, és megkevergettem a szószt, a gázon. Már öt perce itt kéne lennie, és Jesse fél órán belül megérkezik.

  Még mindig úgy érzem, hogy le kellett volna mondanom ezt a randit, hiszen Kristenre Robnak van nagyobb szüksége, de barátnőm erről hallani sem akart. A kilences géppel jött haza, és még nem hívott, hogy leszállt volna. Remélem nem történt baj.

  Már épp a telefonom keresésére indultam, mikor meghallottam a jól ismert csörgését, a nappali felől. Besiettem, és odanyúltam érte az asztalra. Kristen hív…

- Szia Kris! – köszönten megkönnyebbülve.

- Szia, bocsi, hogy nem hívtalak, de óriási felfordulás volt a reptéren. – magyarázta bocsánatkérően. – A taxiban ülök, pár perc és otthon vagyok!

- Okés. – bólintottam, aztán elköszöntünk egymástól és letettük. Könnyebb szívvel szökdeltem vissza a konyhába hogy lekapcsolja a sütőt, és kivegyem a csirkét.

1 megjegyzés:

  1. Jujj! Már nagyon kíváncsi vagyok!!! ^^ =D
    Várom!!!
    Puszi
    reni :)

    VálaszTörlés