36. fejezet

Sziasztok lányok! Tudom hogy későn így fél 11 felé, bocsika :$ De azért remélem nem lesz panasz ;) megkaptátok a HOT! részletet is úgyhogy remélem elnézitek ezért nekem a hibáimat :$ :D
Regina

Hello Home!

  (Vic szemszöge)

Nagy levegőt vettem, és bekopogtattam a 20-as ajtón. Pár perccel később, ki is nyílott előttem és Eric állt ott. Mikor látta hogy én vagyok egy apró mosolyra húzta a száját.

- Szia! – köszönt és arrébb állt hogy bemehessek.

- Helló! – mosolyogtam rá vissza és bementem a szobába. – Lejössz velem a patra, a bátyámék lehívtak minket.

- Kibékültél a bátyáddal? – kapott a szavamon. – Pedig abból kiindulva amit meséltél, eléggé dühös lehetett rád.

- Csak féltett. – mondtam az igazat. – dühös volt rám, igen, de csak met megijedt, de megbocsátott. Hála istennek!

- Nézd, Vic én sajnálom, hogy tegnap este rávettelek, hogy igyál. – mondta lehajtott fejjel. – nem kellett volna, és ha el akarod felejteni a tegnap estét, tökéletesen megérteném.

- Miért akarnám elfelejteni? – néztem rá értetlenül.

- Részegek voltunk, és nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak amiatt szeretkeztünk. – folytatta mit sem törődve a kérdésemmel. – De ha így gondolod, és igazából nem akartad, vagy nem is akarsz velem lenni, azt is megértem.

- Eric, ne beszélj hülyeségeket. – kértem, és közelebb léptem hozzá. – Igen tényleg kicsit gyorsan történt meg, de én nem bántam mega tegnap estét. Nagyon csodálatos volt, és lehet hogy még korai ezt mondani, de szeretlek, Eric!

- Tényleg? – Úgy tűnt teljesen elcsodálkozott ezen.

Majdnem elnevettem magam.

- Hát persze! – bólogattam. – De ha neked ez még túl hamar jött akkor maradhatuk a…

A szájával hallgattatott el. Imádtam a csókját, szinte egész nap csak ő vele csókolóznék, ha tehetném. Imádtam mindenét!

- Ez elég egyértelmű válasz. – kuncogtam mikor szétváltunk.

- Reméltem, ugyanis én is szeretlek! – suttogta és egy újabb rövid csók után bement a szobába a strandos cuccaiért. – De mit fog szólni a bátyád, hogy én is lemegyek?

- Nem nagyon tetszett neki, de nem fog bunkózni veled, meg semmi. – biztosítottam róla. – Gyere!

- Menjünk! – egyezett bele és megfogta a kezem, hogy kivezessen a szobából.

(Robert szemszöge)

Leérve a partra egy üres részt kerestünk ahová lepakolhatunk mindent, és reméltünk, hogy a többiek is leérnek, még mielőtt elfoglalják, a mellettünk lévő helyeket. Kiterítettük a plédeket, felállítottuk a napernyőt, és kényelembe helyeztük magunkat. Egy darabig egymás mellett feküdtünk, mert Kris napozni akart, de nem bírtam magammal, és muszáj volt megcsókolnom.

 Belemosolygott a csókba és nevetni kezdett mikor elváltunk egymástól.

- Szerinted, hogy fogok így lebarnulni? – kérdezte, de alig fejezhette be, mert már újra birtokba vettem az ajkait.

- Szerinted érdekel? – kuncogtam, és ott folytattam ahol abbahagytam, az ajka becézgetését.

- Szisztok! – jött a kiáltás, pár méterről, és ahogy elhúzódtam Szerelmemtől, Victoriáék, már le is pakoltak mellénk.

- Helló! – köszöntem vissza és igyekeztem nem törődni Eric-kel, azzal a bájgúnárral.

- jó helyet találtatok. – jegyezte meg Vic, és leterítette a törölközőjét a homokba, a barátjáé mellé. Eric éppen felállította a napernyőjüket, majd utána hozzám fordult.

- Elmegyek, iszok valamit, nem jössz Robert? – kérdezte és már a nyelvemen volt a válasz mikor, Kristen oldalba bökött. Így lenyeltem a negatív választ és mosolyt erőltettem az arcomra.

- Mehetek. – válaszoltam és egy puszit adva Kristennek követtem Eric-et az italos bódéhoz. Útközben egy szót se szóltunk egymáshoz, ő rendelt nekünk két sört majd az üvegeinkkel leültünk a sziklára a bódé mellett.

- Nézd, tudom, hogy nem nagyon kedvelsz. – kezdett bele a srác. – Sajnálom, hogy elrángattam Vicet és rád hoztuk a frászt, de be kell vallanom, hogy… szeretem őt.

 Nem válaszoltam csak néztem rá, hogy mit mond még.

- Örültem, hogy kibékültetek, mert Vic, igazán szeret téged. – fejezte be a mondani valóját. – és még egyszer bocs a tegnapiért, nem így kellett volna lennie.

- Tényleg nem. – helyeseltem. Legalább normális és elmondja az igazat. – Hát figyelj… Victoria téged választott. Ha akarnék, se tudnék tenni ellene semmit. Nem az apja vagyok, hanem a bátyja, nem fogok beleszólni az életébe, de ha kell, megvédem, és vigyázok rá.

- Szóval jóban vagyunk? – kérdezte miután lenyelt egy korty sört.

- Mondhatjuk. – bólintottam lassan. – Jó hogy Vic végre megtalálta magának a párját.

Csak elmosolyodott, majd felállt, és elindult vissza a lányokhoz, én pedig követtem.  

*

(Kristen szemszöge)

Becipzáraztam a bőröndömet, és hajamba túrva néztem körül, hogy nem-e hagytam itt valamit. Annyira jó volt ez a két! Persze a vitákat leszámítva, de mind nagyon élveztük. Szívesen megismételném bármikor!

- Kár hogy már hazamegyünk. – mondtam sajnálkozva, mikor Robert kijött a fürdőből.

- Igen, de még jövünk, megígérem. – Egy puszit adott a homlokomra, aztán megfogta a két bőrönd fogantyúját, én meg a táskákat kaptam fel, ami a kézipoggyászunk volt. A többiek már lent voltak a bejárati csarnokban. Míg Rob mindent elrendezett a pultnál, addig odamentem hozzájuk.  Vic és Eric azóta is sülve-főve együtt, és Vic így is Erichez megy pár hétre, mert mint kiderült a munkahelye is közelebb van a barátja lakásától. Emily és Jesse is sokszor voltak kettesben, és látszott rajtuk, hogy szeretik egymást, de ők még nem akartak összeköltözni. Lizzy és Dave is nagyon szerelmesek voltak ez minden egyes nézésükből kiderült.

- Mehetünk is! – indítványozta szerelmem és így mindenki, csomagokkal megpakolva indult el kifelé, hogy elérjük a gépet.

  Kettő taxit fogtunk, az egyikkel, mi utaztunk, meg Emilyék, a másikba pedig Rob két nővére és párjaik.

- Ugye majd egyszer kettesben is elutazunk valahová? – kérdeztem Robert arcát fürkészve már a terminálban várakozva a gép indulására.

- Hát persze. – kacsintott rám és megcsókolt.

- Izgulsz már az éneklés miatt? – böktem oldalba.

- Egy kicsit, de ha rossz leszek az ő hibájuk, ők kértek fel. – nevetett fel.

- Biztos jó leszelel!  - bizonygattam neki. – Hallottalak énekelni.

- Köszi.

Végre kimehettünk a géphez. Óriási tömörülés volt ráadásul, még néhány paparazzi is lekapott minket. Szerencsére azért legalább autogramot nem kért senki. Ahhoz túlságosan siettek, hála istennek!

  A gépen felpakoltuk a poggyászainkat a poggyásztartóra és leültünk a helyünkre. bekapcsoltuk az övünket, vártuk, hogy felszálljunk, ami beletelt még tíz percbe. És megint mindenki megbámul, ezt nem hiszem el. Végre bejelentette a csinos stewardess, hogy felszállunk, és nem sokkal később már kilométerekkel a föld fölött repültünk. Akkor kikapcsoltam az övemet, és kényelmesen elhelyezkedtem. Rob vállára hajtotta a fejemet, és behunytam a szememet hogy relaxáljak egy kicsit.

- Gyönyörű szép! – jegyeztem meg csöndesen miközben Rob oldalához simulva, néztem a teliholdat. A part, ami napközben, tele van, most teljesen üres volt, csak mi voltunk itt kettesben.

- Igen az. – osztotta a véleményem Rob, és adott egy csókot a fejem búbjára. – De te még szebb vagy.

Szembe fordított magával, és szorosan magához ölelve érzékien megcsókolt. Én is viszonoztam a csókját, aztán, hirtelen a nyelve először végigsimított alsó, majd felső ajkamon, hogy bebocsátást kérjen a számba. Tudtam, hogyha engedélyt adok neki rá, elvesztem a fejem, és nem fogok tudni megálljt parancsolni magamnak.

- Nyisd ki a szád! – kérte Rob az ajkamra suttogva, és már elvesztettem az irányítást. Az ajkaim sóhajtva elnyílt, és nyelvünk vad táncba kezdett. Rob még közelebb húzott magához, így egész testünkkel egy máshoz préselődtünk. Belenyögtünk a csókba, és a következő pillanatban már a homokban fekve találtam magam.

- Annyira kívánlak. – suttogta vágytól izzó szemmel Rob, és végigsimítva az oldalamon, újra megcsókolt. Én is nagyon kívántam már őt. Egyre vadabbul csókolt, és kezei bejártak egész felsőtestemet, és most még melltartó sem volt rajtam. Én is kigomboltam az ingjét és végigsimítottam felsőtestén, néha kissé a körmeimet is végighúzva a bőrén. Az első ilyennél, kissé beleharapott az ajkamba, amire felszisszentem.

- Ne haragudj. – nyögte bűnbánóan, és a következő csókja sokkal gyengédebb volt. Istenem én megőrülök érte! Levette rólam a pólómat, én pedig az ingjét tüntettem el róla. Az ajkamról letért először a nyakamra, majd a melleimre is, én pedig igyekeztem elfojtani, feltörni készülő nyögéseimet, elvégre nem akartam idecsődíteni az egész közösséget. De Robnak ez nem tetszett.

- Neh… hallani akarlak. – suttogta a fülembe olyan kéjjel a hangjában, hogy azonnal magamévá akartam, tenni, de neki másmilyen elképzelései voltak. Lerángatta rólam a szoknyámat, ezzel célozva arra, hogy én is szabadítsam meg a nadrágjától, úgyhogy megtettem, és pár pillanat múlva, már mindkettőnk ruha nélkül feküdt ott. Szerelmem nem tétovázott azonnal a lábaim közé helyezkedett és először csak ujjaival, majd nyelvével is kényeztetni kezdett, és akkor már nem tudtam visszafojtani a nyögéseimet. Mielőtt még elértem volna a csúcsra Rob elszakadt tőlem, és egy határozott lökés után már bennem is volt. Mindketten felnyögtünk az ismerős kellemes érzéstől, Rob szinte azonnal lassú mozgásba kezdett, ami egyre intenzívebbé vált a nevét suttogásom hatására. Ő is egyre többször nyögött fel engem szólítva. A végén majdnem teljesen egyszerre ért minket a beteljesülés, aminek hangjait-egymást csókolva tompítottuk el. Mikor lehiggadtunk kissé, Rob kicsusszant belőlem, és mellém feküdt, majd izzadtságtól nedves arcomból, kisöpörte hajtincseket.

- Annyira imádlak. – susogta és szerelmes, édes csókban részesített, amitől a csontjaim puhává váltak.

- Én is téged, Rob. – suttogtam az ajkaiba, majd egy hosszú gyengéd csók után, Rob elengedett, és még egy darabig feküdtünk ott. nem szóltunk egymáshoz, csak a hullámok csobogását hallgattuk, és egymás lélegzetét.

- Kristen szívem, menjünk, nem ám elalszunk itt. – Megrázott kissé, mintha kicsit elbóbiskoltam volna. Gyorsan felöltöztünk, és egymást ölelve indultunk el vissza a hotelbe.

 A szemem kinyílott és Rob mosolygós arcával találtam szembe magam. Kékes szeme úgy csillogott, mint még talán soha.

- Szia… - suttogta nekem angyali hangon.

- Mi az? – kérdeztem elfojtva egy ásítást.

- A nevemet mondtad. – közölte egy csókot nyomva a homlokomra.

- Rólad álmodtam. – feleltem csöndesen és én most a szájára adtam egy puszit. – Vagyis rólunk.

- Igen? És mit? – kíváncsiskodott, mint egy kisgyerek.

- Emlékszel a tengerparti esténkre? – kérdeztem és forróság öntötte el az arcomat. A kipirult testrészemre simította két tenyerét s így nézett rám.

- Már hogy ne emlékeznék. – kacsintott rám.

- Újra átéltem. – vallottam be, talán még vörösebbre pirulva. Ő csak kuncogott és gyengéden megcsókolt, pont, mint aznap este a szeretkezésünk után.

- Bár én is álmodnék ilyeneket. – sóhajtotta, jólesően, aztán a stewardess éles köhintésére zavartan elengedett. Itt mindenki prűd? Az hagyján, hogy az utasok úgy bámulnak, mint akik még nem láttak fehér embert, de hogy már szimplán csókolózni se szabad! Rob látta mennyire felháborít ez engem, úgyhogy mikor a nő továbbállt, azért még adott egy apró csókot.

 

*

  Másnap reggel, nyolckor indultunk a stúdióba. Rob kocsijával mentünk, ragaszkodott hozzá. Kissé ideges volt, de nem túlzottan. Irigyeltem, hogy ilyen helyzetekben meg tudja őrizni a nyugalmát, én már biztos halálra izgultam volna magam. Bár engem nem fenyeget ez a veszély, hogy énekelnem kell.

 Odaérve az épülethez kiugrottunk, a kocsiból és besiettünk. Catherine-t éppen az automatánál találtuk, úgyhogy odamentünk hozzá.

- Ó a két főhősünk, Sziasztok! – üdvözölt minket vidáman.

- Hello, Catherine! – viszonoztuk a köszönését.

- A dal miatt jöttél, ugye Rob? – kérdezte és bekortyolt a kávéjába.

- Igen. – bólintott a kérdezett.

- A hangmérnöki terem a folyosó végén van. – mutatott az említett irányba. – Jobbra az utolsó ajtón kell bemennetek.

- köszi. – biccentett Szerelmem és elindultunk a folyosón.

- Aztán ügyesen! – kiáltott még utánunk, rendezőnk.

Robbal végigszaladtunk a folyosón és bekopogtunk az utolsó jobb oldali ajtón. Csak a második kopogtatásra jött válasz:

- Tessék!

Benyitottunk, a nagy terembe, ahol minden asztalon egy puccos méregdrága számítógép állt, a zenére beállítva, az embereknek, akik előtte ültek, mind óriási fejhallgató volt a fülükön, és semmit nem hallottak a külső zajokból. három ember volt füles nélkül, akik a gombokkal teli pultnál ücsörögtek, egy üvegfal előtt, aminek a túloldalán egy mikrofon volt.

- Á, Robert, Kristen! – sietett ide a zeneszerzőnk. – Üdv, nagyon örülök! Carter Buewell vagyok!

Mindkettőnkkel kezet fogott.

- Te csak kísérted? – fordult hozzám Carter miután beterelték Robertet a mikrofonhoz.

- Igen, csak is! – bólogattam hevesen, és követtem a zeneszerzőt a pulthoz. Robertre is adtak egy fülhallgatót, majd a kezébe nyomták a szöveget, amit már tudott. Elvégre nem is volt sok még az a két szám sem, mindkettő elég rövid dalszöveggel bírt. Még valamit beszélgetett az egyik pasival a szövegről, aztán beindították a számot.

 Mikor Robert elkezdett énekelni, szinte úgy éreztem, hogy a repülök. Amikor a múltkor énekeltünk, nem kapott ekkora figyelmet Rob hangja, de most ahogy csak az ő hangja volt, hihetetlenül tetszett. Csak álltam ott és nyilván egy brutálisan bárgyú vigyorral a képemen néztem őt az üvegfalon keresztül. Mikor a tekintetünk találkozott a szívem még jobban dörömbölt a bordáim között. Leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy berohanjak hozzá, átöleljem, és addig csókoljam, amíg csak lehet. De aztán befejeztem az első számát, és én pislogva hallgattam a tapsot magam körül. Engem annyira elkápráztatott, hogy már csak a második szám után jutott eszembe tapsolni. Aztán mikor idejött hozzánk átkaroltam a nyakát és megcsókoltuk egymást. Egy hosszabb csókolózásra most nem volt időnk, de egyelőre, ennyivel is beértem.

- Veszek kólát az automatából, míg ezt átbeszélitek. – mondtam neki. – Te is kérsz?

- Aha! – bólogatott és egy utolsó puszi után kisiettem a teremből. Hihetetlen hogy még mindig a hatása alatt vagyok.

 Bedobtam a pénzt az automatába, és pár perc múlva már indultam is vissza a terembe. Roberték, még mindig beszélgettek, úgyhogy csak a kezébe adtam, az üveget és leültem egy székre. Alig tíz perc múlva kezet fogtak, és elköszöntek Robtól, majd tőlem is.

- Na, halljam a véleményeket! – szólalt meg Rob, mikor már a folyosón mentünk végig.

- Nekem nagyon tetszett! – néztem rá mosolyogva. – Tényleg nagyon elkápráztattál!

- Komolyan? – a kedvenc félmosolyommal fordult felém megállva velem szemben.

- Igen, nagyon jól énekelsz. – bólogattam.

- Köszi. – Adott egy szenvedélyes csókot, aztán kézen fogva folytattuk az utunkat kifelé a kocsihoz.